13

       

      A lármás vacsorázók között kicsiny, néma szigetet alkottak az összeesküvők.

Bár az összeesküvés még nem volt biztos, mert egyelőre erősen emésztgették a Tory által nagy vonalakban felvázolt „ötletet”.

Közlési és vélemény nyilvánítási kísérleteik rendre tétova, döbbent sóhajokba és hangtalan tátogásokba fúltak.

Végül Vic vállalta magára az erőt próbáló feladatot. Komor arccal, csőre töltött, Tory-ra szegezett mutatóujjal emelkedett szólásra.

– Te... khm... Hölgyem, magácska... nagyon... naggyon galád! – a szeme ekkor furcsán villant, arcára torz vigyor ült ki. – Zseniálisan galád!

Ezzel megtört a jég, szinte mindannyian egyszerre kezdtek beszélni.

– Ez oltári! – tört ki Markból is az elismerés. – Egy egész nap Brian nélkül?

– Akár – vonta meg a vállát Tory. – Hacsak nem volt cserkész, nyomolvasó...

– Bőrharisnya – nyikkant közbe Adam.

– Én miben segíthetek? Segíthetek egyáltalán? - tüsténkedett a vőlegény.

– Valójában rajtad áll vagy bukik a dolog...

– Hhogyhogy?

– Mivel visznek benneteket a szentföldre?

– Gondolom szekérrel...

– És vajon elfér azon a szekéren egy potyautas, észrevétlenül?

Mark vonásain megjelent Vic torz vigyorának az ikertestvére.

– Ha nem, még mindig lefizethetjük a kocsisokat.

– Akkor talán utánanézhetnél, hova férne el az extra poggyász – kacsintott az ifjú harcosra Tory. 

Marknak nem kellett kétszer mondani, már ott se volt.

A többiek elégedetten morajlottak fel.

– Jodie, nincs még pár ilyen tökös barátnőd? – firtatta Simon. – Mert ez itt, bár elsőre nem sok nézett ki belőle, nagyon érti a dolgát.

– Ha ez összejön, a saját kezemmel ások csatornát az angolvécédnek – fogadkozott Jodie, ügyet sem vetve Simonra.

– Ne ess túlzásba – intette le Tory izgatottan repeső barátnőjét.

– És én kovácsolom hozzá a kagylót – ajánlotta Doug.

– Még egy valamirevaló erénybugyit se tudsz összehozni – legyintett lesajnálóan Tory, finoman utalva a minapi fiaskóra, mikor is a beígért intimholmi helyett újfent szakajtónyi patkóval állítottak haza a teremtés koronái.

– Tükröt ezüstözök neked – szállt be a felajánlásokba Sel.

– A mindenit, már az egész bagázs tudja min morgolódom reggelente? – puffogott Tory, és gyanakodva fordult az előbbi csatornaásóhoz. – Jod, csak nem ezzel szórakoztatod őket reggelinél?

– Nem képzeled?! – háborodott fel Jodie.

– Mi szoktuk – jelentkezett kuncogva Drew.

– Azért ezek után nagy merészség ám magadra haragítani... – jegyezte meg csendesen Alex és vidáman az ötletgazdára kacsintott. – Én biztosan nem tenném.

– Értelmes emberrel ez a probléma könnyedén orvosolható – magyarázkodott Tory. – A Brian-féle alattomos disznókkal ez nem működik, tehát az egyetlen módszer, ha azt kapja, amit másokkal tesz.

– Kicsit intenzívebb kiadásban – igazította ki a valóságot Alex. 

Tory megadóan bólintott.

– Ha lúd, legyen kövér. Nem tökmindegy mennyiből nem ért?

– Végül is... igazad van – látta be a férfi. – Mindazonáltal... akad egy bökkenője a tervnek.

– Konkrétan melyikre gondolsz a sok közül? - nézett rá talányosan Tory. Tisztában volt tervének gyenge pontjaival.

– Hogy vonod ki a főszereplőt a forgalomból? – tette fel Alex az egymillió eurós kérdést. 

A többiek egyetértően hallgattak el, és várakozóan néztek Tory-ra a megoldásért.

Tory jól megrágta mondandóját és rövid habozás után belekezdett.

– Igen, jól látod, hogy ez a terv Achilles-sarka. Nos, egy biztos: mindenképpen eszméletlennek kell lennie, mert ébren eléggé lármázna...

– Le kell ütni – javasolta Peter, és a megfelelő hatás kedvéért megpörgette a jókora dobverőt.

– Nem jó – vétózta meg rögtön Frank, és rögtön meg is okolta. – Nem mintha nem szolgált volna rá, de aligha tart ki a hatása reggelig.

– Akkor valami altató...– próbálkozott Doug.

– Itt? – hurrogta le azonnal Kay.

– Kábszer, mákony, nyílméregbéka... ? – sorolta válogatás nélkül George.

– Jó, hogy nem rögtön bájital! – morrant Jen.

– Inkább valami potenciacsökkentő, mert abból túltermelése van – jegyezte meg epésen Hayley.

– Azt hiszem nálam van a megoldás kulcsa – állt fel Vic és angolosan távozott körükből. 

Mielőtt azonban hosszadalmasabb találgatásba kezdhettek volna eltűnése apropóján, már vissza is tért és egy kis skatulyát ejtett az asztal közepére.

– Ez legalább holnap délelőttig kiüti. Ne kérdezzetek semmit, mert úgyse válaszolok. Csak bele kell szórni az italába. Egészségre teljesen ártalmatlan – a férfi szemfülesen szerelte le a kérdezni készülőket. 

A további kötözködésnek a szintén közéjük toppanó Mark vette elejét.

– Van isten! Gyönyörű ponyvás kordé, akár egy vizilovat is magammal vihetnék!

A lavina hát elindult. 

A társaság rövid ideig tartó izgatott tanácskozás után oszoljt vezényelt, és megkezdődött az akció.

      A zenészek elfoglalták helyüket a színpadon, mivel eljött az ő idejük. Alex kicsit komoran figyelte, ahogy a hangulat emelkedtével Tory Brian mellé penderült és táncba húzta. Hiába emlékeztette magát, hogy a nő önként vállalta magára a feladatot, mégis valami furcsa szúrást érzett valahol a gyomra tájékán. 

Pedig Tory magyarázatában nem lelt kifogásolnivalót. Azzal érvelt, hogy ennyi kellemetlenséget hajlandó bevállalni azért, hogy egy teljes napig színét se lássák a gazembernek.

A férfi csak akkor lazított, mikor látta, hogy a cselszövő, minden elszántsága ellenére, igyekszik úgy forgolódni, hogy a becserkészni kívánt vad a lehető legkevesebbszer érhessen hozzá.

       A többiek sem tévesztették egy pillanatra sem szem elől a harsány vidámságot színlelő csalit, ott keringtek a környékén, beavatkozásra készen.

Ment minden, mint a karikacsapás, mintha egy egész hónapig gyakorolták volna a koreográfiát. 

Tory egyre közelebb sodródott Briannel az asztalokhoz, felkapta a Sel által strázsált kupákat, a megfelelőt a tapikirály kezébe nyomta, ő pedig példamutatóan nagyot húzott a sajátjából. 

Fáradtan pihegve megvárta, míg Brian is elfogyasztja a preparált itókát, majd megköszönte a fergeteges táncot, és Sel mellé huppant a padra. A pasas persze nem nagyon akarta ennyiben hagyni, és mikor Tory a vehemens kérlelés ellenére sem állt újra kötélnek, Selhez fordult.

Seltől is jókora kosarat kapott, de nem csüggedt, kitartóan állt eggyel odébb, minden egyes visszautasítást követően.

Nagyjából a negyedik potenciális táncpartnernél tartott, mikor kilengése már túl volt a normális határon. Tory jelzett, Adam azonnal lecsapta Brian kezéről a kiszemelt áldozatot és tovalebbent vele a vidáman mulatozó forgatagba. Brian felháborodva fordult meg, és ugyanebből a mozdulatból átmenet nélkül csuklott össze. 

Mielőtt bárki észrevehette volna „rosszullétét”, Doug és Mark villámgyorsan az asztal alá csomagolták a korpuszt, a hölgyek pedig „hű, de meleg van!” felkiáltással az asztal tetejére halmozták mobilis ruhadarabjaikat, valamint a zenészektől kölcsönzött palástokat, helyes kis sátrat rögtönözve belőlük.

A biztonság kedvéért szorosan körbe is ülték a rejtekhelyet, és széles csíííízt villantottak a muzsikusokra, jelezve, hogy minden a legnagyobb rendben.

Innentől már valóban gyerekjáték volt a művelet. 

A másnapi korai kelés miatt az esti mulatságot is hamarabb zárták, nem volt hát más dolguk, mint utolsónak maradni a téren. A zenészek egyenként szivárogtak vissza, elsőként a két dobos, akik a cipekedést vállalták magukra. Felnyalábolták az ernyedt testet, és megfigyelőtől megfigyelőig settenkedtek vele, az istállók irányába. Itt álltak ugyanis a szekerek.

Marknak még azt is sikerült megtudnia, melyik lesz az övé, hát iziben fel is pakolták a titkos csomagot.

Ezen a ponton némi vita támadt. Semmit sem akartak a véletlenre bízni, és senki sem akart lemaradni az indulásról.

Végül Tory javasolt megoldást.

– Majd én maradok őrködni. Ha most lefekszem, ágyúszóra sem kelek fel időben...

– Egyedül nem maradhatsz, mert mi van, ha mégis bealszol? – aggályoskodott Jodie.

– Én is maradok – jelentette ki Alex és határozottan Tory mellé lépett. – Ketten könnyebb virrasztani, és reggel időben fel tudunk ébreszteni benneteket.

– Ez jó ötlet! Így egy percre sem marad őrizetlenül a csomag, és szólhattok, ha valami gond adódna – örvendezett Drew, mielőtt Tory tiltakozhatott volna.

– Mondtam már, hogy jó az anyag, nem fog váratlanul magához térni – duzzogott Vic.

– Biztos, ami ziher, kár lenne ilyen apróságon elbukni a mókát – zárta rövidre az eszmecserét józanul Jenny. 

Immár nem volt mit tenni, Tory kényszeredetten vette tudomásul, hogy ezt az éjszakát a férfival tölti, mert ellenkezni feltűnő lett volna.

      Csendben ültek egymás mellett a szekér és az istálló oldala közötti keskeny ösvény szélén, a szalmabálák tövében, és éberen hallgatták az éjszaka neszeit. Még meg kellett szokniuk, hogy olykor fel-felhorkant egy-egy ló odabent, egérszerűek sasszéztak, éjjeli állatkák repkedtek a közelükben kísérteties surrogással. A szelíden világító holdfény tette egy kicsit kevésbé félelmetessé az éj sötétjét.

Kis idő múlva új, szabálytalan időközönként jelentkező hang vegyült a már ismerősek közé. Alex egy ideig feszülten hallgatózott, majd Tory-ra nézett. 

A nő felhúzott térdeit ölelve kuporgott mellette, állkapcsa árulkodóan remegett. A következő pillanatban pedig összekoccantak fogai. A férfi mindent értőn elmosolyodott.

– Fázol? – suttogta a sötétbe.

– Egy kicsit... – ismerte be restelkedve Tory.

– Gyere, bújj ide a palástom alá – ajánlotta fel Alex és hívogatóan megemelte a karját.

– Nem adnád inkább ide? – vonakodott Tory.

– Persze, fagyjak meg én, mi?!

– Miféle lovag vagy te?

– Szép hölgy, kegyed össze méltóztatik keverni valakivel. Én zenész volnék, afféle csepűrágó.

– Akkor már inkább udvari bolond.

– Na most miért?

– Még kérded? Csak egy bolond viselkedhet így az apja szeretőjével.

– Nem úgy volt, hogy erről nem beszélünk?

– Nem lenne rossz megoldás... ha tudnám miért vagy ilyen elnéző.

– Ad egy, már nem vagy a szeretője. Ad kettő... ép ésszel talán tilos így viselkedni?

– Lásd be, nem épp egy normális reakció, és...

– És?

– Idegesít, ha valamit nem értek.

– Rendben, tisztázzuk. Egy feltétellel.

– Igen?

– Ha nem kasztanyettázol tovább – célzott Alex az egyre gyakoribb fogvacogásra és újra fellebbentette a köpeny szárnyát. Szemöldöke megrebbent alig titkolt, kissé gúnyos mosolya felett.

Hát ez kihívás volt a javából!

Mire azonban Tory mozdult vagy tiltakozhatott volna, már nem volt menekvés. A férfi kicsit közelebb ült és a köpeny alá húzta. Kezét hanyagul a nő vállán felejtette.

Érintése, közelsége mégsem volt kellemetlen vagy tolakodó, inkább...

Tory nem tudta meghatározni, mit is érez, de a kellemes melegben lassan ellazult és zavara is oldódni kezdett.

Alex, mintha érezte volna, egyelőre tapintatosan kerülte az eredeti témát.

– A te stólád hova lett? – érdeklődte meg mellékesen.

– Letettem a szobánkban, miután Vic kb. hatodjára nézett paravánnak ma délelőtt.

– Hé, szívtelen némber! – színlelt felháborodást a férfi, és ugyan szigorúan a köpeny alatt, de kissé elhúzódott Tory-tól. – Meg sem érdemled, hogy megosszam veled a palástom!

– Semmit nem értem vele, mert utána a szoknyámat használta fedezékül – mentegetőzött halkan kuncogva Tory.

Alex kurtán felnevetett, közben visszatette székhelyét a kiindulási pontra, sőt talán egy gondolattal még közelebb is, és gondoskodóan megdörzsölte a nő hideg karját.

– Ez rávall.

– Csak arra nem számítottam, hogy a szabadban fogom tölteni az éjszakát... meg hogy ilyen hűvös lesz.

– Isten nem ver bottal... – célozgatott a férfi. 

Tory mérgelődve fújt egyet.

– Ja, biztos azért van most ilyen hideg, mert nem fedeztem kézzel-lábbal a lökött haverodat.

– Elég lett volna, ha a stóláddal fedezed, elvégre mi meg Brian és Martin atya figyelemeltereléséről gondoskodtunk, míg ti csirkefelszabadító frontot játszottatok – csipkelődött Alex.

– Nagy a szád, mást nem is nagyon csinálhattatok, miután oda szorultatok vissza a lovagok elől – feleselt Tory.

– Bizony, mert nem voltatok hajlandók kimenekíteni minket a faluból – jött a riposzt.

– Vittünk kaját, nem? – vágott vissza a nő felpaprikázva.

– Jobban is el tudtuk volna tölteni ezt a délelőttöt...

Ekkor egymásra néztek, és menthetetlenül kitört belőlük a nevetés, hogy aztán egymás száját befogva fojtsák el az áruló hangoskodást. Tory a férfi vállára borult, Alex a nő hajába temetkezve tompította fel-felszakadó jókedvét, minden erejükre szükségük volt, hogy csendben maradjanak, de végül sikerült.

Egy darabig még füleltek, hogy nem vertek-e fel valakit, csak ezután merték megbontani a hangadásgátló formációt.

Tory vaksin lesett oldalra, tekintete egyenesen Alex szemeire talált.

– Na jó, annyira nem volt rossz ez a délelőtt – ismerte el a férfi. 

Tory mosolyra húzta a száját, de nem ment bele az újabb piszkálódásba.

Válaszokat akart, méghozzá minél előbb, mert azt, amiben az imént része volt, végre felhőtlenül szerette volna élvezni, még akkor is, ha ettől többet nem remélhetett.

– Szóval?

– Szóval, mire vagy kíváncsi? – vette a lapot azonnal Alex.

– Miért nem nézel úgy rám, mint egy kosár kukacra? Miért nem vetsz meg? Miért nem undorodsz tőlem? Hiszen minden okod megvan rá!

– Először is, mert semmi okom rá.

– Minden okod megvan rá.

– Rendben, akkor talán kezdjük az elejéről. Mondjuk rögtön azzal, hogy nem kicsit tetszel nekem, és ezt már késő lenne letagadnom, hiszen nyilvánvaló. Tény, hogy nem dob fel a tudat, hogy közöd volt apámhoz, de... az is tény, hogy apám kismillió szeretője közül te vagy az egyetlen, akire kíváncsi voltam. És az egyetlen, akinek tudtam a nevét.

– Kismillió? Kíváncsi? Honnan tudtad? – csapongott Tory a hirtelen rázúdult információk közt. 

Alex figyelmesen hallgatta, és igyekezett sorrendben válaszolni a felmerült kérdésekre.

– Nos igen, kismillió névtelen, arctalan, pár hónapig, vagy csak pár hétig tartott szerető. Apám egy gyógyíthatatlan szoknyabolond, és nagyon meggyőző tud lenni, ha meg akar szerezni valamit, vagy valakit.

– De hogy tehet ilyet egy családos ember?! – hitetlenkedett Tory.

Alex elmosolyodott.

– Na ezért voltam kíváncsi rád.

– Miért is? – lepődött meg a nő.

– Mert ez, rajtad kívül, senkit sem zörgetett túlságosan. A legtöbben azt remélték, hogy előbb-utóbb professzornék lesznek. Szegénykék nem tudhatták, hogy apám csak... szórakozik. De amint ráun a játékára, és inkább előbb, mint utóbb, mindig visszatér az anyámhoz.

– Senkit, tényleg senkit nem érdekelt, hogy egy családot dúlhat szét?

– Mind a mai napig te vagy az egyetlen, aki a percen kirúgta, ahogy megtudta, hogy nős emberről van szó – bólintott a férfi. – Sőt, te vagy az egyetlen, akit nem ő küldött el, ezért tudtam a neved.

– Hogyhogy? – vonta fel a szemöldökét Tory, de még mielőtt választ kaphatott volna, leesett neki, mit is hallott az imént. – A mai napig?! Úgy érted még mindig... még most is... ?

– Igen – erősítette meg Alex. – Hát ezért nincs okom úgy nézni rád, mint egy kosár kukacra. Több szempontból is vonzóbb vagy, mint egy kosár kukac. Minden tiszta?

– Egyvalami még nem. A nevem... – elég is volt ennyit mondania, Alex már értette miről van szó.

– Na ez a része egy kicsit röhejes.  Apám nekem panaszkodott, mikor lapátra tetted – nyomott el a férfi egy kaján vigyort. – "Kicsoda az a Tory Morgan, hogy csak úgy kidobhat?"

Tory összerezzent, mert Alex a megtévesztésig élethűen utánozta Richard hanghordozását, de gyorsan összeszedte magát.

– Még neki állt feljebb?!

– Ő már csak ilyen – biccentett Alex.

– Nem is értem hogy bírja ezt édesanyád – ingatta meg a fejét Tory.

– Szereti – mosolygott elnézően a férfi. – Minden hibájával együtt. És lehet, hogy nem hiszed, de apám is szereti őt.

– Hát nekem ez magas. El sem tudom képzelni, hogy lehet így élni. Egyáltalán milyen példát mutat ezzel?

– Tudom, hogy hihetetlen, de mindebből én és a testvéreim semmit sem éreztünk. Mindig ott volt, ha szükségünk volt rá, nem sajnálta ránk az időt és a fáradságot, cserébe mi megtanultuk elfogadni olyannak, amilyen. De távol áll tőlünk, hogy helyeseljük a viselt dolgait.

– És ezt néha közlitek is vele...

– Ezt hogy érted?

– Közvetve tőled tudtam meg, hogy Richard nős.

– Nahát, milyen szimpatikus pacák vagyok! – hülyéskedett Alex. – Üzenetet hagytam a rögzítőjén vagy emlékeztetőt az irodában?

– Ilyen jól emlékszel? – kerekedett el Tory szeme.

– Nem, de ha valóban én voltam, akkor ezek közül az egyiket vetettem be. Úgy is mondhatnám, hogy ez az én reszortom. Lili, az idősebbik húgom, a mobilját szokta megcsörgetni, lehetőleg randi közben. Sophie általában személyesen keresi fel, megvárja az irodájában, ilyenek. A bátyám meg in flagranti szeret betoppanni...

– Atya ég! – hűlt el Tory, és belegondolt, mi lett volna ha... Arra jutott, hogy ebbe jobb bele se gondolni.

– Mondtam, hogy nem helyeseljük – somolygott az orra alatt Alex.

Tory gyanakodva nézett rá, de azonnal érezte, hogy a férfi ezt nem az ő megnyugtatására találta ki.

És érzett valami mást is. Azt, hogy Alex egy ideje már nem úgy ér hozzá, mint eleinte, mikor még melengetni próbálta. 

Most már inkább olyan érzés volt, mintha finoman, nagyon finoman simogatná.