11

     Tory földrengésre ébredt. Fél szemmel az epicentrumra hunyorgott, majd lemondóan sóhajtott.

– Jó reggelt! – fuvolázta Jodie.

– Legközelebb szimplán gyújtsd rám az ágyat. Esetleg felhozhatnál egy üstöt, hogy fakanállal verd a fülem mellett... – morogta a nő. – Vagy egyszerűen csak rendelj rezesbandát, száztagút...

– Szerintem egy muzsikus is elég lenne, két pillanat alatt kilantozna az ágyadból – bazsalygott az orra alatt Jodie. Azon melegében be is zsebelhette a célzásért járó gyilkos pillantást, tehát nem hagyhatta annyiban. – Mellesleg sokadik látásra, szélárnyékban és holdfénynél is tök rendes fazonnak tűnik...

– Ezért borítottál ki majdnem az ágyból hajnalok hajnalán? – lesett fel rá Tory bosszankodva, bár magában igazat adott lökött barátnőjének.

– Régen volt már hajnal – engedte el szándékosan a füle mellett az iménti kérdés lényegét Jodie. – Ha nem sietsz, lemaradunk az íjászversenyről.

– Ha úgy íjászkodnak, ahogy verselnek, akkor a lehető legtávolabb kívánok tartózkodni tőlük.

– Mondasz valamit – gondolt bele Jodie.

– Elvégre jár a szám.

– Nos, íjászkodás nélkül sem leszünk híján a mulatságnak.

– Nem megyek misére – tartotta fel a mutatóujját Tory, aztán mellézárta a középsőt is, mielőtt Jodie-nak újabb ötlete támadt volna. – Hímezni sem.

– Akkor körülnézhetünk a vásárban. 

 

Tory kifordította a kézfejét és lehajtotta a mutatóujját.

– Felhívnám a figyelmedet arra az egyébként valóban elhanyagolható apróságra, hogy elvileg „nyaralni” jöttünk. Ha pedig az emlékezetem nem csal, nyaralni úgy szokott az ember, hogy nagyokat pihizik, lehetőleg délig, és utána sem erőlteti meg magát túlzottan.

– Te jószagú atya-úr-isten!!! Ki vagy te és mit csináltál a barátnőmmel?! Te nem lehetsz Tory, két napja ő még azon pánikolt, hogy lesz meg mobiltelcsi, térerő, civilizáció, angolvécé nélkül. Pihi?! Ráadásul délig?!? Jól érzed magad?! – Jodie ál-rémülten hanyatt görgette barátnőjét, és az alsó szemhéját lehúzva mélyen a szemébe nézett.

– Hülye... – ütötte félre Tory az őt maceráló kezet.

     A változatosság kedvéért ezen a reggelen Tory a meleg vizet hiányolta, kiborult alapruhája aljának döbbenetes elkoszolódásán és a reggelit sem kívánta.

Miután letette a nagyesküt, hogy biztosan eltalál a törökhöz, búcsút intett a zenészekkel kiegészült asztaltársaságnak.

Homályosan észlelte Alex komor tekintetét, de túl kómás volt ahhoz, hogy azon kezdjen töprengeni, mi lelhette a pasast.

Negyedórán belül töprengés nélkül is megkapta a választ.

Neki eddig tartott elkortyolni a török lávaforró mérgét, Alexnek meg befejezni a reggelijét és a keresésére indulni.

Deja vue jelleggel karamboloztak a kávézó ajtajában.

– Biztos, hogy továbbra is kerülni szeretnél? – szegezte neki a kérdést szemrehányóan Alex.

– Hm? – nézett fel rá Tory kicsit bambán.

– Miért nem reggeliztél velünk?

– Kávé előtt képtelen vagyok enni. Mondjuk ehhez a kávéhoz elkelne egy defibrillátor, különben könnyen lehet, hogy utána sem fogok enni. Soha többet.

A férfi morc pillantása megenyhült, és Tory arcát fürkészve úgy döntött, hisz neki. Más is megfordult a fejében.

– Felejtsd el! – szólalt meg váratlanul Tory.

– Mit? – csodálkozott a nőre Alex.

– Ne hozz nekem holnap reggel kávét.

– Hm... prímán olvasol a gondolataimban.

– Te is az enyémben... – szólta el magát Tory. 

Lassan megszokássá váló arcpírja reflexként öntötte el Alex mosolyától.

Rögtön nem tűnt olyan haszontalan elfoglaltságnak a betervezett vásárnézés. Megveheti a piros fátylat. Tucatnyit.

Lepel hátán lepel figura csapott le rájuk, eszelősen felakadt, jégkék szemét olyan áthatóan és bántón szegezve rájuk, hogy még Alex is elhátrált a meghatározhatatlan korú hölgyemény elől, félig kitakarva az ösztönösen mögé húzódó Tory-t.

A jelenés mégis őt, a fedezékbe vonulót pécézte ki.

– Amit a vén elrontott, helyrehozza a fiatal – közölte ellentmondást nem tűrő, sírontúli hangon a nővel. 

Tory összevont szemöldökkel, átverést sejdítve nézett vissza rá.

Úgyként is kezelte. Így már stabilabb pozícióból, bátrabban tárgyalt, igaz változatlanul a férfi biztonságot nyújtó háta mögül.

– Nagyon jó! Idézet a Harry Potterből?

– Azt hiszed viccelek?! – háborodott fel a jós, hogy nem csak a homloka, de még a leplei is ezernyi ráncot vetettek.

– Jaj, dehogyis! Fussak be gyorsan a kávézaccomért? Talán még nem lötybölte ki a török a csészémet...

– Nem hiszel nekem? – simult ki a jövendőmondó homlokostul-leplestül. Arcán halvány mosoly játszott jelentéktelen vonásaival.

– Feltűnt?! – érdeklődött negédesen Tory, majd beelőzte az újfent szólásra emelkedő jóst : – Nézze kedves, igazán jól adja a boszorkányt, de kár a fáradságért. Már a kollégái jóslatai sem jöttek be, majd pont egy kihipózott Whoopi Goldberg mondja meg nekem a tutit.

– És ha elátkoználak? – villant figyelmeztetően a fogadatlan vátesz szeme.

– Azzal már elkésett – vont vállat Tory. 

Az asszony ekkor megint úgy tett, mintha nyitott könyvként olvasna legrejtettebb titkai között, majd megrázta a fejét.

– Nincs rajtad rontás, csak az amit te hívtál életre...

– Nem nagyon vitatkoznék, de ki az a hülye, aki magával csellózik ki?

– Bármelyik tükörben szembenézhetsz vele.

– Mutasson egyet... – grimaszolt Tory bosszúsan, amiért az idegesítő színjáték középpontjába került. 

 

A banya azonban egyetlen másodpercre sem esett ki a szerepéből, hiába próbálta Tory mindenáron kihozni a sodrából.

– Békülj ki magaddal leányom, és nem lesz több gondod. Higgy magadban annyira, amennyire nem hiszel bennem – javasolta a látnok, és hirtelen váltással az eddig szótlanul figyelő, ám leplezetlenül mulató Alexre ragasztotta a tekintetét.

A férfi nem hitte, hogy képes ilyesmire, de a lepelgazda kihívóan buja pillantásától tetőtől talpig elvörösödött.

Ráadásul az asszony nem szólt egy szót sem, csak bólintott és elmosolyodott, majd e pikáns mosolyt megtartva, ismét távolba vesző szemekkel, de ezúttal szelíden andalogva távozott.

Tory és Alex értetlenül néztek egymásra. Tory mentegetőzve tárta szét karjait.

– Mit szépítsem? Vonzom a hülyéket...

– Ha nem azt figyelem, mikor kell közbelépnem, mert karmolósra bőszíted a hihetetlen dumáddal, biztosan elröhögtem volna magam. Kihipózott Whoopi Goldberg... ?

– Nem bírom az efféle szemfényvesztőket.

– Le se tagadhatnád – vigyorgott Alex. – Azért elgondolkodtató, amit mondott...

– Miért, mit mondott? Eldarálta a szokásos, ezerféleképpen értelmezhető, lila humbugot, amivel bepaliznak és persze jól megkopasztanak bárkit, aki bedől nekik.

– Tényleg nagyon a bögyödben vannak... – vette tüzetesen szemügyre a férfi Tory morcos arcát, de nem melegedhetett bele. – Ó a francba! Erre majd még később visszatérünk, most ha megbocsátasz...

Mire Tory feleszmélt, a férfinak már csak hűlt helye volt.

Jött viszont melegváltásnak rögtön egy raj sietős vándormadár szapora lovagkísérettel a nyomában. Futtában üdvözölték az egyre elképedtebb Tory-t és lassítás nélkül "repültek" tovább.

Kisvártatva ugyanabból az irányból, virágos jókedvükben kis híján gurulva befutottak Jodie-ék is.

– Na, kit láttunk a templomkertben szorgoskodni? – fékezett le Kay.

Tory egy gyors létszámellenőrzés után tanácstalanul tárta szét karjait.

– Szabad a gazda.

– Brian-t! – zúgott fel a vegyeskórus, fojtottan, hogy ne keltsenek túlzott feltűnést.

– Úgy látszik, ezt kapta penitenciául a tegnapiért... – kuncogott Jodie. – Ha ezt tudom, már régen felhajtottam volna Martin atya reverendáját.

– Talán illene gondoskodnunk arról, hogy tisztességesen ledolgozza... – gondolkodott el fennkölten George, de sokat rontott a pátoszon, hogy be is fejezte a mondatot: – … nehogy már pocsékba menjen Alexék áldozata.

– Az túl direkt lenne, ha a virágágyásba borítanám a kávézaccomat? – merengett Drew.

– Belemosakodnék a szenteltvíztartóba... – ragozta tovább Doug.

– Szégyelljétek magatokat, istenkáromlók! – tolta le őket álszenten Adam.

– Na ezen még dolgozzatok egy kicsit, mert elég erőltetett – javasolta Tory és finoman témát váltott. – A zenészeket mi lelte?

– Ma este lesz a dalverseny, és az összes lovag egyszerre rabolt rájuk a dalokhoz szükséges zenei kíséret miatt – adta meg a felvilágosítást Jodie. – Míg összeverekedtek azon, hogy ki is legyen az első, Vic-ék gyorsan kereket oldottak.

– Csak a tegnapi lánykérő nem volt ott – sóhajtott nagyot Kay.

– Neki biztos jobb dolga is akadt... – vigyorgott Adam.

– Főpróbát tartottak a nászéjszakára... – csatlakozott az előző véleményhez Simon.

– Vagy zenében is olyan önellátó és frappáns, mint a verselésben – vágta el a találgatások véget nem érő fonalát még időben Tory.