4

      

     Valami égi csoda folytán Tory mégiscsak lábon hordta ki a sokkot, de még mindig teljesen kész volt a döbbenettől, ráadásul változatlanul magán érezte a zenész villogó tekintetét. Milliónyi felemás érzés rohanta meg egyszerre.

Első körben mindennél jobban szeretett volna láthatatlanná válni, ám sanszosabb volt, hogy szégyenében a föld nyílik meg alatta.

De legalább ennyire szeretett volna ordítani és toporzékolni dühében.

Ordítani, ahogy a torkán kifér, hogy MIÉRT?

Hányszor kell még megfizetnie a naivságáért, mikor már ezerszer megbánta a történteket?

És miért pont az ő fia van rá ilyen hatással? Miért pont ő ébreszti fel benne azokat az érzéseket, amiket nem akart többé érezni?

Tory torkát sírás fojtogatta – „ Légy átkozott Richard, ezerszer is átkozott, amiért ezt tetted velem! ”

– Húú, szívem, úgy látom... – kezdte Jodie Tory felé fordulva, de a nőre pillantva lefagyott az arcáról a kaján mosoly. – Tee, jól vagy?

– Hogyan? – Tory ijedten rezzent fel Jodie érintésére

– Olyan sápadtnak látszol – aggodalmaskodott barátnője.

– Egy kicsit... megszédültem. Biztos a vércukrom – próbált valami elfogadható magyarázatot adni Tory.

– Nem csoda, alig ettél ma valamit. Gyere, keresünk egy jó helyet, te foglalod és pihizel, én meg szerzek valami nasit – tüsténkedett Jodie.

– Oké – bólogatott kábán Tory és hagyta, hogy barátnője anyáskodón az asztalokhoz vezesse, engedelmesen ült le a padra. Alig érzékelte mi van körülötte.

A füle zúgott, torkában gombóc nőtt, minden egyes levegővételért külön meg kellett küzdenie, a szíve pedig olyan őrült módon kalimpált össze-vissza, hogy azt hihette, menten kiszakad a helyéből. Agyában erőnléti edzést tartottak a gondolatok és ő, mint edző egyelőre eredmény nélkül igyekezett ráncba szedni őket. Idegesen tördelte a kezét.

„Vajon tudja? És ha igen, akkor mennyit tud? Véletlen lenne, hogy éppen engem szúrt ki a tömegből? Nem találkoztunk, ez biztos, de Richard vajon... ó, hogy vigyen el az ördög, Richard! És Alex vajon meddig marad? Remélem csak ma estére, aztán holnap továbbállnak... Legalább egy programfüzetem lenne... Ennyit a nyugodt nyaralásról. ” – gondolta elkeseredetten. – „ Most mi a fenét csináljak? ”

Jodie huppant le mellé.

– Na ezt gyorsan edd meg, mert egyre szarabbul nézel ki – nyomott egy szelet sajtot Tory kezébe.

– Köszi.

– Biztos, hogy nincs semmi baj?

– Pár falat és jobban leszek – nyugtatta meg Jodie-t és bizonyságul jóízűt harapott a sajtba. Lopva a színpad felé lesett.

A muzsikusok még ott matattak, a hangszereiket babrálták, be-beszólogattak egymásnak. A zsiványkendős kobzos az emelvény szélén posztolt, ujjai alatt a húrokról olykor meglógott pár futam, de az esze jól láthatóan messze járt. Úgy tűnt, mintha keresne valamit a sokaságban.

Tory megpróbálta a lehető legkisebbre összehúzni magát, és azon imádkozott, hogy ne ő legyen az a valami. Jodie-ra tévedt a tekintete, s ismét gondolkodóba esett.

Ő már jobban tudja mi a dörgés errefele. Mi lenne, ha óvatosan rákérdezne? Nagyon óvatosan persze, nehogy gyanút fogjon. Életének ez a fejezetét még vele sem osztotta meg, és nem most akart mesedélutánt tartani. Talán majd egyszer, de most semmiképpen. Még mindig szégyellte...

– Na hogy tetszettek a Vándormadarak? – előzte meg Jodie. Tory kis híján visszaköpte a falatot, de gyorsan összeszedte magát.

– Meglepően jók – válaszolt elismerően. – Könnyen emészthető, hangulatos, nagyon tetszett a hangszerelés...

– Jesszus Tory, nem elemzést kértem! – vágott közbe a fejét csóválva Jodie. Ültében szembefordult vele, megragadta a karjait és finoman megrázta. – Kérlek, próbálj meg hús-vér emberként viselkedni. Kérlek!

– A véleményem kérdezted – nézett rá tanácstalanul Tory. Nem értette mi a gond.

– De nem vezércikk stílusban.

– Nem vagyok már tini, hogy visítozva kezdjek áradozni – húzta el a száját a nő, de Jodie rosszalló pillantása felpiszkálta benne a kisördögöt. Erősen túljátszva összecsapta a tenyerét és affektálósra véknyított hangon belekezdett. – Hát egyszerűen isssteniek! Eldobtam az agyam és majdnem berosáltam a gyönyörűségtől. Komcsi, kis híján menetet vágtam magamba! Kedvem lett volna táncra perdülni, és ha nem szerzem meg valahonnan a cédéjüket, vagy nem tudom letölteni a netről, akkor tuuutttira öngyi leszek, mert enélkül nem élet az élet! Aztán meg fan clubot nyitok, hogy egy rahedli lövött tyúkkal együtt csorgassam a nyálam, és egy koncertjükről se maradjak le.

Barátnője először nagyot nézett, de a második mondattól már vette a lapot és a térdét csapkodva fetrengett a nevetéstől, csakúgy, mint a hirtelenjében verbuválódott hallgatóság, míg végül menthetetlenül röhögésbe fulladt a rögtönzött előadás.

– Már el is felejtettem milyen dinnye tudsz lenni! – borult a nyakába Jodie még mindig vihogva.

– Igazán örülök, hogy ennyire elnyertük a tetszését, szépséges hölgy. Bár a nyálcsorgatást kissé túlzásnak tartom, de ha elárulja becses nevét és címét, ígérem, minden fellépésünkről időben értesítem – szólalt meg mellettük egy kedélyesen dörmögő hang.

Tory riadtan nézett fel a hang gazdájára. Alex Bryant szeme sokatmondóan villant rá, mosolya semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy a produkció java részét hallotta.

– Ó, én csak... – Tory úgy érezte, hogy még a ruhája is elpirult. Közben azért szentségelt is, mert a legkevésbé sem akarta felhívni magára a férfi figyelmét. Bár sejtette, hogy azzal már akkor elkésett, mikor a zenész még a színpadon állt.

– Cédénk sajnos még nincs, de nem venném a lelkemre, ha emiatt... khm... – és itt a férfi is nehezen tudott erőt venni feltörő jókedvén – … öngyi lenne.

Tory akaratlanul is elnevette magát. Egyet mindenképpen a pasas javára kellett írnia: kitűnően értett a feszültség oldásához.

– Elnézést a túlzásokért, csak... – Tory kétségbeesetten kereste a megfelelő szavakat. – ...szóval a barátnőm szerint túl visszafogottan nyilvánítottam tetszést...

– Tetszett az ellenpontozás – biztosította Alex bátorítóan mosolyogva.

Tory-nak minden erejére szüksége volt, hogy ép eszénél tudjon maradni a delejező pillantás tüze alatt. Elbizonytalanította a férfi kedvessége. 

Mindennél jobban kívánta, hogy bárcsak másvalaki lenne, és ezzel egy időben halálra rémisztette a felismerés, hogy ezekben a szemekben, ezekben a karokban nagyon el tudna veszni...

Újfent érezte, ahogy elönti a pír a fejebúbjától a lábujja hegyéig. Alex kérdően nézett rá, mintha várt volna valamire, de Tory képtelen volt felidézni, mit is kérdezett vagy kért.

És a férfi mintha megérezte volna!

– Nos, még mindig várok egy névre, szép vicces hölgy.

A szép vicces hölgy ismételten bepánikolt. Mégis hogyan mutatkozzon be Richard fiának?!

Alex felé nyújtotta a kezét, ő pedig értetlenül bámult rá. Jodie bokán rúgta és jelbeszéddel adta értésére mi a teendő. Végre leesett a tantusz.

Tory a férfi meleg tenyerébe csúsztatta saját jéghideg ujjait, és miközben az finoman, már-már érzékien, mintegy bilincsként zárta rá hüvelykjét, ő szégyellősen a szemébe nézett és alig hallhatóan rebegte el a nevét.

– Victoria... Morgan.

– Alex Bryant, szolgálatára – válaszolt a férfi is szinte mormogva és végig a nő szemébe nézve, kissé meghajolva a szájához emelte Tory kezét.

Tory lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy egyre fogy a távolság... abban a pillanatban a szíve minimum egy dobbanást kihagyott, ismeretlen eredetű elektromosság sistergett végig a bőrén és legszívesebben felsóhajtott volna, de a férfi tekintete egy másodpercre sem engedte el, valami ismeretlen erővel hipnotizálta.

Óráknak tűnt a villanásnyi idő, mintha megállt volna...

– Victoria?! Ó az istenit! Az előbb már azt hittem végre észhez tértél – hörrent fel mellette Jodie, szilánkjaira robbantva a törékeny csodát. Alex és Tory is pislogva néztek rá. Jodie a férfihoz fordult. – Hibbant barátnőmet mindenki csak Tory–nak hívja.

Tory-ban megfagyott a vér.

„ Jaj Jodie, ezt miért kellett?! ” – szűkölt fel belül.

Alex azonban jót mulatott a fogadatlan prókátoron, majd visszafordult Tory-hoz.

– Tory... – mondta ki halkan és bólintott. A nő nagyot nyelt és fohászkodott.

„ Istenem, kérlek ne! Ma este ne! ”

– Igen – biccentett és elhúzta a kezét, de bármire megesküdött volna, hogy Alex készakarva simította végig egészen az ujjai hegyéig.

– Ez jobban illik hozzád – állapította meg a férfi, lazán letegezve Tory-t. – A Victoria szép, de túl komoly név egy olyan elbűvölő, vidám hölgynek, mint te vagy.

Tory elképedve nézett rá. Most először találtak volna meghallgatásra könyörgései?

Mielőtt ez kiderült volna, a törpe dudás kurjantott a viszonylagos csendbe.

– Alex, mozgás vissza, mindjárt itt a királyi pár!