tag:blogger.com,1999:blog-1621056914765415122024-03-14T10:13:32.815+01:00Draco meséiOnce upon a time...Dracohttp://www.blogger.com/profile/06387307509896262184noreply@blogger.comBlogger16125tag:blogger.com,1999:blog-162105691476541512.post-81838613490681658392011-10-03T12:12:00.001+02:002011-10-03T12:15:18.870+02:0015<div style="color: #fce5cd; text-align: justify;"> </div><div style="color: #fce5cd; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; text-align: justify;"> <span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> „Istenem, mit művelek?!” – hasított át Tory agyán, majd ép eszének utolsó lobbanásával, minden ízében remegve tépte ki magát a férfi karjaiból.</span></div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">Vakon rontott a vízfüggönynek, még mielőtt Alex utánakaphatott volna. </div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">A férfit váratlanul érte ez a fordulat, így jelentős fáziskéséssel vetődött csak a nyomába.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">Tory már elszántan taposta a vizet a part felé, és Alex nem kevésbé hevesen próbált lefaragni hátrányából.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">Ezzel azonban sikeresen felhívták magukra a figyelmet.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Hű Alex! Eláztattad a haját és még élsz? Jó vagy nála, én mondom! – döbbent le Jodie.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Te befogod! – ripakodott rá Tory dühösen.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Tartok tőle, ez inkább a sokk – értett egyet kissé finomabban Alex.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Na tessék, idefele meg még fogócskáztak – dünnyögte George.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Tudod azért ez már majdnem olyan, mintha a copfját huzigálnád... – kajánkodott Vic. </div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">Rögtön be is zsebelhetett érte egy kisebb cunamit és némi verbális nemtetszés-nyilvánítást.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Ugyan mylady, ez azért nem ekkora tragédia... – szólt az ismét a part fele evickélő nő után kétértelműen Alex. </div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">Úgy döntött, hogy ad neki egy kis időt, hogy lecsillapodjon, de azért szemmel tartotta, mert esze ágában sem volt ennyiben hagyni a történteket.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">Nem hagyhatta, mert ahhoz túlságosan felkavarta Tory közelsége, az illata, az íze...</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">Tory pillanatok alatt megszárítkozott és felöltözött. Ezután bosszúsan próbálta megregulázni a haját, de nehezen boldogult, mozdulatai egyre darabosabbá váltak, amikor Jenny személyében segédkezet kapott.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">A lány egy pár teknőcfésűt varázsolt elő szütyője egyik ráncából és együttes erővel láttak újra munkához.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Ne haragudj, ha tolakodó lennék, de... mi bajod van Alex-szel?</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Semmi bajom vele – válaszolt rövid habozás után Tory.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Akkor miért vagy vele ilyen undok?</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Én...</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Lehet, hogy elsőre egy kicsit rendhagyó a stílusa, és akadnak hülye ötletei, mint ez most a hajaddal, de hidd el, hogy az egyik legértelmesebb, legszeretnivalóbb pasi a világon.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Akkor miért nem próbálkozol nála te?</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Hát nem veszed észre, hogy érted van odáig meg vissza? Még ha nem is jön be neked, kérlek ne bántsd, mert nem érdemli meg.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– És ha ő akar bántani? – kérdezte óvatosan Tory.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Hamarabb harapja el a nyelvét, mint hogy bárkit bántson. Alex jó fiú... – Jenny kénytelen volt félbehagyni mondanivalóját és témát váltani, mert a többiek is elkezdtek kifele szállingózni a tóból. – Ha egy sállal összefogod a tarkódon a hajad és úgy szárítod meg, a teteje szép sima lesz és alul is rendezettebbek lesznek a hullámok.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Köszönöm a segítséget és a jótanácsot is.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– És azt se felejtsd el amit előtte mondtam – biccentett Jenny és ő is öltözködni kezdett. </div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">Helyét Jodie foglalta el.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Tudod régen azért nem csináltál ekkora cirkuszt egy kis vizes hajból – fanyalgott.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Megcsókolt – Tory inkább csak lehelte, mint súgta a szót. Jodie tátott szájjal fordult felé.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Tessék?! - tátogta ő is, mert diszkrét énje felülkerekedett meglepetésén.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Hadd ne ismételjem meg – lesett Tory a szedelőzködő férfi felé. </div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">Rémülten látta, hogy Alex is csúcsot döntött öltözködésben és kendőjét szárogatva pontosan őt vette célba. Ezúttal esélye nem volt a menekülésre, mert az már túl feltűnő lett volna.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Jodie, elrabolhatom egy kicsit a hölgyet? – dörmögte kedélyesen a férfi.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Csak ha a bocsánatáért akarsz esedezni.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Az is tervben van – bólintott a férfi.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Felesleges – hárított Tory.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Egy perc az egész, esküszöm – biztosította Alex békés szándékáról és már húzta is magával. </div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">Hallótávolságon kívül lestoppolt.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Mit akarsz? – kérdezte ellenségesen a nő.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Nézd Tory... igazán sajnálom, hogy... elrontottam a frizurád. De ha megengedsz egy észrevételt, így jobban áll.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Mert még nem száradt meg – durcázott Tory. Nem egészen erre számított. Igazából nem tudta mire számított.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– A göndör hajú nők a gyengéim – ismerte be a férfi, de ez nem bizonyult jó taktikának.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Úgy?! Akkor majd hozzád irányítom a fürtöskéket, de engem hagyj békén!</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Ó, azt ne hidd, hogy bármelyik ilyen hatással van rám... – próbálta menteni a menthetőt Alex, de a nő mind jobban elboruló arca láttán hirtelen minden világos lett. – <i>Ő</i> is ezt mondta, igaz? Tory... Ha elárulom, hogy <i>neki</i> édesmindegy, befejezed a parázást?</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Parázik a nagyanyád térde kalácsa!</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Tory, kérlek, fogd már fel végre, hogy én nem az apám vagyok. Ő... hogy is magyarázzam? Nézd, apám kivételesen jó emberismerő. Egy pillanat se kell neki, hogy levegye kinek mi az érzékeny pontja, és aztán pontosan azt mondja, amit hallani szeretnél. Ha sasorrod lenne, akkor arról kezdene el áradozni, hogy milyen különleges és szép vonalú, nem mindennapi és egyedi. Ráadásul mindezt olyan meggyőzően tudja előadni...</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– A te játékod sem marad el sokkal mögötte – vágott vissza Tory sértetten.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Én nem játszom Tory – nézett mélyen a nő szemébe Alex, és nagyon remélte, hogy meg tudja győzni őszinteségéről.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Na, szent a béke? – toppant melléjük Vic, de szinte rögtön kapott akkora taslit, hogy még félóra múltán is csengett a füle. – Hé, most mit csináltam?!</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Akadj már le róluk! – ripakodott rá Jenny, a pofonosztó. – Majd ők elintézik egymás közt.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">Tory bármennyire is szerette volna kibeszélni magából a sokkot, az időpont és a hely egyszerűen nem volt megfelelő. Helyette Jenny tanácsát megfogadva a haját babrálta és megpróbált belefolyni a könnyed fecsejbe, amit a többiek folytattak.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">A fő téma természetesen Brian volt, azt találgatták, vajon mikorra kerül elő... ha előkerül. Egyeseknél felmerült kisebb mértékű lelkiismeret-furdalás, amiért csak úgy, alaposabb felkészülés nélkül toloncolták ki a vadonba, de aztán ezt az érzést sikeresen jegelték.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">A faluba visszaérve elsőként az eléggé felspannolt Markba botlottak. Láttukra a hősszerelmes borongós arca felderült.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Na végre, hogy megvagytok!</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Valami gond van? Csak nem felébredt Brian idő előtt? - gyanakodott Sel.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Brian? Dehogy! Javában szundikált mikor leraktuk...</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Ezek szerint nem volt gond a mi kis cselszövésünkből? - firtatózott tovább Drew.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Röhögni fogtok, de már a falusiaknak is tele van vele a púpja. Azt mondták, ha legközelebb ilyen ötletünk támadna, csak szóljunk.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– És mit gondolsz, vissza fog találni? – kérdezte kicsit aggódva Tory, elvégre mégiscsak az ő lelkén száradt az akció.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Biztosan tovább fog neki tartani, mint nekem, de ha nem teljesen hülye, akkor szerintem legkésőbb vacsira befut – nyugtatta meg Mark, de közben ő maga szinte helyben járt a feszültségtől.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Akkor te nem emiatt vagy tök zizzent – állapította meg Kay.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">Ez a kijelentés megtette a hatását, mindenki az ideggombóc felé fordult.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– És hol van életed méze? - tűnt fel a létszámhiány George-nak.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Hát... - kezdte a vőlegény szabódva – ...még a fogdában, mert valami nagyon fontosat szeretnék megbeszélni veletek, azért is vártalak benneteket ennyire... mert aztán sietnék kiváltani... csak szeretném meglepni, de ha nem jön össze, akkor inkább ne is tudjon róla...</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Ne terelj, bökd már ki! - türelmetlenkedett Frank.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Hát... bocs, hogy már megint benneteket zaklatlak, de mást nem ismerek, és gondoltam talán szívesen segítenétek nekünk újra... Ha nem, az se baj, de egy próbát mindenképpen megér...</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Maaaaaark! – fakadt ki a banda egy emberként, mire a nevezett jobbnak látta összekapni magát.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Szóval... tegnap ugye közönség előtt kértem meg Hayley kezét...</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– És meggondoltad magad? – kárörvendett Vic.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Ökör! – rúgta bokán a húga.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Dehogyis! – tiltakozott hevesen Mark. – Feleségül venném akár azonnal... Sőt, ezt is szeretném tenni. A gond csak az, hogy a családjaink ezt nagyon nem néznék jó szemmel. Finoman szólva is macska-egér viszonyban állnak egymással, de akár a Montague-kat és a Capulet-eket is prímán eljátszhatnák. Persze ettől még nem szeretnénk kihagyni őket az esküvőből, hiszen szeretjük őket, ha nem is érdemlik meg. Viszont pokollá tennék az esküvőnk napját, ha össze lennének zárva... De ha váratlanul érné őket a hír, és itt tartanánk a faluban, kvázi idegenek részvételével is, akkor talán viselkednének...</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Esküvő a faluban? – ujjongott Jodie. – Ez nagyon jól hangzik... De lehetséges?</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Na, ez az! Már megkérdeztem a főkolompost, és azt mondta semmi akadálya. Ha álljuk a költségeket és megszervezzük, akkor akár pénteken, a búcsúestén is megtarthatjuk.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Az két nap... – gondolkozott hangosan Tory.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Igen. Egy embernek szinte lehetetlen vállalkozás, talán még tíznek is... De ha meg se próbáljuk...</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">Jodie a barátnőjére nézett és mindannyiuk meglepetésére harsányan felnyerített.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Na most mondd, hogy rossz helyre hoztalak! – bökte oldalba Tory-t. Mivel továbbra is döbbent tekintetek szegeződtek rá, megmagyarázta féktelen viháncát. – Tudniillik az én drága barátném civilben rendezvényszervező, és az egyik fő profilja az esküvők szervezése. Mark, azt kell mondanom, hogy jobb helyre nem is fordulhattál volna. Ha valaki képes ezt szűk két nap alatt leszervezni neked, az Tory Morgan!</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Nocsak-nocsak – hümmögött Alex.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Most mi van?! – vont vállat Tory.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Te és az esküvők... – morfondírozott a férfi, majd Tory-ról Jodie-ra nézett, – ez csak szerintem bizarr párosítás?</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">Jodie először elvigyorodott, de aztán beharapta a száját és rosszallóan megingatta a fejét, mutatóujjával pedig takarásból megfenyegette az ironizálót.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Valamivel pénzt is kell keresni – húzta el a száját Tory. – Neked talán nincs civil foglalkozásod?</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Természetesen van. Bár engem aligha fenyeget az a veszély, hogy pihenés helyett operálni hívjanak – vigyorodott el a "doki". </div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">A nő újból szembesült a ténnyel, hogy alig tud valamit Alexről.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Hát akkor élvezd a szabadságod. Nekem most dolgom van – karolt Markba, és tüntetően neki szentelte összes figyelmét. – Először is utána kell nézni a kondícióknak. Ki itt a főnök, aki ebben a vonatkozásban kompetens?</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Hát a kancellár. Tudod: királyok jönnek-mennek, de a politika örök – adta meg a felvilágosítást Alex a háta mögül. – Azért majd szólj, ha mi is segíthetünk. Ugyan nem vág a szakmánkba, de lehet, hogy mégis hasznunkat veszed.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Bőven lesz miben segítenetek, ne félj. Ez nem egy one man show.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">Egy órás tárgyalás után Tory és Mark kimerülten, de elégedetten hagyták el a kancellár rezidenciáját, és Mark elsietett menyasszonyt szabadítani.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">Fél óra múltán már mindenkinek ki volt osztva a feladat és úgy szaladgáltak egyik feladattól a másikig, mint a mérgezett egér.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">Volt, aki a nyomdásokat zargatta, mások a helyi varrónőket keresték fel némi szívességért, és páran azon munkálkodtak, hogy távol tartsák a mit sem sejtő menyasszonyt, ameddig csak lehet.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">A szálak természetesen Tory kezében futottak össze és estére bizony az ő lábában is volt néhány kilométer.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">Vacsoráig csak egyetlen egyszer állt meg két percre.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">A fonó előtti padon egy fájdalomtól eltorzult arcú férfi feküdt, fölébe pedig nem más hajolt, mint Alex Bryant, és a páciens hasát nyomkodva kérdezgetett. A késve befutó faludoktorral már csak a diagnózist közölte, és kérte, hogy hozzanak jeget a pórul járt hasára, hogy a bedurrant vakbél lehetőleg perforálás nélkül kihúzza az utat a kórházig.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">Tory megilletődötten hallgatta Alex megnyugtató, kedves szavait a beteghez, mikor a férfi, mintha megérezte volna a figyelmét és egyenesen a nő szemébe nézett.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Jó pihenést, doktor úr – mosolyodott el Tory, mire a férfi felnevetett.</div><div style="color: #fce5cd; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;">– Műteni nem én fogom – kacsintott Alex.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div>Dracohttp://www.blogger.com/profile/06387307509896262184noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-162105691476541512.post-8678117121885823232011-09-27T22:27:00.000+02:002011-09-27T22:27:17.777+02:0014<style type="text/css">
p { margin-bottom: 0.21cm; }a:link { }
</style> <br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="color: black;"><span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU"><b> </b></span></span></span><span style="color: black;"><span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU"> </span></span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Nagyon kellemes álom volt. </span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Tory, az Alexszel kissé didergősen végigvirrasztott éjszaka jutalmaként, barátai társaságában több „kameraállásból” újra és újra megnézhette Mark, és vele együtt természetesen Brian távozását a falu szélén.<br />
Álmában nagyokat integetett és hatalmas, csicsergős búcsúcsókokat fújdolgált utána... tehát megtette mindazt, amire a valóságban nem volt lehetősége, mert túl feltűnő lett volna.</span> </span><br />
<br />
<span style="font-size: medium;">Valami óriásit csattant. Ezen eléggé meghökkent, még álmában is, mert semmi ilyesmire nem emlékezett, sőt csinálni sem akart semmit Briannel, ami így szólhatott volna.<br />
Ez inkább fa ablaktáblák és vakolt fal konfrontációjának hanghatására hasonlított.<br />
Muszáj volt hát utána nézni a dolognak. Úgy érezte vért izzad, míg kinyitja a szemeit.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Még nem volt egészen magánál, de arra tisztán emlékezett, hogy a reggeli lefekvés előtt Jodie és a többiek lelkére kötötte : vacsoránál előbb ne verjék ki az ágyból, legfeljebb nagyon indokolt vészhelyzet esetén, de akkor is erősen mérlegeljenek, mielőtt felkeltik az alvó oroszlánt, mert annak jó vége nem leend.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Na ehhez képest most hunyorgott a világosságtól, tehát semmiképpen nem lehet este... hacsak nem szereztek be pár nagy teljesítményű reflektort.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Hogy teljes legyen a képzavar, intenzív kávéillatot is érzett.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Nem... nem... nem... Neeeeem!</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Deeee igen. Azt üzenik, hogy nem tanácsos átaludnod az egész napot – szólalt meg szinte közvetlenül mellette Jodie.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Az üzengetős vajon eltisztul a környékről, ha darabokban hajigálom ki a postását?!</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ugyan miért büntetnél meg bármelyikőnket is, mikor ágyba kapod a kávét?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Talán mert kifejezetten kértem, hogy ne tegye... ?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ja igen, a feladó erre is gondolt, és azt kérte közöljem veled, csak azt tiltottad meg, hogy hozzon neked, azt nem, hogy küldjön.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Azt hiszem némi finomhangolásra szorul a kommunikációnk – fejelte be a párnát Tory. – A feladó tehet nekem egy szívességet.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Egy szívességgel már meg sem elégszel? – húzta el a gőzölgő csészét Jodie húzódozó szobatársa orra előtt.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Te is elmehetsz a fenébe.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nagyon agresszív vagy ma – állapította meg a küldönc, de nem vette zokon. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Meglehet azért, mert keveset aludtam az éjjel, szóval igazán rászolgáltam VOLNA a különleges bánásmódra.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Alex szerint sokkal brutálisabb ébresztőre van kilátásod, ha ágyban maradsz. Valami meglepi program készül, hogy addig se unatkozzunk, míg a lovagok hazatalálnak.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Pontosabban?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Közelebbit ő sem tud, de a helyedben én gyorsan öltöznék, mert a szervezőket ismerve én sem számítok semmi jóra.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nagyszerűen el tudják rontani az ember hangulatát, ha netán már éppen kezdené élvezni ezt az egész őrületet.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Tudtam, hogy bírni fogod! – örvendezett az elejtett megjegyzésnek Jodie. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">De elkiabálta, mert az ágyból kievickélő Tory tekintete tegnapi, rövid ujjú alapruhájának aljára esett. Aztán meg a hosszú ujjúéra...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hogyaza...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Állj, ne folytasd! Csukd be a szemed, vedd fel azt, ami a kezedbe akad, a többit kimossuk kaja után. Szerintem mindannyiunknak akad már pár koszos rongya.<br />
</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Jodie indítványát példamutató tett követte, és két kisebb méretű málhával a vállukon csörtettek le az étkezdébe, ami ebben az időpontban üdítően néptelen volt. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> A többiek vagy gondolatolvasók voltak, vagy ugyanarra a lesújtó eredményre jutottak, mint alig tíz perce Tory, mindenesetre a székük mellett az övékéhez hasonló, kisebb-nagyobb batyukkal várakoztak az utolsó befutóra.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Kedélyes viháncolás közepette hagyták el a fogadót... amire szinte azonnal lecsapott egy csapat turbános haramia, és a hangokból ítélve fenekestül forgatták fel az épületet.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Senkit sem kellett noszogatni, hogy szaporázza a lépteit. Ezáltal megmenekültek attól, hogy a „hitetlen kutyák” kötélen vezessék őket a várkapu előtt felállított fogdába, hogy ott várják be a nap vége fele beérkező felszabadító csapatokat.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Rögtön nem volt olyan szörnyű program a mosás.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A patakparton aztán csakhamar kezdetét vette egymás mosótudományának cikizése, és a csipkelődés fokozatosan változott át igencsak sikamlós, kétértelmű megjegyzésekké, majd némi suttyomban elkövetett fröcskölődésből visongós vizesruha csata bontakozott ki, párna híján ugyanis vizes ruhák repkedtek az ellenfelek közt.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Hogy a játék még csak véletlenül se laposodjon el, a pasik gondoltak egyet, az „összvíz” viszonzása helyett begyűjtötték az intimebb jellegű muníciót és magastérdemeléssel iszkoltak a vérszemet kapott fehérnép elől, akik éles hangon követelték vissza túszul ejtett fehérneműiket.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Páran kivonultak az alacsonyan szálló bombák hatósugarából és onnan szurkoltak az egyre ázottabb harcosoknak. </span><br />
<span style="font-size: medium;">Tory kezdett egész jól szórakozni a rendhagyó zálogosdin, míg a társasjáték addigi résztvevői össze nem fogtak és a partvonalról kibicelők ellen nem fordultak. Ez ugyan még hagyján lett volna, de az ellenük fordulást a csuromvizes ruhákkal akarták foganatosítani.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ha vizes lesz a hajam, meghalsz! – dörrent Tory a felé lendülő Adamre úgy, hogy a férfi megdermedt a mozdulat kellős közepén és saját magát öntözte meg bőségesen.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Már megint morogsz, mylady? – szólalt meg az ismerős hang közvetlen közelről. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Torynak fogalma sem volt, mikor settenkedhettek mögéjük a zenészek, méghozzá teljes létszámmal. Némi elégtételt érzett Alex karikás szemei láttán, de ez nem tartotta vissza attól, hogy pontosítsa a férfi feddő észrevételezését.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Most nem morogtam, hanem fenyegettem.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Mi kifogásod pár csepp víz ellen?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Az idegbajhoz sok, ahhoz, hogy tiszta legyek, rohadtul kevés.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Úgy nézem, tudnál értékelni egy kád forró vizet...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Értékelni? Ölni tudnék érte! Életemben nem éreztem magam ilyen koszosnak, pedig túl vagyok már pár sátorozáson... de most mintha ragadnék a piszoktól... ehh... – rázkódott össze a nő, és megpróbálta letörölni magáról az imént felpanaszolt, láthatatlan mocskot.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Alex együttérzően pislantott Tory-ra, aztán elgondolkodva tekintett körbe társain. Csak a szemeik „társalogtak”, aminek eredményeként egy mukk nélkül léptek hallótávolságon kívülre. Rövid és halk kupaktanácsot követően feltűnés nélkül intették magukhoz közelebb a pancsoló kommandósokat.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Éppen lenne egy javaslatunk, ha alaposabb tisztálkodásra vágytok... – kezdte Jenny. – Ugyan nem meleg víz, de nem is kézmosó lavór. És ölni sem kell érte. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0.5cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ölni nem... hanem? – várta a folytatást Tory.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Törölközővel, váltás fehérneművel a tatyójukban, egyenként szállingóztak a megbeszélt találkahelyre a falu szélén, onnan pedig egy-egy zenész társaságában sétáltak tovább, mintha mi sem lenne természetesebb. Holott megölte őket a kíváncsiság, mert útikalauzaik eléggé titokzatosan adták elő magukat.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Az erdő szélén a duók bevárták egymást és onnan már együtt, de még mindig óvatosan lépkedtek tovább. Térdig érő fűben gázoltak egyre mélyebbre az erdő sűrűjében.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Szinte már természetes volt, hogy Tory nem bírta tovább cérnával.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Hova is megyünk pontosan? – érdeklődött suttogva.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Fürödni – súgta vissza Alex, mert ki más is lehetett volna a „párja”.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – De miért lopakodunk?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Mert nem szeretnénk, ha mindenki odajárna.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – És miért suttogunk?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Te kezdted...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Az előttük haladók lábujjhegyen felkuncogtak, a menet elejéről lepisszegték őket.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory bosszúsan legyintett, majd váratlan mozdulattal a legközelebbi bokorba lökte a gyanútlan férfit. Gúnyos mosolya rögvest az arcára fagyott, és késlekedés nélkül menekülőre fogta. De az egyre magasabb fűben esélye sem volt a bozótosból támadásba lendülő Alex-szel szemben, aki azonban elszámította a lendületet, így mindketten elterültek az aljnövényzetben. </span><br />
<span style="font-size: medium;">A többiek a fejüket csóválva lépkedtek el mellettük.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Komolyan mondom, mint a gyerekek. Nem bírtok ti rendesen meglenni egymással? – pirított rájuk Frank rosszallóan.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Micsoda savanyú emberek vannak! – grimaszolt utána rendhagyó békaperspektívájából Tory, majd nagy kegyesen elfogadta Alex segítő kezét a feltápászkodáshoz. – Remélem legalább a gyalogtúra megéri...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Mondd meg te, mylady – húzta félre az eléjük hajló szomorúfűz ágat Alex és maga elé tessékelte a nőt.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory-nak szeme-szája elállt az elé táruló látványtól.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A zenészek mesébe illő, miniatűr vízeséssel rendelkező kristálytiszta tavacskához vezették őket. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A bennfentesek nem törődtek tovább a tátott szájjal bámuló újoncokkal, hanem ledobálták a felesleges ruháikat, majd káprázatosan kivitelezett csukafejesekkel, valamint kevésbé bravúros hasasokkal és seggesekkel csobbantak a vízbe. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory, reményei szerint, feltűnés nélkül szemrevételezte a ráérősebben vetkőző Alexet. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Fenséges kilátás, ehhez kétség sem fér – jegyezte meg mellette Jodie igencsak kétértelműen, de legalább halkan. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory arcát enyhébb pír öntötte el. A férfi tökéletes időzítéssel pontosan ebben a pillanatban nézett a bámészkodóra, akinek ettől a maradék vére is az arcába szaladt, és zavarában görcsre húzta a ruháját összetartó zsinórt.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Jodie készségesen sietett a segítségére. Tory egyre elszántabban igyekezett szabadulni az alkalmi kényszerzubbonyból, mivel nem kis bosszúságára Alex jelét sem mutatta, hogy az elkövetkező percekben csatlakozna már javában lubickoló társaihoz. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Nincs neked jobb dolgod? – morrant rá a férfira, mikor végképp megelégelte egyre kínosabbá váló figyelmét.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Momentán? Ettől jobb eszembe se jut... – vigyorodott el Alex és egy szál boxerben egy fatörzsnek támaszkodva várta a végkifejletet.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Igyekezetüket ekkor siker koronázta, de Tory pillanatnyi megkönnyebbülését szinte azonnal váltotta egy még kényelmetlenebb érzés, hiszen nem volt rajta más, csak egy bugyi és egy falatnyi top. Valamint egy változatlanul zavarba ejtő tekintet.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Ne bámulj!</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – De ha egyszer van mit... – tárta szét a karjait ártatlanul a férfi, majd határozottan megindult feléjük. – Na hölgyeim, boszorkánypróba! Vízbe veletek!</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Jodie sikítva iramodott a tó sekélyebb partja felé, Tory merészen szembefordult vele.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Meg ne próbáld, különben este nem fogsz zenélni!</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ugyan miért nem? – érdeklődött fölényesen a pasas.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nem lesz mivel... – törte le a férfi kilátásba helyezett akcióját Tory egy sokat sejtető pillantással.</span><br />
<span style="font-size: medium;">– Mim nem lesz hozzá, kezem vagy hangszerem?</span><br />
<span style="font-size: medium;">–</span><span style="font-size: medium;"> Nem szeretnéd te azt tudni.</span><span style="font-size: medium;"> </span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU"> –</span></span><span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU"> Nem te akartál véletlenül fürödni? </span></span><span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">–</span></span><span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU"> vont vállat Alex, és a legközelebbi kőről hibátlan fejest ugrott a vízbe.</span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A nő immár zavartalanul kontyolta feje búbjára a lófarkát, így ereszkedett szép lassan a tóba. Bemelegítésként úszni kezdett, de azt olyan körülményesen csinálta - bizonyos testrészeit kímélni akarván a víztől -, hogy Alex nem állta meg szó nélkül.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> </span> </div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU"> </span></span><span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">– </span></span><span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Rossz nézni amit te úszás címén művelsz.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU"> </span></span><span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">– </span></span><span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Senki se kérte, hogy nézd – vágott vissza Tory és a tó másik partja felé vette az irányt.</span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Egy félreesőbb részen alaposan lecsutakolta magát, elvégre tényleg ezért jött, majd ráérősen tempózva, a bőszen vízicsatázóktól biztonságos távolságot tartva, alaposabb felderítést végzett. Vágyakozva nézett a visszafogott morajlással alázúgó vízesésre, mert egy kiadós dögönyözéssel egybekötött zuhanyt még el bírt volna viselni, de aztán beletörődő sóhajjal lemondott erről az élvezetről. Inkább arra figyelt, hogy ne sodródjon túl közel az elefántmódra fürdőző társasághoz, ahol épp ebben a pillanatban pörögtek fel az események.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Érdeklődve várta a csata végét, amikor egy gazdátlan rongycsomó landolt mellette. Reflexből felmarkolta mielőtt elsüllyedt volna, és meglepetten konstatálta, hogy egy igen ismerős kalózkendő került a birtokába. Mire hiányolni kezdte volna belőle jogos tulajdonosát, az már meg is jelent előtte, mint Vénusz a habokból, csak a kagyló hibádzott az összképhez.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Alex kisimította az arcából a haját, Tory pedig a kendővel a kezében hátrált egy tempónyit.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Az ott az enyém – jelezte a férfi.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU"> –</span></span><span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU"> Képzeld, rájöttem... pedig már azt hittem ránőtt a fejedre </span></span><span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">– kuncogott Tory, hogy leplezze zavarát. </span></span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A férfi a rablóvezéres fejrevaló nélkül is észveszejtően jól nézett ki, ha nem jobban. Tory szemei szinte itták a nem várt látnivalót, minden ezzel ellentétes elhatározása, és újra növekedésnek induló zavara ellenére sem tudott másképp tenni. </span><br />
<span style="font-size: medium;">Közben észre sem vette, hogy ösztönösen hátrál az egyre közeledő pasas elől, miközben egyetlen biztos pontként egyre görcsösebben kapaszkodik a túszul ejtett kendőbe.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Ha kigyönyörködted magad, visszaadhatnád – javasolta Alex kedélyesen, mire a nőből előbújt a kisördög.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Vedd el, ha tudod! - grimaszolt rá, és immár tudatosan rákolt el a férfi közeléből.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Veszélyes játékba kezdtél, mylady! – intette Alex és kígyóként siklott a nő után a vízben. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory rögtön tudta, hogy nagyot hibázott. Nyugtalanul nézett egérút után, de sikeresen becsapdázta magát. Háta mögött a vízesés zuhogott, és bármelyik oldalra szökött volna, a férfi egyetlen karcsapással beéri.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Reménytelen helyzetét felmérve lecövekelt és békülékenyen nyújtotta a férfi felé zsákmányát.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Tessék, itt van, visszaadom – kapitulált... volna, de Alex pillantása semmi jót nem ígért.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ezzel elkéstél szép hölgy, ezért már bűnhődni kell! – vette vissza az erősen személyes jellegű holmit a férfi, és a következő pillanatban... </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory dermedten állva kapkodott levegő után a váratlan hidegzuhany alatt, és magáról megfeledkezve felsikított. Rögtön ezután meghallotta Alex nevetését, majd egy meleg tenyér fonódott a karjára és kihúzta az ostorozó vízsugarak alól.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Először azt se tudta, hol van, mert a vízesés ugyan ugyanúgy morajlott, mint az imént, de az erdő zajai eltompultak. Tory kiseperte szeméből a vizet, hogy rendesen a szemébe tudjon nézni a merénylőnek és lássa, hova keveredett. A vízfüggöny mögött voltak.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Jókorát vágott a kajánul vigyorgó pasas mellkasára, ám a folytatás megakadályozták a csuklójára bilincsként fonódó ujjak. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Alávaló gazember... – kezdte volna Tory, de Alex csodáló tekintete belefojtotta a mondat végét.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Istenem, tudtam, hogy hullámos! – dörmögte a férfi lenyűgözve.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Basszus, még az is! Van fogalmad róla mit szenvedek, míg kisimítom?! – kapott a hajához Tory felháborodva. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – És milyen feleslegesen – jegyezte meg a férfi és a még mindig túszul tartott csuklójánál fogva közelebb vonta magához a nőt, míg a másik keze a vizes loknik közé csúszott. </span><br />
<span style="font-size: medium;">Egy tincset játékosan feltekert, aztán elkalandozó tekintete összeakadt az őt lélegzetvisszafojtva, dermedten bámuló Tory-éval.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A pillanattól megrészegülve nézték egymást, a légzésük elnehezült, szívük minden dobbanása hangosan dübörgött a fülükben. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Vízpermet araszolt le az arcukon.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Lassan, tétován mozdultak, mintha csak attól tartottak volna, hogy a másik hirtelen köddé foszlik. Tágra nyílt szemmel nézték egymást egyre közelebbről, míg már életlenné vált a kép.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Alex elengedte Tory csuklóját, s miközben a hűvös tenyér bolondul kalapáló szíve fölé simult, az ő keze a lány hátára siklott s úgy vonta még szorosabban magához. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Mély sóhaj szakadt fel belőlük, ahogy a szájuk végre összeért. Villámcsapásnál intenzívebben cikázott át rajtuk a vágy...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A vágy, hogy még jobban, hogy még teljesebben és, hogy soha, és hogy mindig... </span><br />
<span style="font-size: medium;">Nem is aprózták el a dolgot, az első tétova, már-már szűzies csókok nagyon gyorsan csaptak át egyfajta fékezhetetlen őrületbe.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Már nem érezték a víz hidegét, szinte forrt körülöttük minden, ahogy egyre jobban elragadta őket az érzések vihara.</span></div><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"></div><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div>Dracohttp://www.blogger.com/profile/06387307509896262184noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-162105691476541512.post-21651344001515123322011-09-24T23:49:00.000+02:002011-09-24T23:49:09.997+02:0013<style type="text/css">
p { margin-bottom: 0.21cm; }a:link { }
</style> <div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> </span></div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> A lármás vacsorázók között kicsiny, néma szigetet alkottak az összeesküvők.</span></div><div> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Bár az összeesküvés még nem volt biztos, mert egyelőre erősen emésztgették a Tory által nagy vonalakban felvázolt „ötletet”.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Közlési és vélemény nyilvánítási kísérleteik rendre tétova, döbbent sóhajokba és hangtalan tátogásokba fúltak.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Végül Vic vállalta magára az erőt próbáló feladatot. Komor arccal, csőre töltött, Tory-ra szegezett mutatóujjal emelkedett szólásra.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">– Te... khm... Hölgyem, magácska... nagyon... naggyon galád! – a szeme ekkor furcsán villant, arcára torz vigyor ült ki. – Zseniálisan galád!</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Ezzel megtört a jég, szinte mindannyian egyszerre kezdtek beszélni.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">– Ez oltári! – tört ki Markból is az elismerés. – Egy egész nap Brian nélkül?</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Akár – vonta meg a vállát Tory. – Hacsak nem volt cserkész, nyomolvasó...</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Bőrharisnya – nyikkant közbe Adam.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Én miben segíthetek? Segíthetek egyáltalán? - tüsténkedett a vőlegény.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Valójában rajtad áll vagy bukik a dolog...</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Hhogyhogy?</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Mivel visznek benneteket a szentföldre?</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Gondolom szekérrel...</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – És vajon elfér azon a szekéren egy potyautas, észrevétlenül?</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Mark vonásain megjelent Vic torz vigyorának az ikertestvére.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">– Ha nem, még mindig lefizethetjük a kocsisokat.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Akkor talán utánanézhetnél, hova férne el az extra poggyász – kacsintott az ifjú harcosra Tory. </span></div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Marknak nem kellett kétszer mondani, már ott se volt.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">A többiek elégedetten morajlottak fel.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">– Jodie, nincs még pár ilyen tökös barátnőd? – firtatta Simon. – Mert ez itt, bár elsőre nem sok nézett ki belőle, nagyon érti a dolgát.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Ha ez összejön, a saját kezemmel ások csatornát az angolvécédnek – fogadkozott Jodie, ügyet sem vetve Simonra.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Ne ess túlzásba – intette le Tory izgatottan repeső barátnőjét.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – És én kovácsolom hozzá a kagylót – ajánlotta Doug.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Még egy valamirevaló erénybugyit se tudsz összehozni – legyintett lesajnálóan Tory, finoman utalva a minapi fiaskóra, mikor is a beígért intimholmi helyett újfent szakajtónyi patkóval állítottak haza a teremtés koronái.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Tükröt ezüstözök neked – szállt be a felajánlásokba Sel.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – A mindenit, már az egész bagázs tudja min morgolódom reggelente? – puffogott Tory, és gyanakodva fordult az előbbi csatornaásóhoz. – Jod, csak nem ezzel szórakoztatod őket reggelinél?</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Nem képzeled?! – háborodott fel Jodie.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Mi szoktuk – jelentkezett kuncogva Drew. </span> </div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Azért ezek után nagy merészség ám magadra haragítani... – jegyezte meg csendesen Alex és vidáman az ötletgazdára kacsintott. – Én biztosan nem tenném.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Értelmes emberrel ez a probléma könnyedén orvosolható – magyarázkodott Tory. – A Brian-féle alattomos disznókkal ez nem működik, tehát az egyetlen módszer, ha azt kapja, amit másokkal tesz.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Kicsit intenzívebb kiadásban – igazította ki a valóságot Alex. </span></div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Tory megadóan bólintott.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">– Ha lúd, legyen kövér. Nem tökmindegy mennyiből nem ért?</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Végül is... igazad van – látta be a férfi. – Mindazonáltal... akad egy bökkenője a tervnek.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Konkrétan melyikre gondolsz a sok közül? - nézett rá talányosan Tory. Tisztában volt tervének gyenge pontjaival.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Hogy vonod ki a főszereplőt a forgalomból? – tette fel Alex az egymillió eurós kérdést. </span></div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">A többiek egyetértően hallgattak el, és várakozóan néztek Tory-ra a megoldásért.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Tory jól megrágta mondandóját és rövid habozás után belekezdett.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">– Igen, jól látod, hogy ez a terv Achilles-sarka. Nos, egy biztos: mindenképpen eszméletlennek kell lennie, mert ébren eléggé lármázna...</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Le kell ütni – javasolta Peter, és a megfelelő hatás kedvéért megpörgette a jókora dobverőt.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Nem jó – vétózta meg rögtön Frank, és rögtön meg is okolta. – Nem mintha nem szolgált volna rá, de aligha tart ki a hatása reggelig.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Akkor valami altató...– próbálkozott Doug.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Itt? – hurrogta le azonnal Kay.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Kábszer, mákony, nyílméregbéka... ? – sorolta válogatás nélkül George.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Jó, hogy nem rögtön bájital! – morrant Jen.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Inkább valami potenciacsökkentő, mert abból túltermelése van – jegyezte meg epésen Hayley.</span></div><div style="color: #fce5cd; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">– Azt hiszem nálam van a megoldás kulcsa </span><span style="font-size: medium;">– állt fel Vic és angolosan távozott körükből.</span><span style="font-size: medium;"> </span></div><div style="color: #fce5cd; text-align: justify;"><br />
</div><div style="color: #fce5cd; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Mielőtt azonban hosszadalmasabb találgatásba kezdhettek volna eltűnése apropóján, már vissza is tért és egy kis skatulyát ejtett az asztal közepére.</span> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">– Ez legalább holnap délelőttig kiüti. Ne kérdezzetek semmit, mert úgyse válaszolok. Csak bele kell szórni az italába. Egészségre teljesen ártalmatlan – a férfi szemfülesen szerelte le a kérdezni készülőket. </span></div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">A további kötözködésnek a szintén közéjük toppanó Mark vette elejét.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">– Van isten! Gyönyörű ponyvás kordé, akár egy vizilovat is magammal vihetnék!</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">A lavina hát elindult. </span></div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">A társaság rövid ideig tartó izgatott tanácskozás után oszoljt vezényelt, és megkezdődött az akció.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> A zenészek elfoglalták helyüket a színpadon, mivel eljött az ő idejük. Alex kicsit komoran figyelte, ahogy a hangulat emelkedtével Tory Brian mellé penderült és táncba húzta. Hiába emlékeztette magát, hogy a nő önként vállalta magára a feladatot, mégis valami furcsa szúrást érzett valahol a gyomra tájékán. </span></div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Pedig Tory magyarázatában nem lelt kifogásolnivalót. Azzal érvelt, hogy ennyi kellemetlenséget hajlandó bevállalni azért, hogy egy teljes napig színét se lássák a gazembernek.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">A férfi csak akkor lazított, mikor látta, hogy a cselszövő, minden elszántsága ellenére, igyekszik úgy forgolódni, hogy a becserkészni kívánt vad a lehető legkevesebbszer érhessen hozzá.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> A többiek sem tévesztették egy pillanatra sem szem elől a harsány vidámságot színlelő csalit, ott keringtek a környékén, beavatkozásra készen.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Ment minden, mint a karikacsapás, mintha egy egész hónapig gyakorolták volna a koreográfiát. </span></div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Tory egyre közelebb sodródott Briannel az asztalokhoz, felkapta a Sel által strázsált kupákat, a megfelelőt a tapikirály kezébe nyomta, ő pedig példamutatóan nagyot húzott a sajátjából. </span></div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Fáradtan pihegve megvárta, míg Brian is elfogyasztja a preparált itókát, majd megköszönte a fergeteges táncot, és Sel mellé huppant a padra. A pasas persze nem nagyon akarta ennyiben hagyni, és mikor Tory a vehemens kérlelés ellenére sem állt újra kötélnek, Selhez fordult.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Seltől is jókora kosarat kapott, de nem csüggedt, kitartóan állt eggyel odébb, minden egyes visszautasítást követően. </span> </div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> Nagyjából a negyedik potenciális táncpartnernél tartott, mikor kilengése már túl volt a normális határon. Tory jelzett, Adam azonnal lecsapta Brian kezéről a kiszemelt áldozatot és tovalebbent vele a vidáman mulatozó forgatagba. Brian felháborodva fordult meg, és ugyanebből a mozdulatból átmenet nélkül csuklott össze. </span></div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Mielőtt bárki észrevehette volna „rosszullétét”, Doug és Mark villámgyorsan az asztal alá csomagolták a korpuszt, a hölgyek pedig „hű, de meleg van!” felkiáltással az asztal tetejére halmozták mobilis ruhadarabjaikat, valamint a zenészektől kölcsönzött palástokat, helyes kis sátrat rögtönözve belőlük.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">A biztonság kedvéért szorosan körbe is ülték a rejtekhelyet, és széles csíííízt villantottak a muzsikusokra, jelezve, hogy minden a legnagyobb rendben. </span> </div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Innentől már valóban gyerekjáték volt a művelet. </span></div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">A másnapi korai kelés miatt az esti mulatságot is hamarabb zárták, nem volt hát más dolguk, mint utolsónak maradni a téren. A zenészek egyenként szivárogtak vissza, elsőként a két dobos, akik a cipekedést vállalták magukra. Felnyalábolták az ernyedt testet, és megfigyelőtől megfigyelőig settenkedtek vele, az istállók irányába. Itt álltak ugyanis a szekerek.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Marknak még azt is sikerült megtudnia, melyik lesz az övé, hát iziben fel is pakolták a titkos csomagot.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Ezen a ponton némi vita támadt. Semmit sem akartak a véletlenre bízni, és senki sem akart lemaradni az indulásról. </span> </div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Végül Tory javasolt megoldást.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">– Majd én maradok őrködni. Ha most lefekszem, ágyúszóra sem kelek fel időben...</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Egyedül nem maradhatsz, mert mi van, ha mégis bealszol? – aggályoskodott Jodie.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Én is maradok – jelentette ki Alex és határozottan Tory mellé lépett. – Ketten könnyebb virrasztani, és reggel időben fel tudunk ébreszteni benneteket.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Ez jó ötlet! Így egy percre sem marad őrizetlenül a csomag, és szólhattok, ha valami gond adódna – örvendezett Drew, mielőtt Tory tiltakozhatott volna.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Mondtam már, hogy jó az anyag, nem fog váratlanul magához térni – duzzogott Vic.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Biztos, ami ziher, kár lenne ilyen apróságon elbukni a mókát – zárta rövidre az eszmecserét józanul Jenny. </span></div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Immár nem volt mit tenni, Tory kényszeredetten vette tudomásul, hogy ezt az éjszakát a férfival tölti, mert ellenkezni feltűnő lett volna.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> Csendben ültek egymás mellett a szekér és az istálló oldala közötti keskeny ösvény szélén, a szalmabálák tövében, és éberen hallgatták az éjszaka neszeit. Még meg kellett szokniuk, hogy olykor fel-felhorkant egy-egy ló odabent, egérszerűek sasszéztak, éjjeli állatkák repkedtek a közelükben kísérteties surrogással. A szelíden világító holdfény tette egy kicsit kevésbé félelmetessé az éj sötétjét.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> Kis idő múlva új, szabálytalan időközönként jelentkező hang vegyült a már ismerősek közé. Alex egy ideig feszülten hallgatózott, majd Tory-ra nézett. </span></div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">A nő felhúzott térdeit ölelve kuporgott mellette, állkapcsa árulkodóan remegett. A következő pillanatban pedig összekoccantak fogai. A férfi mindent értőn elmosolyodott.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">– Fázol? – suttogta a sötétbe. </span> </div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Egy kicsit... – ismerte be restelkedve Tory.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Gyere, bújj ide a palástom alá – ajánlotta fel Alex és hívogatóan megemelte a karját.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Nem adnád inkább ide? – vonakodott Tory.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Persze, fagyjak meg én, mi?! </span> </div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Miféle lovag vagy te?</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Szép hölgy, kegyed össze méltóztatik keverni valakivel. Én zenész volnék, afféle csepűrágó.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Akkor már inkább udvari bolond.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Na most miért?</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Még kérded? Csak egy bolond viselkedhet így az apja szeretőjével. </span> </div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Nem úgy volt, hogy erről nem beszélünk?</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Nem lenne rossz megoldás... ha tudnám miért vagy ilyen elnéző.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Ad egy, már nem vagy a szeretője. Ad kettő... ép ésszel talán tilos így viselkedni?</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Lásd be, nem épp egy normális reakció, és...</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – És?</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Idegesít, ha valamit nem értek.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Rendben, tisztázzuk. Egy feltétellel.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Igen?</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Ha nem kasztanyettázol tovább – célzott Alex az egyre gyakoribb fogvacogásra és újra fellebbentette a köpeny szárnyát. Szemöldöke megrebbent alig titkolt, kissé gúnyos mosolya felett.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Hát ez kihívás volt a javából!</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Mire azonban Tory mozdult vagy tiltakozhatott volna, már nem volt menekvés. A férfi kicsit közelebb ült és a köpeny alá húzta. Kezét hanyagul a nő vállán felejtette. </span> </div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Érintése, közelsége mégsem volt kellemetlen vagy tolakodó, inkább... </span> </div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Tory nem tudta meghatározni, mit is érez, de a kellemes melegben lassan ellazult és zavara is oldódni kezdett.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Alex, mintha érezte volna, egyelőre tapintatosan kerülte az eredeti témát.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">– A te stólád hova lett? – érdeklődte meg mellékesen.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Letettem a szobánkban, miután Vic kb. hatodjára nézett paravánnak ma délelőtt.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Hé, szívtelen némber! – színlelt felháborodást a férfi, és ugyan szigorúan a köpeny alatt, de kissé elhúzódott Tory-tól. – Meg sem érdemled, hogy megosszam veled a palástom!</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Semmit nem értem vele, mert utána a szoknyámat használta fedezékül – mentegetőzött halkan kuncogva Tory.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Alex kurtán felnevetett, közben visszatette székhelyét a kiindulási pontra, sőt talán egy gondolattal még közelebb is, és gondoskodóan megdörzsölte a nő hideg karját.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">– Ez rávall.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Csak arra nem számítottam, hogy a szabadban fogom tölteni az éjszakát... meg hogy ilyen hűvös lesz.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Isten nem ver bottal... – célozgatott a férfi. </span></div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Tory mérgelődve fújt egyet.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">– Ja, biztos azért van most ilyen hideg, mert nem fedeztem kézzel-lábbal a lökött haverodat.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Elég lett volna, ha a stóláddal fedezed, elvégre mi meg Brian és Martin atya figyelemeltereléséről gondoskodtunk, míg ti csirkefelszabadító frontot játszottatok – csipkelődött Alex.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Nagy a szád, mást nem is nagyon csinálhattatok, miután oda szorultatok vissza a lovagok elől – feleselt Tory.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Bizony, mert nem voltatok hajlandók kimenekíteni minket a faluból – jött a riposzt.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Vittünk kaját, nem? – vágott vissza a nő felpaprikázva.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Jobban is el tudtuk volna tölteni ezt a délelőttöt... </span> </div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Ekkor egymásra néztek, és menthetetlenül kitört belőlük a nevetés, hogy aztán egymás száját befogva fojtsák el az áruló hangoskodást. Tory a férfi vállára borult, Alex a nő hajába temetkezve tompította fel-felszakadó jókedvét, minden erejükre szükségük volt, hogy csendben maradjanak, de végül sikerült.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Egy darabig még füleltek, hogy nem vertek-e fel valakit, csak ezután merték megbontani a hangadásgátló formációt.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Tory vaksin lesett oldalra, tekintete egyenesen Alex szemeire talált.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">– Na jó, annyira nem volt rossz ez a délelőtt – ismerte el a férfi. </span></div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Tory mosolyra húzta a száját, de nem ment bele az újabb piszkálódásba.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Válaszokat akart, méghozzá minél előbb, mert azt, amiben az imént része volt, végre felhőtlenül szerette volna élvezni, még akkor is, ha ettől többet nem remélhetett.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">– Szóval?</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Szóval, mire vagy kíváncsi? – vette a lapot azonnal Alex.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Miért nem nézel úgy rám, mint egy kosár kukacra? Miért nem vetsz meg? Miért nem undorodsz tőlem? Hiszen minden okod megvan rá!</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Először is, mert semmi okom rá. </span> </div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Minden okod megvan rá.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Rendben, akkor talán kezdjük az elejéről. Mondjuk rögtön azzal, hogy nem kicsit tetszel nekem, és ezt már késő lenne letagadnom, hiszen nyilvánvaló. Tény, hogy nem dob fel a tudat, hogy közöd volt apámhoz, de... az is tény, hogy apám kismillió szeretője közül te vagy az egyetlen, akire kíváncsi voltam. És az egyetlen, akinek tudtam a nevét.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Kismillió? Kíváncsi? Honnan tudtad? – csapongott Tory a hirtelen rázúdult információk közt. </span></div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Alex figyelmesen hallgatta, és igyekezett sorrendben válaszolni a felmerült kérdésekre.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">– Nos igen, kismillió névtelen, arctalan, pár hónapig, vagy csak pár hétig tartott szerető. Apám egy gyógyíthatatlan szoknyabolond, és nagyon meggyőző tud lenni, ha meg akar szerezni valamit, vagy valakit.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – De hogy tehet ilyet egy családos ember?! – hitetlenkedett Tory.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Alex elmosolyodott.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">– Na ezért voltam kíváncsi rád. </span> </div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Miért is? – lepődött meg a nő.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Mert ez, rajtad kívül, senkit sem zörgetett túlságosan. A legtöbben azt remélték, hogy előbb-utóbb professzornék lesznek. Szegénykék nem tudhatták, hogy apám csak... szórakozik. De amint ráun a játékára, és inkább előbb, mint utóbb, mindig visszatér az anyámhoz.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Senkit, tényleg senkit nem érdekelt, hogy egy családot dúlhat szét?</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Mind a mai napig te vagy az egyetlen, aki a percen kirúgta, ahogy megtudta, hogy nős emberről van szó – bólintott a férfi. – Sőt, te vagy az egyetlen, akit nem ő küldött el, ezért tudtam a neved. </span> </div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Hogyhogy? – vonta fel a szemöldökét Tory, de még mielőtt választ kaphatott volna, leesett neki, mit is hallott az imént. – A mai napig?! Úgy érted még mindig... még most is... ?</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Igen – erősítette meg Alex. – Hát ezért nincs okom úgy nézni rád, mint egy kosár kukacra. Több szempontból is vonzóbb vagy, mint egy kosár kukac. Minden tiszta?</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Egyvalami még nem. A nevem... – elég is volt ennyit mondania, Alex már értette miről van szó.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Na ez a része egy kicsit röhejes. Apám nekem panaszkodott, mikor lapátra tetted – nyomott el a férfi egy kaján vigyort. – "Kicsoda az a Tory Morgan, hogy csak úgy kidobhat?"</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Tory összerezzent, mert Alex a megtévesztésig élethűen utánozta Richard hanghordozását, de gyorsan összeszedte magát.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">– Még neki állt feljebb?!</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Ő már csak ilyen – biccentett Alex.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Nem is értem hogy bírja ezt édesanyád – ingatta meg a fejét Tory.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Szereti – mosolygott elnézően a férfi. – Minden hibájával együtt. És lehet, hogy nem hiszed, de apám is szereti őt.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Hát nekem ez magas. El sem tudom képzelni, hogy lehet így élni. Egyáltalán milyen példát mutat ezzel?</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Tudom, hogy hihetetlen, de mindebből én és a testvéreim semmit sem éreztünk. Mindig ott volt, ha szükségünk volt rá, nem sajnálta ránk az időt és a fáradságot, cserébe mi megtanultuk elfogadni olyannak, amilyen. De távol áll tőlünk, hogy helyeseljük a viselt dolgait.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – És ezt néha közlitek is vele... </span> </div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Ezt hogy érted? </span> </div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Közvetve tőled tudtam meg, hogy Richard nős.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Nahát, milyen szimpatikus pacák vagyok! – hülyéskedett Alex. – Üzenetet hagytam a rögzítőjén vagy emlékeztetőt az irodában?</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Ilyen jól emlékszel? – kerekedett el Tory szeme.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Nem, de ha valóban én voltam, akkor ezek közül az egyiket vetettem be. Úgy is mondhatnám, hogy ez az én reszortom. Lili, az idősebbik húgom, a mobilját szokta megcsörgetni, lehetőleg randi közben. Sophie általában személyesen keresi fel, megvárja az irodájában, ilyenek. A bátyám meg in flagranti szeret betoppanni...</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Atya ég! – hűlt el Tory, és belegondolt, mi lett volna ha... Arra jutott, hogy ebbe jobb bele se gondolni.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> – Mondtam, hogy nem helyeseljük – somolygott az orra alatt Alex. </span> </div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Tory gyanakodva nézett rá, de azonnal érezte, hogy a férfi ezt nem az ő megnyugtatására találta ki.</span></div><div style="text-align: justify;"> </div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">És érzett valami mást is. Azt, hogy Alex egy ideje már nem úgy ér hozzá, mint eleinte, mikor még melengetni próbálta. </span></div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">Most már inkább olyan érzés volt, mintha finoman, nagyon finoman simogatná.</span></div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div>Dracohttp://www.blogger.com/profile/06387307509896262184noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-162105691476541512.post-19076357055922849752011-09-18T22:54:00.000+02:002011-09-18T22:54:51.468+02:0012<style type="text/css">
p { margin-bottom: 0.21cm; }
</style> <div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="color: black;"><span style="font-size: medium;"> <span style="color: #fce5cd;">A lovagok nem hagyták magukat lerázni, így a vásározók, köztük Tory-ék, aznap több ízben élvezhették a Menekülő Vándormadarak címet viselő rendhagyó performance-t. </span></span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Hogy még csak véletlenül se legyen egyhangú az előadás, a zenészek hol rajban, hol szólóban bukkantak fel a piactér tetszőleges pontjain, sarkukban az elmaradhatatlan csörgő-zörgő kísérettel, valamint a páncélosok után loholó apródokkal, akik az íjászverseny helyszínére szerették volna visszaterelni az elcsellengett versenyzőket. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Aztán egyszer csak Brian is berontott a térre, legalább fél tucat, fülsértően kotkodácsoló tyúkot kergetve, majd ugyanolyan visszatérő színfoltja lett a vásárnak, mint a lovagok elől palásttól sátorponyváig settenkedő muzsikusok.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A nézettségért vért izzadó mutatványosok megelégelték az eredménytelen rivalizálást, egymás után vagdosták földhöz kellékeiket és bosszúsan szedték sátorfájukat. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> A nap végén, már a vacsoraasztalnál ülve, zenészek és csirkefelszabadító kommandósok egyaránt egyetértettek abban, hogy az aznap délelőtt forgatókönyvéért sírva könyörögne a Monthy Python teljes legénysége. Ők valószínűleg külön értékelték volna az enyhébb nyílzáport, amiben a bajnokság ügyetlenebb résztvevői részesítették a publikumot.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Python-ék híján ők röhögték könnyesre magukat, miközben egymás szavába vágva idézték fel a nap fénypontjait. Ezt szerencsére zavartalanul tehették, elég messze ültek a vért izzadó alkalmi trubadúroktól.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Mondjuk nem egészen értem, miért menekültetek. Hát nem azért vagytok itt, hogy... ?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nem! – fojtották Toryba a szót egy emberként a vándormadarak. Tory megszeppenve pillogott körbe rajtuk. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Jenny könyörült meg rajta.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Mi azért vagyunk itt, hogy esténként szórakoztassuk a nagyérdeműt. A dalversenyre itteni zenészek vannak kijelölve.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ehhez képest minden évben eljátsszák ezt a cirkuszt – nehezményezte Alex.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Most elszántabbak voltak, mint általában – jegyezte meg Frank.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Elszántabbak? Ezek ma konkrétan a skalpunkra utaztak – pontosított az öccse.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hogyhogy minden évben? – reagált jókora spéttel Jodie. – Hiszen eddig csak egyszer láttalak benneteket...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nem mindig jövünk ugyanabban a turnusban – vont vállat Alex és tovább babrálta hangszerét.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Több turnus van?! – érkezett a döbbenet, ezúttal már több szólamban, egyedül Tory várta csendben, hogy mi fog ebből kisülni.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Haha, zöldfülűek – csapott le rájuk Vic. – Csak nem gondoltátok komolyan, hogy egy hét középkorozásért tartanak fent egy ekkora létesítményt? </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Beszarok! – összegezte a helyzetet Jodie pár pillanatnyi gondolkodás után.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Eleinte tényleg csak egy hét volt, és a mai állapothoz képest sokkal fapadosabb – magyarázta Kristin. – De egy idő után túl nagy lett a tömegnyomor, és egyre több turnust indítottak, egyre jobban kiépült a környék, egyre sokszínűbb lett a program...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – … és lassan last minute heteket is szervezhetnének – fejezte be a mesét George.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – El se hiszem, hogy létezik egy egész nyárra elég eszement középkóros – dünnyögte Tory. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Csak nem elég halkan, mert hirtelen tizennégy szemrehányó tekintet kereszttüzében találta magát. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Még mindig nem sikerült megbékülnöd? – törte meg a baljós csendet Alex.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Izé... nem úgy értettem... csak tök furcsa, hogy ennyi ember hajlandó ilyen primitív körülmények közt eltölteni akár egy napot is, nemhogy egy egész hetet...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Szerintem ne ragozd tovább, mert egyre rosszabb lesz... – húzta féloldalas, kaján mosolyra a száját a férfi.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Mielőtt Tory pár epésebb megjegyzést is begyűjthetett volna a többi felháborodott középkórostól, az előző napi leánykérő sétált méltóságteljesen a „küzdőtérre”, és elvonta róla az egyre kínosabbá váló figyelmet.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Az ifjú titán szenzációsan adta elő egyszerű dallamú, kedves szövegű szerzeményét, és tökéletes arányérzékről tett tanúbizonyságot a kíséretül választott, lágy hangú fuvola. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Ezen az estén is sikerült elrabolnia néhány esendőbb szívet a mátkájáén kívül.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Már régen más vette birtokba a helyét, de a zenészek még mindig a fülbemászó dalocskát méltatták, elemezték, mikor kissé feldúltan fékezett le mellettük a jegyespár. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Fél másodpercnyi habozás után sikerült egyszerre megszólalniuk, hogy aztán zavartan el is hallgassanak. Végül a vőlegény ragadta magához a szót.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Bocs a zavarásért, esküszöm, hogy nem zenei kíséretre utazok... </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hanem mire? – fordult teljesen feléjük Vic.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Segítséget szeretnénk kérni... Szóval... figyelünk benneteket egy ideje, és vaknak kéne lennünk, ha nem vettük volna észre, hogy szúrtok ki sorozatosan...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – ...azzal a perverzzel! – fakadt ki a menyasszony.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Persze így már világos, miért – summázta a férfi.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hát én rögtön lemegyek hídba! – durcált be Kay. – Lassan már mindenki tudja mit csinálunk, csak a szarházinál nem esik le a tantusz!</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ejha kedves új ismerősök, milyen híresek vagytok! – füttyentett Vic.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Javíts ki, ha tévedek, de úgy rémlik, a mai büntit ti intéztétek neki – vágott vissza Doug.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Mit csinált veled? – kérdezte együttérzőn Sel, miközben könyökével odébb tuszkolta Jodie-t, majd nyugtatólag megfogta a szöszke kezét, és kettőjük közé ültette. Párjának a férfiak szorítottak helyet.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Azt mondta gratulálni akar...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – … és nem sok hiányzott, hogy gyakorolja az első éjszaka jogát – fejezte be helyette kedvese. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ez már nem szimplán szemtelen, hanem egyenesen pofátlan – állapította meg Simon.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Lehet, hogy csak túl hosszú volt a napja... – vélte Kay.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Te most tényleg mentegeted?! – háborodott fel Drew.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Túl elnéző vagy kicsim, de lassan be kéne látnod, hogy ennek a csírának nem tudsz mentséget kreálni – kelt a védelmére Adam.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – És mi pontosan miben segíthetnénk, kedves idegenek? – kanyarodott vissza az eredeti problémához Peter. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Az idegenek elértették a célzást.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Hopsz, a nagy felháborodásban kihagytuk a bemutatkozós részt. Én Mark vagyok, ő pedig Hayley, a...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Menyasszonyod – vágta rá Sel és elmosolyodott. – Mi is figyeltünk...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Na ahhoz tényleg vaknak kéne lennünk, hogy ne vegyük észre – vigyorgott Vic.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Most köthetjük fel a gatyát, hogy hasonlóképpen elkápráztassuk szívünk választottját – panaszolta vicces-komolyan Simon.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ha meg folyton eltértek a témától, elszalaszthatjuk a megfelelő alkalmat a revansra – pirított rájuk Jodie. Míg a többiek ismerkedő estet tartottak, Hayley nagy vonalakban felvázolta a történteket, aminek hallatán Jodie-ban fellángolt a bosszúvágy.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Elnézést, hogy beleszólok, de revans ez csak akkor lenne, ha tudná, mi miért történik vele. De aligha jut el a pontnyi agyáig az ok-okozat összefüggés, különben egyes személyeket nagy ívben elkerülne, nem igaz? – kacsintott Alex Tory-ra, majd folytatta az eszmefuttatást. – Így legfeljebb azt hiszi, hogy átlagon felül peches.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Eeeezt de szépen levezetted, doki – hízelgett Vic. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Válaszként Alex csőre töltötte a kobozt, és egy hangtompítós sorozattal leterítette muzsikustársát. Vic szolgálatkészen az asztal alá halálozott.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Piszkosul nem érdekel, hogy mi jut el az agyáig, egyszerűen szeretnék neki pár iszonyúan kellemetlen, megalázó percet szerezni – fortyogott Hayley.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Csak pár percet? Én szívem szerint úgy elruháznám, hogy míg él megemlegesse – tört ki Markból.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Botorság örökre kitiltatni magad innen egy ilyen véglény miatt. Nem véletlen, hogy mi sem szemtől szembe konfrontálódunk vele – taglalta Doug. – És ha ebből a szempontból nézzük, még jobb is, hogy tök gyanútlan az ipse.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Eszem az ékesszóló szátokat, mámma este mindenkit megszállt az értelmiség szelleme? – gúnyolódott a nyughatatlan hobbit, és visszatért az élők sorába. – Minő emelkedett stílus, micsoda választékos szavak! Hah! Menten elalélok!</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – El ám, mert lecsaplak! – fenyegette meg a lökött dudást Frank, a nagyobbik kétajtós szekrény. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Vic visszavett az arcából és várakozó álláspontra helyezkedett.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Koncentráljunk a lényegre. A feladat adott, de... - vitte tovább a félbeszakított gondolatmenetet Doug. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – De a leckéztetést általában a véletlen ihleti – gondolkodott hangosan Tory, aztán a figyelem központjában kissé elbizonytalanodott. – Vagy nem?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Igen, idén főleg a véletlenre bíztuk a dolgot – erősítette meg Jodie. – És sokat lendített rajta a te improvizációs készséged.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ha bármiben segíthetek, amit nagyon szeretnék... – kezdte Mark, de a királyi dobos félbeszakította mondanivalóját.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Mindannyian a trónusok felé fordultak, és várták, hogy elüljön az izgatott moraj, és a király végre belekezdhessen mondókájába.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Miután lovagjaink ma is igen komoly bizonyságát adták fegyverforgatásbéli jártasságuknak... – itt őfelsége kénytelen volt egy kis szünetet tartani, míg a gúnyos felhangok és a felháborodott moraj elcsitult. – Tehát ideje, hogy háborúba küldjük őket. A csaták megvívásához, idő, de főként ellenfél híján, nem ragaszkodunk, viszont hazavárjuk őket. A próbatétel címe tehát : Hazatérés a Szentföldről. Holnap pirkadatkor az összes kandidátust elszállítjuk a környék egy-egy pontjára, bekötött szemmel természetesen, ahonnan néhány alapvető használati tárgy segítségével vissza kell találjanak a várhoz. A versenyzőket ezúton meg is kérem, hogy a részletek miatt fáradjanak a ceremóniamesterhez.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Mark elnézést kért, Sel gondjaira bízta Hayley-t és már ott sem volt.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory mélyen elgondolkodva nézett utána. Fejében gonoszdi ötlet körvonalazódott, de egyelőre megtartotta magának, mert sok minden állt vagy bukott a részleteken.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Szerencsére már senki nem foglalkozott vele. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Sel és Jodie a feldúlt Hayley-t pátyolgatták, Kristin az erkölcsi támogatást adta a hátuk mögül. Simon a vacsorát várta egyre türelmetlenebbül és ezen parázs vitába bonyolódott Drew-val. George és Vic a dudáikat karbantartották, mivel közeledett az esti szereplésük ideje. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Jenny és Alex a maradék figyelmét foglalta le egy rögtönzött kis „duettel”. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory felismerte benne Mark dalának egy-két kiragadott momentumát, és úgy döntött, tetszik neki a „remix”. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A Jones fivérek hangot is adtak tetszésüknek, s ez a hang a hatalmas doboktól szokatlan, lágy ritmust adott a dallamhoz. Ez a dudásokat is felpiszkálta, és pár bizonytalanabb próbálkozás után szinte tökéletes kíséretet játszottak. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A hangulat ragadós volt, futótűzként szaladt végig a vacsorára várókon. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Elsőül Tory-ék estek áldozatul, ültő helyükben olyan fergeteges táncot vágtak le, hogy csak úgy porzott, önfeledten kacagva engedték át az irányítást a zenének. Fesztelenségük nyomán egyre több tenyér csattant össze, hogy részese lehessen a spontán varázslatnak. Itt-ott a helyi zenészek is be-bekapcsolódtak, a közönség és mulattatóik kölcsönösen spannolták egymást egészen addig a pontig, ahonnan már lehetetlen tovább fokozni az élményt. A légkör robbanásig telt szikrázó feszültséggel. A zenészek mintha olvastak volna egymás gondolataiban. Kezeik között - az eddigi varázslathoz méltóan - varázsütésre hallgattak el a hangszerek, majd rögtön utána a két hatalmas dob detonált a téren, mintha milliónyi szív dobbant volna egyszerre. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A hirtelen beállt csend hosszú másodpercekig védelmező búraként borult az emberek fölé, aztán orkánszerű tapsviharban tört ki.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory hitetlenkedve kapkodott levegő után, torkából újra és újra kontrollálhatatlan nevetés tört fel, jobb híján tehetetlenül dőlt a hasonló gondokkal küzdő Simonnak, akit a másik oldalról az iménti őrülettől szintén lerészegedett Drew támasztott.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Basszus fiúk! – szakadt ki a lélegzet Kristinből, aki erősen kapaszkodott csörgődobjába. – Ez valami... Jézusom, ehhez muszáj szöveget is írnotok! Ezt én énekelni, élni akarom!</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Kris, azt sem tudom mit csináltam... – eszmélkedett a furcsa révületből Alex. – Csak elkezdtünk rögtönözni Jennel...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A férfi tanácstalanul nézett a hegedűsre, hátha ő meg tudná magyarázni, de Jenny ugyanolyan anyátlanul nézett vissza rá.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Most először sajnálom, hogy nincs itt semmi, amivel rögzíthettük volna... – suttogta sírós hangon a lány, hogy szinte csak a szájáról olvashatták le a szavakat, bár nem volt egyszerű, mert reszkető ajka hol sírásra, hol kábult mosolyra húzódott.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hát ezért bizony nagyon kár – sóhajtott fel Tory. Álmodozó tekintete összetalálkozott a lassan ébredező Alexével, és most először nem sütötte le a szemét azonnal. Helyette alaposan megmerítkezett a belőle áradó harmóniában. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> „ Igen, ez az ember békében van magával. Most még inkább, mint általában ” – suhant át rajta a felismerés. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tovább kalandozva felfedezte, hogy Jen és Kristin szeméből is ugyanez az elragadtatás sugárzik, és ebből arra következtetett, hogy a sajátjában is valami ehhez hasonlóval találkozna. Figyelme visszarebbent Alexre, és örömmel viszonozta tiszta, nyílt mosolyát.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Vic trappolt bele az idilli hangulatba, elefánt tappancsokon.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Hű, komám, ez felért egy atomi nagy orgazmussal!</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Jenny-n kívül mindenki bosszúsan meredt a hangulatgyilkosra. Jen akcióba lendült.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Hogy te mekkora ökör vagy, Vic?! – vágta tarkón első dühében, majd bónuszként a vonójával végigvágott a hátsó felén. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A férfi hegyikecskét megszégyenítő magasságba ugrott fájdalmában.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Noooormális vagy?!?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Veled ellentétben – hagyta helyben Jenny és tüntetően hátat fordított bátyjának.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ez oltári jó volt! Így már értem, miért nem elégedtek meg egyesek a falusi zenészekkel. Ha ti nyomjátok a vérszegény nyikorgásukhoz a talpalávalót, nyert ügyük van... jobbanmondva, lett volna – nevetett fel mellettük a visszatérő Mark. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Bár az este csúcsa kétségkívül a programon kívüli örömzenélés volt, azért a vacsorának is nagy tetszést aratott. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A leendő házasok könnyedén beilleszkedtek új társaságukba, és a Vic okozta kellemetlenség is feledésbe merült kaja közben. A vidám csipkelődés azonban most sem hiányzott.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Na még mindig olyan rettenetes itt lenni? - kacsintott Alex Tory-ra. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ne hívd ki magad ellen a sorsot – intette a nő félig viccelve.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Most nincs is leves... - célzott a férfi az egy nappal korábbi vacsorára.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Az nincs, de kölcsönkérhetem Jenny vonóját, hogy elhúzzam a nótád.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – A kutyafáját, nem tudtok ti meglenni piszkálódás nélkül? – pirított rájuk Jenny. – Alex, láthattad, ha van szemed, hogy Tory legalább annyira kész volt, mint mi. Ami pedig a vonómat illeti, itt ma egészen másvalakinek kéne elhúzni a nótáját.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – De hogy? Mert még mindig ez a kérdés – jelentkezett szólásra Doug, tele szájjal.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Éppen lenne egy ötletem... – vetette fel Tory.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hallgatunk.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Szóval... Mi lenne, ha holnap reggel Brian is elmenne hazatérni a szentföldről?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div>Dracohttp://www.blogger.com/profile/06387307509896262184noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-162105691476541512.post-85368399194900553622011-09-13T22:58:00.000+02:002011-09-13T22:58:39.166+02:0011<style type="text/css">
p { margin-bottom: 0.21cm; }
</style> <br />
<div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="color: black;"><span style="font-size: medium;"> <span style="color: #fce5cd;">Tory földrengésre ébredt. Fél szemmel az epicentrumra hunyorgott, majd lemondóan sóhajtott.</span></span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Jó reggelt! – fuvolázta Jodie.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"> <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU"> – Legközelebb szimplán gyújtsd rám az ágyat. Esetleg felhozhatnál egy üstöt, hogy fakanállal verd a fülem mellett... – morogta a nő. – Vagy egyszerűen csak rendelj rezesbandát, száztagút...</span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Szerintem egy muzsikus is elég lenne, két pillanat alatt kilantozna az ágyadból – bazsalygott az orra alatt Jodie. Azon melegében be is zsebelhette a célzásért járó gyilkos pillantást, tehát nem hagyhatta annyiban. – Mellesleg sokadik látásra, szélárnyékban és holdfénynél is tök rendes fazonnak tűnik...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ezért borítottál ki majdnem az ágyból hajnalok hajnalán? – lesett fel rá Tory bosszankodva, bár magában igazat adott lökött barátnőjének.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Régen volt már hajnal – engedte el szándékosan a füle mellett az iménti kérdés lényegét Jodie. – Ha nem sietsz, lemaradunk az íjászversenyről.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ha úgy íjászkodnak, ahogy verselnek, akkor a lehető legtávolabb kívánok tartózkodni tőlük.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Mondasz valamit – gondolt bele Jodie.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Elvégre jár a szám.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nos, íjászkodás nélkül sem leszünk híján a mulatságnak.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nem megyek misére – tartotta fel a mutatóujját Tory, aztán mellézárta a középsőt is, mielőtt Jodie-nak újabb ötlete támadt volna. – Hímezni sem.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Akkor körülnézhetünk a vásárban. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory kifordította a kézfejét és lehajtotta a mutatóujját.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Felhívnám a figyelmedet arra az egyébként valóban elhanyagolható apróságra, hogy elvileg „nyaralni” jöttünk. Ha pedig az emlékezetem nem csal, nyaralni úgy szokott az ember, hogy nagyokat pihizik, lehetőleg délig, és utána sem erőlteti meg magát túlzottan.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Te jószagú atya-úr-isten!!! Ki vagy te és mit csináltál a barátnőmmel?! Te nem lehetsz Tory, két napja ő még azon pánikolt, hogy lesz meg mobiltelcsi, térerő, civilizáció, angolvécé nélkül. Pihi?! Ráadásul délig?!? Jól érzed magad?! – Jodie ál-rémülten hanyatt görgette barátnőjét, és az alsó szemhéját lehúzva mélyen a szemébe nézett.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"> <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU"> – Hülye... – ütötte félre Tory az őt maceráló kezet. </span></span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> A változatosság kedvéért ezen a reggelen Tory a meleg vizet hiányolta, kiborult alapruhája aljának döbbenetes elkoszolódásán és a reggelit sem kívánta.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Miután letette a nagyesküt, hogy biztosan eltalál a törökhöz, búcsút intett a zenészekkel kiegészült asztaltársaságnak.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Homályosan észlelte Alex komor tekintetét, de túl kómás volt ahhoz, hogy azon kezdjen töprengeni, mi lelhette a pasast. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Negyedórán belül töprengés nélkül is megkapta a választ.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Neki eddig tartott elkortyolni a török lávaforró mérgét, Alexnek meg befejezni a reggelijét és a keresésére indulni. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Deja vue jelleggel karamboloztak a kávézó ajtajában.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Biztos, hogy továbbra is kerülni szeretnél? – szegezte neki a kérdést szemrehányóan Alex.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hm? – nézett fel rá Tory kicsit bambán.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Miért nem reggeliztél velünk?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Kávé előtt képtelen vagyok enni. Mondjuk ehhez a kávéhoz elkelne egy defibrillátor, különben könnyen lehet, hogy utána sem fogok enni. Soha többet.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A férfi morc pillantása megenyhült, és Tory arcát fürkészve úgy döntött, hisz neki. Más is megfordult a fejében.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Felejtsd el! – szólalt meg váratlanul Tory.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Mit? – csodálkozott a nőre Alex.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ne hozz nekem holnap reggel kávét.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hm... prímán olvasol a gondolataimban.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Te is az enyémben... – szólta el magát Tory. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Lassan megszokássá váló arcpírja reflexként öntötte el Alex mosolyától. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Rögtön nem tűnt olyan haszontalan elfoglaltságnak a betervezett vásárnézés. Megveheti a piros fátylat. Tucatnyit. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Lepel hátán lepel figura csapott le rájuk, eszelősen felakadt, jégkék szemét olyan áthatóan és bántón szegezve rájuk, hogy még Alex is elhátrált a meghatározhatatlan korú hölgyemény elől, félig kitakarva az ösztönösen mögé húzódó Tory-t.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A jelenés mégis őt, a fedezékbe vonulót pécézte ki.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Amit a vén elrontott, helyrehozza a fiatal – közölte ellentmondást nem tűrő, sírontúli hangon a nővel. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory összevont szemöldökkel, átverést sejdítve nézett vissza rá.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Úgyként is kezelte. Így már stabilabb pozícióból, bátrabban tárgyalt, igaz változatlanul a férfi biztonságot nyújtó háta mögül.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Nagyon jó! Idézet a Harry Potterből? </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Azt hiszed viccelek?! – háborodott fel a jós, hogy nem csak a homloka, de még a leplei is ezernyi ráncot vetettek.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Jaj, dehogyis! Fussak be gyorsan a kávézaccomért? Talán még nem lötybölte ki a török a csészémet... </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nem hiszel nekem? – simult ki a jövendőmondó homlokostul-leplestül. Arcán halvány mosoly játszott jelentéktelen vonásaival.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Feltűnt?! – érdeklődött negédesen Tory, majd beelőzte az újfent szólásra emelkedő jóst : – Nézze kedves, igazán jól adja a boszorkányt, de kár a fáradságért. Már a kollégái jóslatai sem jöttek be, majd pont egy kihipózott Whoopi Goldberg mondja meg nekem a tutit.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – És ha elátkoználak? – villant figyelmeztetően a fogadatlan vátesz szeme.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Azzal már elkésett – vont vállat Tory. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Az asszony ekkor megint úgy tett, mintha nyitott könyvként olvasna legrejtettebb titkai között, majd megrázta a fejét.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nincs rajtad rontás, csak az amit te hívtál életre...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nem nagyon vitatkoznék, de ki az a hülye, aki magával csellózik ki?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Bármelyik tükörben szembenézhetsz vele.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Mutasson egyet... – grimaszolt Tory bosszúsan, amiért az idegesítő színjáték középpontjába került. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A banya azonban egyetlen másodpercre sem esett ki a szerepéből, hiába próbálta Tory mindenáron kihozni a sodrából.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Békülj ki magaddal leányom, és nem lesz több gondod. Higgy magadban annyira, amennyire nem hiszel bennem – javasolta a látnok, és hirtelen váltással az eddig szótlanul figyelő, ám leplezetlenül mulató Alexre ragasztotta a tekintetét.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A férfi nem hitte, hogy képes ilyesmire, de a lepelgazda kihívóan buja pillantásától tetőtől talpig elvörösödött.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Ráadásul az asszony nem szólt egy szót sem, csak bólintott és elmosolyodott, majd e pikáns mosolyt megtartva, ismét távolba vesző szemekkel, de ezúttal szelíden andalogva távozott.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory és Alex értetlenül néztek egymásra. Tory mentegetőzve tárta szét karjait.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Mit szépítsem? Vonzom a hülyéket...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ha nem azt figyelem, mikor kell közbelépnem, mert karmolósra bőszíted a hihetetlen dumáddal, biztosan elröhögtem volna magam. Kihipózott Whoopi Goldberg... ? </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nem bírom az efféle szemfényvesztőket.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Le se tagadhatnád – vigyorgott Alex. – Azért elgondolkodtató, amit mondott...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Miért, mit mondott? Eldarálta a szokásos, ezerféleképpen értelmezhető, lila humbugot, amivel bepaliznak és persze jól megkopasztanak bárkit, aki bedől nekik.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Tényleg nagyon a bögyödben vannak... – vette tüzetesen szemügyre a férfi Tory morcos arcát, de nem melegedhetett bele. – Ó a francba! Erre majd még később visszatérünk, most ha megbocsátasz...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Mire Tory feleszmélt, a férfinak már csak hűlt helye volt.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Jött viszont melegváltásnak rögtön egy raj sietős vándormadár szapora lovagkísérettel a nyomában. Futtában üdvözölték az egyre elképedtebb Tory-t és lassítás nélkül "repültek" tovább.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Kisvártatva ugyanabból az irányból, virágos jókedvükben kis híján gurulva befutottak Jodie-ék is.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Na, kit láttunk a templomkertben szorgoskodni? – fékezett le Kay.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory egy gyors létszámellenőrzés után tanácstalanul tárta szét karjait.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Szabad a gazda.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Brian-t! – zúgott fel a vegyeskórus, fojtottan, hogy ne keltsenek túlzott feltűnést.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Úgy látszik, ezt kapta penitenciául a tegnapiért... – kuncogott Jodie. – Ha ezt tudom, már régen felhajtottam volna Martin atya reverendáját.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Talán illene gondoskodnunk arról, hogy tisztességesen ledolgozza... – gondolkodott el fennkölten George, de sokat rontott a pátoszon, hogy be is fejezte a mondatot: – … nehogy már pocsékba menjen Alexék áldozata.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Az túl direkt lenne, ha a virágágyásba borítanám a kávézaccomat? – merengett Drew.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Belemosakodnék a szenteltvíztartóba... – ragozta tovább Doug.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Szégyelljétek magatokat, istenkáromlók! – tolta le őket álszenten Adam.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Na ezen még dolgozzatok egy kicsit, mert elég erőltetett – javasolta Tory és finoman témát váltott. – A zenészeket mi lelte?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ma este lesz a dalverseny, és az összes lovag egyszerre rabolt rájuk a dalokhoz szükséges zenei kíséret miatt – adta meg a felvilágosítást Jodie. – Míg összeverekedtek azon, hogy ki is legyen az első, Vic-ék gyorsan kereket oldottak.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Csak a tegnapi lánykérő nem volt ott – sóhajtott nagyot Kay.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Neki biztos jobb dolga is akadt... – vigyorgott Adam.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Főpróbát tartottak a nászéjszakára... – csatlakozott az előző véleményhez Simon.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Vagy zenében is olyan önellátó és frappáns, mint a verselésben – vágta el a találgatások véget nem érő fonalát még időben Tory.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div>Dracohttp://www.blogger.com/profile/06387307509896262184noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-162105691476541512.post-82013871811103055102011-09-08T23:00:00.000+02:002011-09-08T23:00:04.686+02:0010<style type="text/css">
p { margin-bottom: 0.21cm; }a:link { }
</style> <br />
<div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="color: black;"><span style="font-size: medium;"> <span style="color: #fce5cd;">Az a lehetetlen helyzet állt elő, hogy a kapott válaszok rendes kis zűrzavart okoztak. A belőlük született kérdések először négyzetre emelték magukat, majd rögtön ezután köbre is. </span></span></span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Mindenkinek bőven volt min töprengenie, holott valójában senki nem értett semmit és senkit, de legfőképpen saját magát nem.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Alex nem értette Tory-t, Tory Alexet, Jodie egyikőjüket sem, és bizony még Vic is gondban volt. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Mert miért nem él a felkínált lehetőséggel az, aki szemmel láthatóan pont elkerülni igyekezett azt, hogy fény derüljön az igazságra? </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">És mit ér a feloldozás, ha nem tudjuk miért nyertünk kegyelmet?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Mire volt jó a több éves hallgatás, ha a titkolózó az első adandó alkalommal önként, bár korántsem dalolva vall színt... és hogy lehet ilyen könnyedén venni egy házasságtörést?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Vic-et csak az gondolkoztatta el, de az nagyon, hogy ha végre összejött a csevej és állítólag jól sült el, mitől olyan gondterhelt a barátja mégis?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Egyetlen dologban azonban mégis megegyeztek. Egyikőjük sem tudta, hogy most hogyan is tovább.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Előző este a biztató előjeleket figyelő Jodie még mindkét kezén csuriba rakta az ujjait, és biztos ami ziher alapon karjait és lábait is kalácsba fonta... Most nem tudta, mihez kellene inkább szurkolnia.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory-nak fogalma sem volt róla, hogy fogja kibírni ezt a hetet, mert azt egyszerűen el sem tudta képzelni, hogy a férfi „ötlete” életképes megoldás. Főleg úgy, hogy ráadásul még teljesen ki is forgatja magából a közelsége.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Talán egy fokkal nyugodtabb lett volna, ha tudja, hogy Alex sem éppen a nyugalom mintapéldája.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory egyszerre vonzotta és taszította.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Amióta csak az eszét tudta, azért fohászkodott, hogy lehetőleg apja egyik múltbéli afférjával se akadjon össze.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Ehhez képest teljesen gyanútlanul sétált a vesztébe.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Ha a Jodie névre hallgató kotnyeles barátnő nem dobja be a becenevét, azt se tudná kicsoda, de azt még nem tudta eldönteni, hogy ezért hálával tartozik neki, vagy valami egészen mással.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Egyetlen dologban volt csak biztos. Hogy a történtek ellenére nagyon szeretne Torynak egy esélyt adni. Kettőjüknek egy esélyt adni.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Kilyukad a gyomrom! – sóhajtott fel Simon.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nekem meg az agyam... – dünnyögte az orra alatt Tory.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nekem meg a tököm kap mindjárt léket a nyafogásotoktól! – licitált bosszúsan Drew, holott az előbb még ő hajigálta meg keményre gyúrt kenyérbéllel a soros fűzfapoétát, alaposan belerondítva ezzel a hősköltemény mélyen átélt előadásába.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A kínrímfaragó szíve hölgye visítva röhögött a helyén. Még mindig.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Ezzel persze nem volt egyedül, mert szem nem maradt szárazon a botcsinálta versikék hallatán, és a reakciókat figyelembe véve kérdéses volt, hogy a lovagok úgy távoznak majd a hét végén, ahogy érkeztek : asszonyostul. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Az első pár próbálkozón még Tory is vigyorgott, de mostanra már kizárólag az tartotta a helyén, hogy a vacsorát csak a versengés után szolgálták fel, és hogy a zenészeknek, legnagyobb megkönnyebbülésére, színét sem lehetett látni.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Újabb költőjelölt lépett a nagyérdemű elé.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Nos, a nagyérdemű mindenre fel volt készülve, csak arra nem, ami következett.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A szimpatikus, jóvágású fiatalember meghajolt a királyi pár felé, majd nekik hátat fordítva egy törékeny, szőke lányra szegezte tekintetét és belekezdett művébe. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Kellemesen zengő hangja elcsendesítette a fecsegést, sallangtalan, felesleges cifrázástól mentes, szívhez szóló sorai és messzemenően természetes előadásmódja pedig osztatlan figyelmet biztosított számára.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Produkciója nem csak az egyre felhősebb szemű szöszkét igézte meg, de ő volt az, aki a vers végeztén törékenységét meghazudtolóan szökkent át az őket elválasztó asztalon, és a lovagja nyakába ugorva többször is elismételte, egyre elhalóbb hangon, hogy : igen! igen! igen! Majd a népes nézőközönségre fittyet hányva, pirongatóan forró csókot váltottak.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Eltartott egy ideig, mire mindenki felfogta, hogy az imént bizony leánykérés történt.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Beszarok... – nyögte elhalóan Jodie.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Simon, remélem jegyzeteltél... – sóhajtott fel Drew.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Milyen lehet ezeknél a nászéjszaka? – ábrándozott el Sel.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Babavárás... – fűzte tovább álmodozón Kay.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hétköznap... – gondolkodott el Doug és megindult pillantást váltott gyermekáldást sóvárgó kedvesével.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory az első elérzékenyülés után szavak helyett tapsban tört ki, ami aztán futótűzként terjedt át asztalról asztalra.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A fiatalember kicsit kótyagosan lesett körül, aztán hamiskás mosollyal nyugtázta a kettejüket körülvevő áhítatot és egy hetyke meghajlást követően a helyére vezette menyasszonyát.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Az utánuk következő versenyző már labdába se rúghatott, szavalatát teljes érdektelenség kísérte, még egy dobásra sem méltatták.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Helyettük inkább az izgatottan sugdolózó mátkapárban gyönyörködtek.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory-ék figyelme hamarosan elterelődött, mert a semmiből hirtelen vándormadarak lepték meg őket. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Az első madárkák, a hölgytagok, valamint a hímtagok túlnyomó része még engedélyt kértek a csatlakozáshoz. Az utolsó kettő, Vic és Alex, már enélkül landolt közöttük. Pontosan abban pillanatban, mikor pár asztallal lentebb kitört a csetepaté.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Mire a közelben ülők észbe kaptak, a pankrációt már fel is oszlatták az éber strázsák, mielőtt lincselésbe csapott volna át, és egy ismerős, feldúltan magyarázkodó figurát vezettek látó- és hallótávolságon kívülre.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Úgy látszott Brian-re aznap nagyon rájárt a rúd.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A villámgyorsan helyreállt rendben nyolc gyanakvó tekintet szegeződött a ma született báránykákat alakító zenészekre, de a bárányok hallgattak. Mélyen.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Végül Alex vállalta magára, hogy felcsákányozza a némileg fagyos hangulatot, és ha már egész véletlenül pont Tory-val szemközt foglalt helyet, hát rávillantotta angyalian ártatlan mosolyát.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Eseménydús az este, nemdebár, mylady?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Elvégre tettetek róla... – bólintott Tory, a tőle tellő leghiggadtabban.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Mi?! – hűlt el méltatlankodva a férfi, mintha még a feltételezés is sértené önérzetét. – Miből gondolja kegyed, hogy bármi közünk van hozzá? </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hm... miből is? Azért lássuk be, túl gyanús ez véletlennek.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ugyan micsoda? – kerekítette csészealjnyira a szemeit Alex. Immár kétség sem fért a zenészek bűnösségéhez.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Na jó, hagyjuk a terelést, ki vele, mi történt? – grimaszolt Tory.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Verekedtek, láthattad... – a férfi akár doktorálhatott volna mellébeszélésből, de a nő nem hagyta magát.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – ELŐTTE mi történt?!</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Jaaa... Hát Briannél nem lehet tudni... talán összetévesztette Martin atya reverendáját az egyik hölgy ruhájával... szoknya-szoknya... öregszik... – találgatott Alex.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory pislogott egy kicsit. Mintha glória villant volna fel a férfi feje fölött... Mielőtt azonban kollektívan angyalszárnysuhogást is hallucinálhattak volna, Jenny hidegrázós hangon vinnyogott fel.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Istenem, melyikőtök markolt Martin atya seggébe?!</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A kéretlen infó hallatán mindenkiből kiszakadt a röhögés. Tory arcán diadalmas mosoly terült el és sokatmondó pillantást váltott a mellébeszélővel.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Hát barátom, ezt úgy hívják, hogy bukta! </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hát ezt úgy... – látta be nyilvánvaló vereségét Alex, de nem vette túlságosan a lelkére. – El se tudtuk képzelni, hogy miért babráltok ki folyton azzal a szegény emberrel...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Szegény?! – hörrent fel Sel.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ember?! – utálkozott igen plasztikusan Drew.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Jó, hát most már mi is tudjuk – vont vállat durcásan Jenny.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nálatok mivel húzta ki a gyufát? – érdeklődött Adam.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Az a perverz a húgomat fogdosta! – morgott ezúttal korántsem vidáman Vic. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Jenny-n volt a berzenkedés sora.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Ráadásul a vers kellős közepén. Basszus, a szavam is elállt, mert ilyet még nem láttam, pedig elég régóta járunk ide vendégként, meg fellépni is... olyan romantikus volt, én is szíves-örömest igent mondtam volna a srácnak... erre ez a barom... Komolyan mondom, ez már nem is fogdosott, hanem effektíve... alámnyúlt...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Jen, nehogy már te szégyenkezz helyette! – morrant fel Vic.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nem szégyenkezem. Undorodom – magyarázta a lány. – Basszus, azt hittem elájulok! Hogy jut eszébe egy ilyen lánykérés közben fogdosni?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Neki miről nem ez jut az eszébe? – fanyalgott Sel.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Csak azért nem kevertem le neki egy istenest, mert a srácok... hát... láttátok, nem? – Jenny nem tudta, hogy sírjon-e vagy nevessen.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nagyon jó volt az improvizáció – biztosította a zenészeket elismerően Sel.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – A legjobbaktól tanultunk... – biccentett Alex és térdremegtető mosolyt küldött Tory felé. Elérte a kívánt hatást.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Én még kezdő vagyok, ők a profik – mentegetőzött rákvörösen a nő és társai fele intett.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hm... kezd egyre jobban elszemtelenedni – gondolkozott félhangosan Simon. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Úgy látszik nem tanul – bólintott Adam.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Vagy csak nem érti az összefüggést – vetette fel Alex, és a kérdő tekintetektől ösztökélve részletezte mire is gondol pontosan. – Szerintem még mindig nem jött rá, hogy például hogy került az ölébe a reggelije. Pedig micsoda pazar kivitelezés volt! Még a profiknak is a becsületére válna.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory ebben a pillanatban elhatározta, hogy másnap reggel első dolga lesz beszerezni valami fátyolszerűt, lehetőleg pirosat, hogy ne a feje virítson minden egyes alkalommal, ha Alex ránéz vagy hozzászól. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Jelenleg az egyetlen amit tehetett, hogy kényszeredetten elmosolyodott a „bók” hallatán.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Na, akkor majd segítünk neki felfogni – ömlött el egy vészjósló vigyor Doug arcán.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ha szükség lenne egy kis segítségre, állunk rendelkezésetekre – hajolt meg a „másoddudás”, ami nem kis attrakciónak számított, ültében.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Még eljöhet az idő, hogy szavadon fogunk – kacsintott sokatmondóan Simon.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Na ma estére már bőven elég volt Brianből, nem válthatnánk témát? – javasolta Jenny.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Dehogynem! Mikor lesz kaja? – tálalta az új témát azonnal Vic.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Simon a menetrendre pillantott, majd megadta a választ.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Ha ez a gyászvitéz befejezte.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Akkor ideje befejeztetni vele! – horgadt fel Vic és nem aprózta el. Egy kóbor fakupát állított pályára a művész irányába, akinek a reflexe jobb volt, mint a verselőkéje.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory hálát és megkönnyebbülést vélt felfedezni a király ábrázatán. És úgy látszott, hogy a felszolgálók is csak erre vártak, mert szinte azonnal megjelentek a jókora fatálakkal.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Körös-körül jó hangulatú falatozás vette kezdetét.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory kicsit elanyátlanodva fixírozta a cipótányérban szervírozott levest, és azon gondolkozott, hogyan is kezdhetne neki kanál híján. Jodie egy szelet kenyeret nyomott a kezébe, majd használati utasítással is ellátta.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Törsz, mártasz, törsz, mártasz. Ha elfogyott a kenyér, vehetsz újat, vagy elbonthatod a tányérod... lehetőleg felülről lefelé...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Na elmész ám! – sziszegte Tory bosszúsan.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Most nem látszik, de amúgy egy belevaló, értelmes csaj, csak most hisztizik... – mentegetőzött Jodie úgy, mintha a „csaj” ott se lenne.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – A nénikéd! – rúgta bokán barátnőjét a belevaló, értelmes csaj. Nagyon nem volt ínyére, hogy az érdeklődés középpontjába került.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – És miért a hiszti? – kíváncsiskodott Alex. A szemében vidám szikrák pattogtak.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nem hisztizek...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Tényleg nem. Duzzog – helyesbített közbe Jodie.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ha nem hagyod abba, nagyon leveses leszel! – közölte normál hangerőn, de jeges hangnemben Tory, és senki sem kételkedett a szavában. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Először vagy itt? – kérdezte a férfi mosolyogva.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – És utoljára.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Talán nem tetszik?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Őszintén? Én itt túsz vagyok. Talán ha VALAKI közölte volna hova akar elcipelni, még élvezném is... </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – VALAKI csak jót akart, és VALAKI nagyon jól tudta, hogy hat ökörrel se lehetett volna kimozdítani a városból, ha megmondja, hova lesz a séta – szúrt vissza Jodie.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Oda se figyelj rájuk, ezt csinálják mióta megérkeztek – magyarázta Kay a férfinak és lemondóan legyintett.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Rosszabbak, mint egy házaspár – szállt be az anekdotázók közé Simon. – Hallanod kellett volna milyen műsort nyomtak le korán reggel.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ők ébresztették az egész fogadót – bólogatott egyetértően Drew.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nem is igaz!!! – zúgott fel egyszerre Jodie és Tory.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – De ha már így esett, miért ne élvezhetnéd ki? – vonta fel a vállát értetlenül a kobzos.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nem szeretem a váratlan dolgokat. Se a meglepetéseket, se az ajándékokat – vallotta be Tory.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Azta! Egy ilyen nő minden férfi álma!</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ne kezdd te is! – szegezte a férfira a mutatóujját Tory.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Én is leveses leszek? – húzta magát kisebbre Alex rémülten. A nő megütközve nézett rá, aztán elnevette magát.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Istenem, hova kerültem?!</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Az egyik legjobb helyre ezen a világon. Rosszul teszed, ha duzzogsz, ahelyett, hogy elengednéd magad – mosolygott rá bátorítóan a férfi.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – A világ legjobb helyére hogy kerül egy Brian? – vitatkozott Tory.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Na köss bele... – grimaszolt Alex. – A szabályt erősítő kivételről még nem hallottál? És legalább biztosan nem unatkozol...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Az biztos! – húzta el a száját Tory. Körülnézett, és a látottak alapján hajlott arra, hogy igazat adjon a férfinak. Még valami szemet szúrt neki. – Itt nincsenek gyerekek... Ki vannak tiltva, mint a koridegen kütyük?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nincsenek kitiltva – nevetett fel Alex. – De ez főként a felnőttek játszótere, és csak elvétve hozzák magukkal a csemetéket. Ennyi szabi a nagyoknak is jár...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Élénk társalkodás bontakozott ki a két összeszokott csapat között, nagy elánnal folyt az élménycsere.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Egy mondat közepén Tory hirtelen elhallgatott, és úgy nézett körül, mintha egy olyan álomból ébredt volna, aminek valójában még nincs vége. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Meglepetten konstatálta, hogy eleddig főleg Alex-szel beszélgetett. A férfi először a faluról mesélt neki, a szokatlan kezdeményezésről, és hogy ez hogyan vált egyre népszerűbbé. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">De aztán szót szóba öltve elkanyarodtak az eredeti témától, kedvenc filmek és zenék kerültek terítékre, színházi előadások és gyerekkori csínyek, utazások és álmok.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Egészen eddig nem hitte, hogy a férfi tiszta lapos ötlete működőképes lehet, hogy dadogáson és hebegésen kívül mást is képes lesz kinyögni, ha vele kerül szembe. De most szinte lerohanta Tory-t a felismerés, hogy mindez mégis mennyire természetesen, könnyedén és fesztelenül sikerült.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Olyan érzése volt, mintha már időtlen-idők óta ismerné Alexet. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Semmibe révedő tekintete ekkor talált rá a férfiéra. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Pár pillanatig szótlanul nézték egymást, majd a férfi elmosolyodott, és Tory legnagyobb döbbenetére kimondta, amire ő gondolt.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Ugye, hogy nem is olyan rettenetesen nehéz?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div>Dracohttp://www.blogger.com/profile/06387307509896262184noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-162105691476541512.post-53397021729892714592011-09-06T23:25:00.000+02:002011-09-06T23:25:12.898+02:009<style type="text/css">
p { margin-bottom: 0.21cm; }
</style> <br />
<div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="color: black;"><span style="font-size: medium;"> <span style="color: #fce5cd;">Tory sikertelenül próbált napirendre térni a történtek felett. Szédülés kerülgette, a hangok mintha légüres térben kongtak volna körülötte, és az irányok is összekavarodtak. Egyszerre érezte magát súlytalannak és sziklanehéznek, ami már eleve abszurd, a feje meg maga volt a felbolydult méhkas. Szemei vakon révedtek a távolba, holott valójában befele figyelt.</span></span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">„Mi a fene folyik itt?!”</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Alig fél perce, hogy felharsantak a torna folytatását jelző kürtök, Alex jól láthatóan kelletlenül sietett dolgára, és a nő egyszerűen nem értette a férfi viselkedését.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Hasonló helyzetben ő minimum pokollá tette volna annak az életét, aki ilyen módon tipor a családja életébe.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Alex ezzel szemben zavarba ejtően elnéző volt. Tory nagyon remélte, hogy ez nem csak egy jól kitervelt bosszúhadjárat bevezetője, aminek a végén egy hatalmas pofon várja, a történtekért cserébe.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Tory homályos pillantása ekkor fókuszt talált, de még azt is jobban viselte volna, ha megnyílik alatta a föld, minthogy Jodie vádló tekintetét még egy másodpercig állja. Ő bezzeg már kirakta a puzzle rá eső részét.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Most itt álltak egymással szemben, a tömeg ellenére szigorúan négyszemközt, és Torynak halvány fogalma sem volt róla, mit kellene tegyen, vagy mondjon.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Jodie-ból sütött az egyébként teljesen jogos neheztelés, hiszen eleddig életük minden apró-cseprő részletét megosztották egymással, még a létező leglényegtelenebb ökörségeket is.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A "Richard-affér" viszont minden volt, csak nem apró-cseprő vagy lényegtelen. Több szempontból sem.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Ha Tory eddig szégyellte ezt a múltbéli botlást, hát most triplán szégyellte amiért Jodie-nak így kellett megtudnia.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Hiszen valóban ő volt az egyetlen, aki kitartott mellette mióta... igen, azóta. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Akkor romlott el minden, akkor veszett nyoma annak a valakinek, akit ez a drága nőszemély Tory-ként, ő pedig önmagaként ismert, és akit Jodie mindenáron vissza akart kapni. Olyannyira, hogy még ezt a középkori merényletet is képes volt meglépni, és erre ő... </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory mélységesen szégyellte, hogy ő mindezt a törődést így „hálálta” meg.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Hiába tudta, hogy a csajszi lenne az utolsó, aki ezért követ vetne rá.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Azt viszont nem tudta hova tenni, hogy ugyanezt Alex sem tette meg, sőt.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Akarsz beszélni róla? – unta el a meddő várakozást Jodie.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nem... még nem... még nem szeretnék...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Szóval ezek után még mindig nincs semmi mondanivalód számomra?!</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Csak egy kis időt adj kérlek... míg összeszedem magam...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Csak egy kis időt? Mennyit még? – kérdezte Jodie meglepően dühösen. Nem szokta ennyire elragadtatni magát. – Talán nem adtam neked elég időt, hogy elmondd végre mi bánt?! Azt hiszed olyan egyszerű volt visszafogni magam és nem faggatózni?! De azt gondoltam vagyunk olyan jó barátok, hogy... ehh, minek is tépem a szám, hiszen még most sem akarsz beszélni róla...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Igazad van, egy szar alak vagyok! Sajnálom, tényleg – ismerte el Tory őszinte megbánással. – Nem tudtam róla beszélni, mert... mert a kezdetektől nem tudtam! </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – De miért Tory? – kérdezte Jodie döbbent-csendesen barátnőjét. Mérge elillant, mintha sose lett volna.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Eleinte nem akartam... – halkult el Tory is – ...azt hittem, hogy majd túlleszek rajta... aztán meg már nem tudtam hogy mondhatnám el. A megfelelő alkalomra vártam és egyre csak halasztgattam, de ahogy telt az idő, egyre nehezebb lett... később már abban reménykedtem, hogy ha nem beszélek róla, akkor soha nem fog kiderülni... most pedig éppen megőrülök, mert halvány lila gőzöm sincs róla, hogy mi a fene történik itt! Csak egy kis időt kérek...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Rendben – bólintott rá Jodie. Már ő is sajnálta, hogy így nekiesett.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Némán sétáltak vissza a nézőtérre, lapos oldalpillantásokat megeresztve, mikor úgy gondolták, hogy a másik éppen nem figyel.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">De nagyon is figyelték egymás minden rezdülését.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A többiekhez csatlakozva mindketten jókedvet erőltettek magukra, olyan sikeresen, hogy Sel a kosár alján kezdett kutakodni drog után. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Eszegetés közben Torynak bőven volt ideje ráncba szedni az őt feszegető kérdéseket, Jodie pedig nagyon ügyesen úgy vitte a beszélgetés fonalát, hogy a nő ezt minél kevesebb háborgatással tehesse.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Miután a lovagok a második körben is ripityára aprították egymást, a király befejezettnek nyilvánította a tornát, kihirdette a mérkőzés győztesét, valamint a többi versenyző helyezését, azzal vigasztalva a sorrendben hátul kullogókat, hogy este szépíthetnek az eredményen, elvégre egy lovag nem csak erős, hanem művelt is.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Művelt ám, mint a szántóföld – kommentálta Doug. – No asszonyok, a fonóba veletek, míg mi férfiak megküzdünk a kovácsfújtatóval.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Lassan csinálhatnátok mást is, mint lópatkót – piszkálódott Kay.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Azon már eleget gyakoroltunk, idén erénybugyit kaptok – vágott vissza a férfi.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Az ilyen macskajancsiknak szüksége is van rá, ha már lusták vagytok kivont karddal védelmezni az erényeinket – szállt be az ugratásba Drew.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Olyan nektek nincs is.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Akkor meg minek a vasbugyelláris?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ez még kérdés azok után, amit ma reggel a kedves Szőrrel műveltél?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Na azt pont a kivont kardok hiánya miatt kellett, szóval...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Mellesleg nem volt elég kivont a kardom az éjjel? – reklamált Simon.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Arra a bicskára célzol?– kuncogott Drew.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A megtorlás nem váratott magára sokáig, Drew jobbnak látta nyúlcipőt húzni. Simon pedig vadászkutyaként iramodott utána.</span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A banda maradéka a következő sarkon aránylag visszafogottan vihogva suhant el mellettük, holott annyira intenzíven egymásoztak, hogy azt se vették volna észre, ha egy egész hadsereg csörtet el a hátuk mögött.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Női nevetgéléstől hangos épület előtt álltak meg.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Aztán szépen játszani hölgyek – intettek búcsút a pasik.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Aztán szép legyen a bugyogó, különben fel se vesszük – intette őket Sel.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Majd fogunk vele szórakozni, mikor így is ezer meg egy kifogást találtok, hogy kibújjatok a szex alól. Ezután meg hallgathatnánk, hogy „<i>jaj, berozsdásodott</i>”, meg „<i>hooopszika, elfelejtettem, hova tettem a kulcsot...</i>” – sápítozott Adam, aztán menekülőre fogta.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Kay és Sel már startolt is a házikóba, Tory szótlanul indult utánuk, de Jodie a karjánál fogva visszatartotta, így sikeresen elkerülte a szó szerint utolsóként befutó Drew-t. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Barátnőjével egyszerre léptek a küszöbre, ahol Tory rögtön meg is torpant.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A viszonylag tágas és világos helyiségben változatos korú és társadalmi helyzetű női lény szorgoskodott, ki rokka mellett, ki hímzőkerettel, egyéb kézimunkával a kezében.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Ez most komoly? – pislantott a vitájuk óta tüntetően hallgató Jodie-ra.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Úgyis tudni akartad mit csinálnak napközben a hölgyek – válaszolt barátnője kicsit félvállról.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Kötelező?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Kézimunkázni nem – mondta halkan Jodie. – De te tartozol nekem egy mesével.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Bárcsak mese lenne!</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Jodie még mindig a karjánál fogva a kis terem egy félreeső zugába húzta Tory-t. A rokkákra erősített guzsaly jótékonyan elrejtette őket a kíváncsi szemek elől, a kíváncsi fülek ellen meg már-már tátogásig finomított sutyorgással védekeztek.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Szóval? – lépett oda a rokkának Jodie. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory tétovázott.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Ez így nem fog menni... nem tudom hol kezdjem... inkább kérdezz.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Kihárfázzam belőled?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Pillanatnyilag találóbb a kirokkázás.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Jó, akkor rokkázzunk. Tehát mikor is történt ez a... szeretősdi? Istenem, komolyan azt hittem padlót fogok... Te mint... Éppen te...? Na szóval, mikor? </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Emlékszel még a cserefélévemre?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Jodie eltátotta a száját és többször is megrázta a fejét mire meg bírt szólalni.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Akkor? Ezt nem mondod komolyan! De hát mikor visszajöttél semmi nem látszott rajtad... Ritkán mozdultál ki, de... a szakdogákat írtuk...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Jó ürügy volt – bólintott Tory. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Egyszóval mikor én észrevettem, akkor már...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Akkor már késő volt – erősítette meg a nő, amit Jodie már pedzett, és kínjában a guzsalyt kezdte el szálazni.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – De hogy...? Már ha érted... Bassza meg, még mindig nem tértem magamhoz!</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – A sztori szinte sablonosan egyszerű. Richard prof volt az egyetemen... mivel nem az ő diákja voltam, ebből nem lehetett gond. A többi ment, mint a karikacsapás. Meglátni és megkedvelni... fülig belezúgni egy pillanat műve volt... és két hónap után rájönni, hogy semmi sem az, aminek látszik, ő meg aztán végképp nem, az maga a pokol. Mielőtt megkérdeznéd, hogy mi fogott meg benne, a válaszom : nem tudom. Richard első ránézésre az a tipikus megrögzött agglegény, afféle igazi szórakozott professzor, aki még csak nem is kifejezetten jóképű, de olyan kisugárzása van, hogy...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Mint Alexnek?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nem, Alex egészen máshogy lélegzetelállító – Tory gyanútlanul őszinte válasza megmosolyogtatta Jodie-t. – Lényeg a lényeg, Richard elég jól tartotta magát, meg nem mondtad volna, hogy akár a lánya is lehetnék... Főleg, hogy két lánya is van... </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Meg egy fia...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Kettő.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Tessék?! – döbbent le Jodie.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Két fia van.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nem mondod komolyan, hogy négy gyerek mellett lépett félre!?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Pedig... És mint kiderült, nem is először.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Beszarok! Apropó, Alex honnan tudja, hogy te...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Gőzöm sincs – vonta fel tanácstalanul a vállait Tory. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – És te honnan tudtad, hogy ő kicsoda? Hiszen ezer meg egy Alex van... Talán még Alex Bryant-ből is akad egy pár darab... vagy apja fia?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hogy? Ja, nem – rázta meg a fejét Tory. – Egyáltalán nem hasonlít apjára. Talán csak a szeme... Igen, a szeme az olyan ismerős volt. A nevét csak onnan tudom, hogy közvetve neki köszönhetem, hogy fény derült az igazságra. Épp Richardra vártam az irodájában, mikor megcsörrent a telefon és bekapcsolt az üzenetrögzítő. Alex hívta, nehogy megfeledkezzen a házassági évfordulójáról... – Tory nyelt egyet – ...miközben az épp soros csajával hetyeg... </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ó szegényem! Képzelem mekkora sokk lehetett.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Az volt. Legalább akkora, mint most találkozni a fiával, aki... aki nem értem, miért ilyen velem...?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Milyen ilyen? Hiszen tök rendes! – vette a védelmébe Jodie a szóban forgót. Volt, aki volt, de attól ő még rokonszenvesnek találta.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hát ez az.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Gyanúsan rendes?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Szerinted nem?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hát... tény, hogy én biztosan nem így reagálnék a helyében. Nyugi Tory, szemmel tartom, és ha bántani akar, azt nagyon megbánja! </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory csendesen felkuncogott és hálásan nézett barátnőjére, de a jókedv csak átmeneti volt, mert Jodie-nak még hibádzott valami a képből. Kitűnő érzékkel trafálta telibe a hiányzó láncszemet.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Mondjuk ami azt illeti, én téged sem értelek. </span><span style="font-size: medium;">Tény, hogy téged rondán átvágtak a palánkon, de </span><span style="font-size: medium;">ha jól vettem ki a szavaidból, nem te jártál így először és valszeg az utolsó sem te vagy. Azért ettől ennyire befordulni...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nekem már ez is sok volt. Én mint szerető... – Tory hátán még ennyi idő után is végigszaladt a hideg. – Hiszen tudod mit gondolok erről... Hánynom kellett magamtól, hiába szakítottam vele azonnal, ahogy megtudtam. Csakhogy egy szemeszter nem két hónapból áll... </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Zaklatott?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Mondjuk inkább úgy, hogy nem adta fel könnyen. Nem tudtam úgy az utcára lépni, hogy ne lett volna ott, úgyhogy ha nem volt muszáj, akkor inkább nem mentem sehova. Persze az sem segített, hogy utána ujjal mutogattak rám. Azt hittem sosem lesz már vége.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Jodie megrendülten nézett Tory-ra. A hallottak alapján sok minden más megvilágításba került. Már értette miért lett olyan zárkózott, miért maradtak el a kirándulások, miért temetkezett a munkájába, miért kellett órákat könyörögni neki, hogy egyáltalán kimozduljon otthonról.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Miért nem szóltál? – kérdezte szomorúan. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Mert tényleg azt hittem, hogy majd elmúlik. Mert észre sem vettem, hogy már csak te vagy nekem... azt hiszem megszoktam az egyedüllétet... mert az biztonságos... – vonta meg a vállát Tory, majd bőszen hajtani kezdte a rokka kerekét, mert úgy látta társaságot kapnak. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Sel, Kay és Drew araszoltak egyre közelebb egyik kezükben gobelinjeikkel, a másikban székeikkel.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Jodie vette a lapot és a lebukást kivédve barátnőjéhez hajolt, hogy megmutassa mit is kéne csinálnia.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory alapvetően jó kézügyességgel volt megáldva, de most szabadulni akart, friss levegőre vágyott.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A kíváncsi hármas hallótávolságba ért.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Mit sugdolóztok itt annyira? Már mindenki benneteket néz – érdeklődött a legközelebb húzódott Sel. Ebben speciel igaza volt. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ha megszúrom magam az orsóval, akkor eljátszhatnám végre Csipkerózsikát?! – fakadt ki bosszúsan Tory, csak hogy kielégítse az őket bámuló mindenki kíváncsiságát is.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hogy te mit össze tudsz szenvedni! – ment bele a játékba Jodie, amint megértette mit akar a nő. – Jobb, ha a szálláson vársz míg mi végzünk, mert már nagyon unom a nyavalygásodat.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ennyire ne spirázd túl... – mormolta vissza az orra alatt Tory, de végtelenül hálás volt barátnőjének.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="color: black;"><span style="font-size: medium;"> </span></span></div>Dracohttp://www.blogger.com/profile/06387307509896262184noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-162105691476541512.post-68450667759554881222011-09-04T16:04:00.000+02:002011-09-04T16:04:47.078+02:008 <style type="text/css">
p { margin-bottom: 0.21cm; }a:link { }
</style> <br />
<div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="color: black;"><span style="font-size: medium;"> <span style="color: #fce5cd;">Brian könnyen megjegyezhető útvonalat skiccelt fel, aminek köszönhetően Tory hamarost meghallotta a megjósolt hangzavart. Sőt, hangorkánt, mert a kürtök szavával együtt morajlott fel a tömeg. A következő másodpercben kiért a vár alatt elterülő nyílt mezőre.</span></span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Az ám, csakhogy a közönség emelvénye és közötte helyezkedett el a lovagok sátrainak labirintusa, valamint az „aréna” ahol már kezdetét vette a küzdelem. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Ha eddig érzett is megbánást amiatt, amit Briannel tett, az most egy csapásra elszállt. Le merte volna fogadni, hogy ettől rövidebb és ésszerűbb út is létezik.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A nem csekély kerülő végén szerencsére azonnal felfedezte barátait, már csak azt kellett kitalálnia, hogy csatlakozhatna hozzájuk úgy, hogy a tőlük nem messze posztoló Alex ne vegye észre.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Hamar rájött, hogy ezzel a lehetetlent kísérti, mert a férfi kitűnő rálátással bírt a többiek törzshelyére és ezt ki is használta. Ezért jobb híján úgy tett, mintha a világon minden a legnagyobb rendben volna, noha valójában minden ízében reszketett, hiszen nagyon jól tudta, hogy ezt nem játszhatja a végtelenségig.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Ezt Alex komoly, kissé talán rosszalló tekintete elég nyilvánvalóvá tette. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Jodie szemei is nyilvánvalóvá tettek valamit. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Például azt, hogy vagy bombabiztos magyarázattal szolgál különcködéséért, vagy elseprő erejű elterelő hadműveletet prezentál.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Utóbbinál tette le voksát, mert magyarázkodni nem volt kedve.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Melyikőtök takarózott be Briannel? – támadta le őket némileg túljátszott jókedvvel. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Számítása bejött, barátnője rögtön ráharapott a témára.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Ezek szerint már láttad. De azt kötve hiszem, hogy tudod miről is maradtál le pontosan... – Jodie beszámolója kuncogásba fulladt.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Pedig csak rögtönöztem, mint te a kajáldában – csatlakozott Drew is.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – De ha még egyszer a gatyájába nyúlsz, nem állok jót magamért! – fenyegette meg Simon komoran.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nem nyúltam a gatyájába, csak a madzagját oldottam ki – helyesbített évődve a nő.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Akarom tudni, miért is kellett a gatyamadzagját... khm... ? – tudakolta Tory a gondolattól is hidegrázósan.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ha már hozzá kellett érnem, az a minimum, hogy ezt ne ússza meg egy szimpla ejnye-bejnyével.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Lehet, hogy hülye kérdés, de miért kellet hozzáérned? </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Kölcsön tenyér visszajár – húzta ki magát öntudatosan Drew.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Az a segg kísérteni fog álmaimban... – forgatta a szemét Jodie, de aztán elnevette magát. – Ő lehet a hiányzó láncszem az evolúcióban.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"> <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU"> – Vagy yeti volt a papa.</span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory sejtette, hogy ezt még a végtelenségig tudnák ragozni, de Vic hobbit ekkor új versenyzőt konferált fel.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Önkéntelenül is Alexre tévedt a szeme. El kellett ismernie, a férfi úgy vonzotta a figyelmét, mint éjszakai pillangót a lámpafény, és minél többször akadt össze a pillantásuk, annál inkább annak is érezte magát, csak éppen a gombostűre nyársalt változatban.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Utálta magát, amiért nem képes az orra előtt folyó csatára összpontosítani.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">És nem is Jodie lett volna, ha nem veszi észre.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Ugye, hogy csak nem hagy hidegen? – vonta egy kicsit félre a kupaktanácstól.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"> <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU"> – Csak elbambultam... – válaszolt Tory közömbösen.</span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Mégis milyen jól tudod mire... jobbanmondva kire gondoltam – kacsintott cinkosan a nő. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory remélte, hogy nem olyan vörös, mint amilyennek érzi magát. Kezdte már unni, hogy lépten-nyomon elpirul.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Jó pasi. És?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – És? Ez még kérdés a tegnapi után?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Miért, mi történt tegnap? – adta az ártatlant Tory.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Jaj, ne játszd a hülyét, tudod te azt nagyon jól. Rám miért nem volt kíváncsi?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Mert nem te baromkodtál.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – A többi vándormadár a közelünkbe se jött, ő vajon miért? </span> </div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"> <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU"> – Honnan tudjam? – vont vállat Tory, és ez most kivételesen igaz volt, hiszen valóban nem tudhatta, hogy tényleg véletlenül szúrta ki a férfi, vagy esetleg már akkor sejtett valamit.</span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Már a koncert alatt téged bámult, szívem.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nem bámult, a közönséget nézte, aminek én is a része voltam.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Persze... Akkor miért néz most is?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Mert a szem arra való, hogy nézzenek vele – mondta Tory és a férfira lesett. Kicsit megkönnyebbült. – Most nem is engem néz, hanem a királyt. Tényleg, most mire várnak?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Jodie a harctérre pislantott, ahol egy teljes harci díszben fetrengő lovagot tartott sakkban az ellenfele, majd a főhely felé fordult.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– A fenség kezében van a döntés.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory elhűlt.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– És ha a feneséges úgy dönt, akkor le is szúrja? – kérdezte kicsit gonoszkodva.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Dinnye! Csak azt dönti el, hogy folytathatják-e.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"> <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU"> – Különben arról ki döntött, hogy ő lesz a főmufti?</span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Természetesen a nép, még tavaly. A hét közepe körül kihirdetik, hogy kik a lehetséges jelöltek, aztán az utolsó estén bejelentik, hogy a titkos szavazás eredményeképpen ki uralkodhat a következő évben, átadják nekik a koronát, meg mindent ami ehhez jár. </span> </div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"> <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU"> – Demokrácia a középkorban?</span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Muszáj mindenbe belekötnöd? – mérgelődött Jodie, aztán olyan arcot vágott, mint aki megvilágosodott. Minimum. – Oké, szép terelés volt, egy juhászkutyának becsületére válna.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Akkor leszállsz végre a vesszőparipádról?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Miután Jodie belátóan ejtette a témát, a nagy bajvívások közepette jobbnál jobb ötletek születtek Szőr Brian elkedvetlenítésére.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Nemsokára technikai szünet következett és amíg a párbajozók megkísérelték rendezni soraikat, a szolgák meg a csatamezőt, a jónép szétszéledt kaja, de még inkább pia iránt. Úgy látszott már edzenek az esti ereszd el a hajamra.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> A bőséges reggeli után a kommandó úgy szavazott, csak nassolni akar. A nassolnivaló beszerzését Jodie vállalta be, az önként jelentkező Tory segédletével.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Az önként jelentkezés természetesen nem volt véletlen, mert a nő látta, hogy Alex is útra készül, feléje.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Alex kis híján megtaposta a hangszerét az újabb kitérő manőver észleltén, és teljesen biztos volt benne, hogy ez már nem a véletlen műve. Ráadásul a nő olyan hirtelen tűnt el a szeme elől, hogy azt se tudta merre induljon utána.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Elmegyek kajáért, kértek valamit? – jelentette be, zenésztársai legnagyobb rökönyére.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Egy fél lovat nyomtál le reggelire, hova fér még beléd? – szörnyülködött Jenny.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Jaj, de naiv vagy hugi! Hát nem látod, hogy meglépett az őrizetes?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Alex elkerekedett szemmel nézett Vic-re.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Te miről beszélsz?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hölgy zöldben, aki tegnap a hölgy sárgábant alakította és fő ismérve, hogy kedvenc kobzosunk árgus tekintetét pajszerral kéne lefeszegetni róla – magyarázta tüntetően a dudáját piszkálva Vic. - Részletezzem még?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – De jól megfigyelted – jegyezte meg epésen Alex.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Látja azt bárki, ha van szeme. Na eredj utána, mert azt is látom, hogy beledöglesz, ha nem beszélhetsz vele.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ha ezzel mered húzni, elevenen nyúzlak meg! – fenyegette meg barátját Alex.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ha még ebben az évezredben sikerül befűznöd, olyan leszek vele, mint a vert csipke. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Mondtam már, hogy szemét egy dög vagy?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – De azért szeretsz, nem? – vigyorgott Vic.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Alex nem vesztegetett több időt a rovására poénkodó dudásra.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Tory és Jodie ráérősen lépkedett visszafele a szünet következtében megélénkült piactérről, karjaikon két kisebb kosárnyi rágcsálnivalóval. És, ha már ők vállalták a beszerzés nyűgét, hát meg is dézsmálták a finomságokat.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"> <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU"> </span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">– Apropó, mi lesz, ha kifogynak a lovagokból? Önként jelentkezőket jelölnek ki? – fogalmazódott meg a kérdés Tory-ban.</span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Dehogyis! Ez egy verseny – magyarázta készségesen Jodie. – A bajvívás csak egy része, a jelentkezőknek több téren is bizonyítaniuk kell. Minden napra jut valamilyen próba. Ma este például afféle trubadúr csata lesz.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nem elég, hogy hülyére verik egymást, még kornyikálnak is?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Azt majd holnap, ma verselnek. Isteni jól szoktunk szórakozni.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – És mit kap a nyertes?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Szíve hölgyén, vagy hölgye szívén kívül egy grátisz hetet, jövőre.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – A szíves hölgyek addig mi a túrót csinálnak?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – A bajvívás után megmutatom.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Miért hangzik ez nekem gyanúsan?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Mert lökött vagy.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory reklamálni készült, de ahogy befordultak a következő sarkon a torkára forrt a szó. A járókelők közt egy látszólag céltalanul és tanácstalanul cikkcakkozó ismerős alakot fedezett fel.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Míg Jodie pár lépést tovább haladt, ő megtorpant azt fontolgatva, hogy merre is szelelhetne el, de a háta mögött sétáló párocska nem számított a váratlan legyökerezésre és egy pillanatra kibillentette őt egyensúlyából. Egy lépéssel korrigálta útvonalát, ám ekkor egyenesen Alexnek ütközött. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Riadtan szökkent hátra, kosarát védekezőn szorította maga elé, erősen megkapaszkodott benne és a férfi háta mögé lesett segítségért. A másodpercek óráknak tűntek.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> A férfi arcán elégedett mosoly terült el és elállta az útját. Eszében sem volt elszalasztani a nagyszerű lehetőséget.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Szép hölgy, válthatnánk pár szót?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Hangja hallatán Jodie kíváncsian fordult vissza és leparkolt mellettük.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Nagyon muszáj? – nézett Tory farkasszemet a tekintélyes akadályt képező férfival. Semmi kedve nem volt ezt a beszélgetést Jodie füle hallatára lefolytatni, de a férfi nem értette el a finom célzást.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nagyon – bólintott Alex és azonnal a közepébe vágott, mielőtt a nő valamilyen ürüggyel megint megléphetett volna. – Nézd, tudom, hogy ki vagy, és a viselkedésedből ítélve, te is tisztában vagy az én kilétemmel.... de ezért nem kell rosszul érezd magad...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Azért megengeded? – kérdezett vissza Tory ironikusan.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ha feltétlenül ragaszkodsz hozzá... csak gondoltam jobb, ha tudod, hogy emiatt bujkálnod is teljesen felesleges előlem.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Én nem is... – tiltakozott Tory, de a férfi pillantásától fülig pirult. Már megint.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Tory... – ingatta meg a fejét szemrehányóan Alex.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Az eddig dicséretes csendben, de gyanakodva figyelő Jodie nem tudta visszafogni meglepetését.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Szóval ezért volt olyan sürgős gyónnod.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory lemondóan sóhajtott.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Kösz Jodie...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Na jó, most már valaki mondja el mi folyik itt.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Alex csodálkozva nézett Tory-ra.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Nem tudja?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Lehet, hogy felétek az ilyesmit világgá kürtölik...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hé, azért ne harapd le a fejem – mentegetőzött mosolyogva Alex. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory nem tudta eldönteni, hogy magára dühösebb vagy a férfira. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Hát ezt a pasit semmi sem hozza ki a béketűrésből?! Csak mosolyog rendületlenül... mintha rajta nevetne... de nem, mégsem... hiszen nincs a mosolyában semmi gúny, semmi lenéző vagy lekezelő...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">„Istenem gyönyörű a mosolya!” – gyengült el Tory.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Ti ismeritek egymást?– szólt közbe türelmetlenül Jodie.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nem – mondták egyszerre. Alex ismét elmosolyodott, Tory lehajtotta a fejét.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Illetve, személyesen eddig még nem találkoztunk – próbálta magyarázni a férfi és közben Tory-ra lesett. A nő kerülte a tekintetét. – Ne haragudj, ha ezt tudom...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Csak azt kaptam, amit megérdemeltem – válaszolt szárazon Tory. – Most már fejezd be, ha elkezdted. Hadd legyek végre túl rajta.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Alex megütközve nézett a nőre. Restellte magát az átgondolatlan akció miatt, és azért, hogy nem négyszemközt beszélte ezt meg vele. De már nem volt mit tenni.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Hé, kiböknétek végre mi a fene van? – követelte Jodie.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nos, Tory az apám... barátnője volt – próbálta Alex menteni a menthetőt. Tory azonban keresztülhúzta terveit.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Pontosabban a szeretője, mert azt a csekélységet elfelejtette közölni, hogy nős.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Jodie döbbenetében hangtalanul tátogta barátnője nevét.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Hát ezzel nem szokása eldicsekedni – biccentett Alex megértően, tudomásul véve Tory döntését. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – A lényegen ez mit sem változtat.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – De, ez elég sokat változtat rajta. Egyezzünk meg valamiben, jó? Nem beszélünk róla többet, te pedig nem kerülsz engem mylady. Rendben?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nem értelek...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Mit nem lehet ezen érteni? Fátylat a történtekre és élvezzük a középkort. Szóval? – nyújtotta felé a kezét Alex.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Rendben – egyezett bele Tory még mindig tamáskodva. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Ha eddig zavarodott volt, most egyenesen hangyás... És az a mosoly az újabb kézcsók előtt...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"></div>Dracohttp://www.blogger.com/profile/06387307509896262184noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-162105691476541512.post-75545157485260646162011-09-02T21:22:00.000+02:002011-09-02T21:22:51.979+02:007 <style type="text/css">
p { margin-bottom: 0.21cm; }a:link { }
</style> <br />
<div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> A társaság többi tagja kisvártatva és nagyon röhögve esett ki a fogadó ajtaján.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Basszus Tory, a vén disznó szerintem még mindig azon filózik, hogy került a tányérja az ölébe – fuldoklott Drew, akit a szőke Sel támogatott, ugyancsak hétrét görnyedve a nevetéstől.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Erre a huzat technikára meg kell hogy taníts – veregette vállon Kay elismerően. – A felszolgálók azt hitték, hogy direkt borította magára...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ha még egyszer hozzám mer nyúlni a mocskos mancsával, az asztalt borítom rá! – jegyezte meg mérgesen Tory, de öröm volt az ürömben, hogy így legalább nem a menekülése volt a téma. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Rosszkedvét betudták a felháborító incidensnek és az akut kávéhiánynak.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Az égiek azonban továbbra sem voltak kegyesek hozzá.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Egyházelhagyási kísérletei rendre meghiúsultak, mert nagyjából annyiszor botlott Alexbe, ahányszor megpróbált lelépni társaitól.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A török valóban ütős kávéját egy laza felderítő sétával akarta levezetni, míg a többiek kimisézik magukat, de már rögtön a sátor bejáratnál Alex-szel karambolozott. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Aztán a templomkertben ismét. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Halvány elképzelése sem volt, hogy kerültek olyan váratlanul az útjába, hiszen jókora előnyben voltak hozzájuk képest.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> A templom kapujában szintén vágott egy gyors hátraarcot, de azon nyomban fordulhatott is vissza, mert Alex újfent a sarkában volt, és legnagyobb bánatára innen már esélye sem volt olajra lépni, mert a Hašek Katz tábori lelkészére hajazó Martin atya kivont Bibliával és zord tekintettel őrködött bárányai felett, Tory pedig semmiképpen nem óhajtott feltűnést kelteni a forgolódással.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Bár Alex arca arra engedett következtetni, hogy ezzel már elkésett.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Kénytelen kelletlen beült hát Jodie mellé a padra, amennyire lehetett úgy helyezkedve, hogy legalább ő ne lássa a kobzost, ha a tekintetét folyamatosan a hátán érzi is.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Martin atya stílusra tökéletesen hozta Tuck barátot a Robin Hoodból és a könnyedebb stand up comedy show, amit mise gyanánt celebrált, egy felhőtlen órácskára feledtette Toryval szorult helyzetét. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Belépője után nem volt kérdés, miért is szeretnek itt annyira templomba járni az emberek. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Mikor oltárcsókra fordultában kis híján leverte a lábáról a ministránst, még csak páran csuklottak fel. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A finoman szólva is letolás ízű bűnbánatra hívás hallatán már többen szegték le a fejüket, hogy leplezzék felhorgadó jókedvüket, ám az egészen hangyányit rockosabb változatban elnyomott Kyrie és Gloria közben szinte kivétel nélkül mindenki a földre szegezte tekintetét, a vállakat hangtalan röhögés rázta.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Gyanús volt, hogy a szent életű még erősen másnapos.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A prédikáció pedig végképp betette az ajtót a gyülekezetnél, szem nem maradt szárazon a rövid, már-már zanzásított Biblia áttekintés alatt, az érzékenyebb lelkületűek tapintatosan a pad alá estek. Az első sorban ülőknek nem volt kegyelem, nem volt hova bújni.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Zárásul Martin atya megejtette az áldozást. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Igen bőkezűen áldozott. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A misebort például egyenesen az üvegből, hosszú, nagy kortyokban, aminek láttán a padok alól felmerészkedők végleg a padlószintre disszidáltak, s majd csak a szent ember elbocsátó szavaira emelkedtek fel.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Hát ez... – pislogott Tory némileg zavarodottan, miután Martin atya elpályázott.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Baromi jó volt, nem? – bukott ki a kacagás Jodie-ból, ami persze átragadt padtársaikra.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Inkább bizarr.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Mondd, hogy nem szórakoztál jól! – tette csípőre a kezét harciasan Jodie. Tory felkuncogott.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Bizarr, de tényleg kihagyhatatlan. És már megbocs, de ez messze nem volt autentikus.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU"> </span></span><span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">– Aki arra vágyik, megkaphatja, de ide elsősorban szórakozni jönnek az emberek.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU"> – Mindenesetre e</span></span><span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">zek után kíváncsi lennék, milyen a különmise?</span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Na aaaazt nem szeretnéd megtudni! Amellett, hogy leszedi rólad a keresztvizet, természetesen a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt, legközelebb az első sorban kell ülnöd... </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Au... – Tory teljes átéléssel osztozott az első sorosok szenvedéseiben. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Na ugye, hogy nem akarok neked rosszat?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A könnyekben ázó gyülekezet megindult kifele. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Ők is csatlakoztak a csigatempóban araszolókhoz, csupán egyetlen ember igyekezett bentebb kerülni. Láttára Tory gyomrába visszabogozta magát a görcs.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Ó a francba! – mormolta halkan maga elé a nő. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Gyorsan körülnézett, bosszús pillantást vetett az egyetlen menhelyre, ahova hirtelenjében bújhatott, megállapította, hogy ez nagyon hülye vicc a fentiektől, de jobb alternatíva híján megadta magát sorsának és beslisszolt a gyóntatófülkébe. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Alex csalódottan konstatálta, hogy már megint lecsúszott róla, megvárni meg nincs ideje a lovagi torna nyitóján kötelező részvételük miatt. Csalódottan indult vissza őt siettető barátaihoz.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Jodie döbbenten szólt Tory után.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Ennyire nem kell túlzásba vinni...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Menjetek, majd utolérlek benneteket.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ahogy gondolod – hagyta rá barátnője és Tory megkönnyebbülten hallgatta, ahogy vígan kacarászva odébbállnak.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Kurva hosszú lesz ez a hét! – sóhajtott elkeseredetten a nő.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hogy mondtad, gyermekem? – érdeklődött egy borízű hang a túloldalról. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory vádlón az ég fele emelte tekintetét. Ami sok, az sok!</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Bocsáss meg atyám, mert vétkeztem – ment bele a kényszerű játékba, mivel még nem akaródzott előbújnia.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Na te se lehetsz valami nagy hívő, ha így kezded – állapította meg a gyóntató. Tory megrökönyödve meredt az elválasztó falra.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ho... honnan... miből gondolja, atyám?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Mert a gyónást csak a filmekben szokás így kezdeni. De ha már itt vagy, akkor csapjál bele lányom. Mikor gyóntál utoljára?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Minimum fél óra telt el, mire a pádre kielégítőnek találta gyónását. Tory azt hitte az életben nem szabadul, de hogy eddigi életének messze ez volt a leghosszabb félórája, arra le merte volna tenni a nagyesküt. Még a penitenciául kirótt húsz miatyánk és a tíz üdvözlégy után is.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Persze amíg az atya nem sietett, addig ő sem, mert arra a bizonyos találkozásra egyszerűen még nem volt kész. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Mázlijára az atya azért nem spirázta túl a dolgot, mivel ő is a lovagi tornára készült, sürgős áldanivalója volt a merész jelentkezők fegyverei környékén. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Így Tory kissé lemaradva, a sűrű tömjénillattól szédelgősen, egyedül eredhetett útnak. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Az utcák szokatlanul csendesek és néptelenek voltak, és ez rögtön felvetette a problémát, hogy most hogyan is fog eltalálni a lovagi torna helyszínére.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Mert ígérgetni könnyű volt, de vezető nélkül eléggé el volt anyátlanodva és egy teremtett lelket sem talált, aki útba igazíthatta volna.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Illetve ez ebben a formában nem volt egészen igaz, mert az utat keresgélve végre a piactéren lyukadt ki.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Most itt is csend volt, nyoma sem volt az előző esti tivornyának, nyüzsgésnek, ám a tér kellős közepén egy kaloda árválkodott, benne pasasformájú egyén lógó fejjel, körülötte harctér csata után, brutálisan legyilkolt salátatetemekkel.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory felvihogott, és reflexszerűen kibukott belőle egyik kedvenc filmjének szállóigéje: </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– This is Spartaaaaaaaa!</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Erre a büntis felnézett.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Nahát, Brian! – ismerte fel Tory a pellengérkedőt, az arcára gonosz vigyor kúszott, ami az ismerőseit már óvatosságra intette volna. - Hát maga mit követett el?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Istenemre nem én voltam!</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ettől jobb dumát találjon ki, mert biztos mindenki ezzel próbálkozik.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – De ha egyszer tényleg nem csináltam semmit! Az ifjú hölgy rántott magára, erre engem zártak ide nyilvános erkölcstelenség miatt. Meg se hallgattak és még a lovagi tornáról is lemaradok.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory beharapta a szája szélét, nehogy szemberöhögje a pórul járt mániás topográfiázót. Ki hitte volna, hogy ennyit jelent a többiek fél óra előnye?! </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Arra mérget mert volna venni, hogy ehhez nem kevés köze van a titkos társaság tagjainak, mivel megfigyelései alapján Brian az alattomos támadásokban lelte örömét, a nyilvános konfrontáció egyáltalán nem vallott rá. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">De hogy melyik csaj vállalta be a hányingeres akciót, arra kíváncsi lett volna.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A földre pillantva észlelte a kaloda előtt felejtődött salátás kosarat, aztán Brianre nézett és sikeresen összekombinálta a kettőt.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Lehajolt, hogy aztán mindkét kezében egy-egy jókora fej salátával egyenesedjen fel.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Akárhogy is, de most kalodában van. Ami pedig azt jelenti, hogy...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Jaj kérem kisasszony, ne tegyen velem ilyen csúfságot! – rémüldözött a fogdosós. Tory elgondolkodni látszott.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hááát, tulajdonképpen lehet velem beszélni... - engedte le dobáshoz emelt kezeit a nő. - Ó, pedig ez lett volna az első alkalmam... de egye fene, ha megmondja, hogy merre kell menni a lovagi tornára, akkor ezúttal szemet hunyok.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Brian buzgón kezdte el felvázolni az útvonalat egészen addig a pontig, ahonnan elmondása szerint már el sem tévesztheti, mert onnan csak a hangzavart kell követni.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory kedvesen megköszönte a kalauzolást, salátás kézzel pápát intett, de pár lépésről váratlanul visszapördült és egymás után kétszer is csont nélkül telibe találta az undorító pasas fejét, majd, mint aki jól végezte dolgát, fütyörészve indult útjára.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Na de kisasszony, nem ebben egyeztünk meg! – kiabálta utána felháborodottan Brian, salátaleveleket köpködve.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Majd meggyónom – nézett hátra a válla fölött Tory, és magában igazat adott Jodie-nak. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tényleg jólesett dobálni.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="color: black;"><span style="font-size: medium;"> </span></span></div>Dracohttp://www.blogger.com/profile/06387307509896262184noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-162105691476541512.post-24394429435316260452011-08-31T23:18:00.000+02:002011-08-31T23:18:20.762+02:006 <style type="text/css">
p { margin-bottom: 0.21cm; }
</style> <style type="text/css">
p { margin-bottom: 0.21cm; }
</style><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><style type="text/css">
p { margin-bottom: 0.21cm; }
</style> <div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="color: black;"><span style="font-size: medium;"> <span style="color: #fce5cd;">Tory éktelen hangzavarra ébredt, és mikor kábán körbekémlelt, hirtelen nem tudta hol van. Először azt hitte még mindig álmodik, de aztán a szűnni nem akaró kolompolás hatására lesből indítottak támadást az előző éjszaka emlékfoszlányai.</span></span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A nő elgyötörten nyögött fel, nyűgösen fülére szorította a párnát és még a takarót is magára húzta, amit azonban Jodie szinte ugyanazzal a lendülettel tépett le róla.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Ébresztő álomszuszék! Hasadra süt a nap.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Az nem lehet, egy perce sincs, hogy lefeküdtem – morogta Tory és a takarója után kapott, csakhogy így ki kellett másznia a párnája alól. A beharangozott napfény viszont nem a hasára sütött, hanem egyenesen a szemébe. – Bassza meg!</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ki az ágyból, mert nem lesz időd reggelizni mise előtt.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Mi van? – sírt fel a nő vakon pislogva.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Vasárnap van pupák, ilyenkor minden rendes embernek a templomban a helye.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Lószart – markolt a takaróba Tory, ami ádáz harcot eredményezett.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – A helyedben nem kockáztatnék... – rántott egyet az ágyneműn Jodie.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Van még valami amit nem tennél a helyemben?!</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hát semmi esetre sem hagynám ki a misét. Két okból sem.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Egyik sem érdekel.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Pedig érdekelhetne, mert Martin atyának piszok jó az arcmemóriája és a különmise már nem olyan mulatságos, mint a nyilvános. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nem lesz itten semMise – makacsolta meg magát Tory és ismét magához ragadta a takarót.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – De még mennyire, hogy lesz. És a reggeliről sem szeretnék lecsúszni miattad.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nem tartalak vissza.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ki abból a rohadt ágyból, de rögtön, vagy nem állok jót magamért! – elégelte meg a huzavonát Jodie.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Miért, különben tömlöcbe vettetsz? Ott legalább biztosan hagyják aludni az embert.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Persze, főleg a patkányok.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory egy pillanatra lemerevedett.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Ezt nem veszem be.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Helyes, a puding próbája az evés – lépett az ablakhoz Jodie, szélesre tárta és kihajolt.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Mit csinálsz?– kérdezte gyanakodva Tory. Az álom rohamléptekben hagyta faképnél.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Szólok valamelyik strázsának, hogy tolvajt fogtam.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Te meg vagy huzatva! – katapultált az ágyról villámsebesen Jodie mellé a nő. Az emlegetett fogdmegek pont akkor álltak meg üdvözölni a fogadósnét.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Tehát? – nézett rá Jodie kérdőn.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Kapd be! – fordított neki hátat Tory és beágyazott. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Innentől már nem volt sok baj vele. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Könnyebb idegrohamot kapott a cicamosdástól, illetve annak körülményeitől, aztán már csak dacból is az ablakon köpte ki a fogmosóvizét, jó középkori módra.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Igaz azon kuncogott egy kicsit, hogy az utcán nem az övé volt az első ilyen eredetű foltocska, bár anno a sötét középkorban valószínűleg egészen más jellegű dolgokat borogattak az utcára.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A folyosón Drew-ba és Simonba botlottak. Ez a párocska se tűnt éppen csont ébernek, de láttukra felderült az arcuk.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Tőletek jött az a csetepaté? – kérdezte Simon.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Tartok tőle – ismerte el Jodie.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Én nyertem! – vágta rá azon melegében Drew kárörvendően grimaszolva kedvesére. Tory legőszintébb rökönyére.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Soha többet nem fogadok veled – forgatta a szemét Simon.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Mindig ezt mondod – turbékolta vissza a nő.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ezúttal miben fogadtatok? – kíváncsiskodott Jodie.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Az utolsó mondatod lesz, ha meg mersz szólalni! – fenyegette meg a férfi Drew-t, aztán szemrehányóan a másik két nőhöz intézte a szavait. – Ti meg miféle barátnők vagytok, hogy feszt marjátok egymást?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ne dühöngj már, nem fogsz belehalni – békítgette Drew és vidáman nevetve fogta kézen a fújtató bikát.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> A fogadó étkezőjébe lépve Tory a küszöbre fagyott meglepetésében. A helyiség ugyanis olyannyira dugig volt, hogy egy tűt nem lehetett volna leejteni. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Megrázta a fejét, hátha csak délibábot lát, mert hiába osztott-szorzott, ennyi ember akkor sem szállhatott meg a fogadóban, még ha egymás hegyén-hátán alszanak is.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Nem tudtam, hogy a pincét is kiadják... – gondolkozott hangosan.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Itt nincs pince, csak az élelmiszernek – világosította fel az őt finoman arrébb hessentő, ételektől roskadozó tállal egyensúlyozó tenyeres-talpas menyecske, és az utat így szabaddá téve már ment is tovább.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Akkor a padlást? – nézett Tory a többiekre.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Most egészen pontosan miről is beszélsz? – kérdezett vissza a homlokát ráncolva Jodie.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hova fér el ez a rengeteg ember? – mutatott körbe a nő.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Jaaa, hogy az! – esett le a tantusz Jodie-nál. – A köznép vagy itt reggelizik, vagy a kocsmában, a nemesek meg a kastély ebédlőjében.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Óh! – bólintott Tory, majd kicsit ijedten nézett körül, de legnagyobb megkönnyebbülésére a kommandó tagjain kívül más figyelemre méltó arcot nem látott. Azért biztos, ami biztos alapon rákérdezett. – És a... zenészek?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Jodie elfojtotta hamiskás mosolyát és igyekezett a lehető legártatlanabbul válaszolni.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Ők is csak a fogadó és a kocsma között választhatnak.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory magában alkut ajánlott a Teremtőnek. Ha a zenészeket legalább ezen a reggelen a kocsmába irányítja, nem csak a misét nem hagyja ki, de még gyónni is hajlandó.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Talán menjünk beljebb – indítványozta Simon és példamutatóan meg is indult.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hova beljebb? – mormogta Tory, ám ekkor váratlan inzultus érte hátulról, amit azon melegében meg is torolt.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Röppályája végén aztán Brian még sokáig találgatta, vajon miben botolhatott el.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Jodie-ék pukkadozva startoltak az Adam által lefoglalt asztal felé.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Tory az asztalon támaszkodva punnyadt még egy kicsit és szörnyülködve figyelte, mennyi kaját bír magába tömni barátnője a szintén bőséges vacsora után. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Egyél, mert messze van még az ebéd – intette Jodie.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Egy falat se megy le a torkomon. Tegnap este degeszre ettem magam – válaszolt Tory, és ha belegondolt, ez igaz is volt, holott nem volt kifejezetten nagy étkű, és az ideg is dolgozott benne rendesen, de az ínycsiklandó illatoknak nem tudott ellenállni.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Azt a csipegetést, amit véghezvittél, te evésnek nevezed?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Egy kávét viszont elbírnék.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Akkor be kell ugranunk a törökhöz.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Miféle törökhöz?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Itt csak nála van kávé. De előtte tényleg kapj be legalább néhány falatot, mert az ő kávéjától a falnak mész éhgyomorra.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory ebben a pillanatban eldöntötte, hogy kikeresztelkedik. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A zenészek ugyanis, Alex-szel az élen, pontosan ekkor léptek be az étkezőbe.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Üres asztalt keresve pásztázták át a helyiséget, és Tory megpróbálta minél kisebbre összehúzni magát, fejét feltámasztott karjai mögé rejtette.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Újdonat barátai pedig pontosan ezt a pillanatot választották asztalbontáshoz.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">„Ha halandó lennél, azt kívánnám, dögölj meg! Mától kezdve Te nekem nem létezel!” – gondolta dühösen Tory. – „Egy nagy túróst fogok én templomba menni, a gyónásról pedig ne is álmodj!”</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Vic persze azonnal kiszúrta a távozni készülőket.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Tartsátok azt asztalt! – harsogta túl az alapzsongást, és megindultak feléjük.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory halálra váltan nézett rájuk. Tekintete egyenesen az Alexébe kapcsolódott, de csakúgy mint előző éjjel, megint nem tudta mire vélni azt, amit benne látott. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> A férfi kétséget kizáróan tisztában volt az ő kilétével, a szemében mégsem bírt felfedezni semmi olyat, amire méltán számíthatott. Nyoma sem volt bármiféle gyűlöletnek, utálatnak, megvetésnek, de még szánalomnak sem, és mára a hitetlenkedéssel vegyes csendes merengés is eltűnt.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Helyette kedves mosoly jelent meg Alex arcán és udvariasan biccentve már messziről üdvözölte őt.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">„Most vagy soha” – gondolta Tory, és ahogy a köszönést hasonlóképpen viszonozta, a lehető leggyorsabban szerette volna elhagyni az egyre kisebbnek tűnő étkezőt. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Abbéli igyekezetében, hogy ezt lehetőleg Alextől minél távolabb és minél rövidebb úton kivitelezze, újabb inzultusba szaladt.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Ennek egyenes következményeként Brian kicsit hamarabb fejezte be a reggelijét, mint tervezte, és nem akadt felszolgáló, aki segített volna leszedegetni a nadrágjáról a maradékot.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Alex elnevette magát, de aztán elgondolkodva nézett Tory után.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"></div>Dracohttp://www.blogger.com/profile/06387307509896262184noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-162105691476541512.post-23258996816140064752011-08-29T20:47:00.000+02:002011-08-29T20:47:05.868+02:005<style type="text/css">
p { margin-bottom: 0.21cm; }a:link { }
</style> <br />
<div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="color: black;"><span style="font-size: medium;"> <span style="color: #fce5cd;"> „Nem lesz ez így jó.” – gondolta Tory. – „Vajon akkor is így nézel majd rám, ha rájössz ki vagyok? Akkor is így mondod ki a nevem? Aligha.„</span></span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Kirázta a hideg, ha elképzelte, hogy megvetés és utálat is áradhat felé abból a szempárból, és csak remélni merte, hogy nem lesz itt elég ideig ahhoz, hogy ez megtörténhessen. Ez már túl sok lett volna.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Még azt sem tudta, hogy ezt az estét hogy fogja átvészelni. Jodie sem könnyítette meg a dolgát.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Bejössz neki – bökte oldalba.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hurrá! – válaszolt szárazon Tory.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Azt ne mondd, hogy téged egy kicsit sem izgat...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">„Csak nem éppen abban az értelemben. Na jó, nem csak abban.” – ismerte el szigorúan magában a nő, majd vállat vont. – „ Nem mintha ez számítana.”</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Erre a kis időre úgyse éri meg belebonyolódni – jegyezte meg aztán félvállról, de legbelül reszketve, árgus szemekkel leste Jodie reakcióját. Az eredmény rosszabb volt, mint amire számított.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hülye vagy? Egész héten itt lesz. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Egész héten? – hűlt el Tory. – „ Fasza.”</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Persze. Ezért is dobott fel annyira, mikor láttam, hogy ők jönnek. Az első estén fellépők a rendezvény hivatalos zenészei, csak péntek este adják át a színpadot a „sztárvendégeknek”. – világosította fel Jodie, és huncutul elvigyorodott. – Az itteni kényelmes tempó mellett akár egész nap együtt lóghattok.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Pihenni jöttem, nem pasizni.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – A kettő nem zárja ki egymást. Sőt, már igazán rádférne.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nem gondolod, hogy most már takarékra rakhatnád magad, ami az én életembe való beleszólást illeti? </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Jól van na, ne húzd fel magad.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Megváltásként robajlott a tér közepére a pazar kivitelezésű lovashintó, ami végre feledtette Jodie-val a nemszeretem témát. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Hátulról díszes egyenruhába bújt apródok ugrottak le és elsőként lesegítették a bakról a pompázatos öltözetű fiatalembert, akiről rögtön kiderült, hogy nem más, mint a királyi udvarmester.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– A királyi pár megérkezett! – jelentette be szertartásosan és Tory kis híján megfulladt az utolsó falat sajttól, mikor látta, hogy körülötte mindenki egy emberként ereszkedik térdre vagy hajol meg nemének és társadalmi helyzetének megfelelően.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ha nem hajolsz meg és kalodába zárnak, úgy megdobállak, hogy megemlegeted! – sziszegte felé Jodie félig komolyan, félig viccesen.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Anyáddal szórakozz! – szűrte ő is a választ a fogai között, de azért engedett a terrornak és illedelmesen meghajtotta magát. Jodie pukkadozva nézett rá.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ne röhögtess, te szemétláda! – suttogta vissza. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory nem értette mi van vele, talán a friss levegő, vagy a szokatlan környezet hozta ki belőle, esetleg egyszerűen csak jólesett csőbehúzott, felkavart lelkének, hogy Jodie–t bosszanthatja, de kedve támadt rosszalkodni.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Beh, különben is, nekem ők nem parancsolnak, nem rájuk szavaztam – tett egy felegyenesedésre utaló mozdulatot, mire Jodie ijedten kapott utána. Tory ördögien elvigyorodott. – Most beszartál, mi? Pedig rajtad kezdhettem volna a dobálást. Na még így is olyan vicces?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hogy te milyen aljas egy dög vagy?!</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Kölcsön kenyér visszajár. És ha nem vigyázol, holnap parasztfelkelést szervezek és bevezettetem a vizet meg az áramot.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Erre már többen felkuncogtak a közelükben térdelők, hajbókolók közül. Szerencsére elég távol voltak az őrségtől.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Kígyót melengettem a keblemen! – nézett fel az égre némi segítség reményében Jodie. – Már el is felejtettem, hogy milyen hülye tudsz lenni.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nem ezért csaltál ide?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nem jegelnéd magad míg az uralkodó pár helyet foglal?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Az uralkodó pár végszóra ért a tér kiemelt pontján lévő díszasztalhoz és kegyesen megadták az engedélyt, hogy alattvalóik felemelkedjenek és helyükre szállingózhassanak. Tory alaposan megnézte magának a nem csak titulusában, de megjelenésében is királyi párt, mikor egy középkorú úr csapódott melléjük, aki az imént nem messze tőlük féltérdelt, és régi ismerősként szólította meg barátnőjét.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– A kisasszony nem ide készült, Jodie?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory válaszolt helyette.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– A kisasszony pár órával ezelőttig azt se tudta, hogy hova készül egyáltalán.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – A kisasszony kicsit hisztis, Brian, mert már azt sem tudja hol tart, de majd én gondoskodom róla, hogy észhez térjen – szerelte le gyorsan Jodie és egy hevesen integető pár irányában húzta Tory-t.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Kitéped a karom.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Meg is érdemelnéd, „<i>Nem rájuk szavaztam</i>”.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hova sietünk ennyire?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ha ismernéd Brian-t, nem kérdeznél ilyet.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Na, mesélj!</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nem, azt ő csinálná, és akkor jaj neked. Hidd el, tudom mit beszélek – irányította Tory figyelmét az általuk faképnél hagyott úr felé Jodie. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A látvány kétségtelenül érdekes volt. Brian közeléből ugyanis rajokban menekültek az emberek, főként a nőneműek, de a pacák nem adta fel és nem is igazán zavartatta magát.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Mi ennek a szegény embernek a bűne?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Az hogy ragad, mint a pióca. Főleg az olyan zöldfülűekre, mint te. Ha nem vagy résen, akkor egész héten a nyomodban van és olyan sztorikkal traktál, hogy a füled kettéáll, de ez még a kisebb baj. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Mi a nagyobb?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hogy megállás nélkül fogdos.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Úgy érted, tapizik?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Úgy, de a polip lópikula hozzá képest.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Már csak levertem volna – fújt harciasan Tory.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Á, nekünk sokkal jobb módszereink vannak a lekoptatására – kacsintott rá Jodie. – Gyere, bemutatlak a „<i>Hogyan vonjuk ki Briant a forgalomból</i>” kommandónak.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Az előbbi integetők egy nagyobb, láthatóan összeszokott társasághoz tartoztak. Jodie vidáman üdvözölte őket, majd gyors bemutatást celebrált.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Most csak címszavakban. Csapat, ő Tory barátnőm, akiről már meséltem. Tory, ők itt a kommandó tagjai. Sel, Kay, Drew... – intett sorban a megnevezett hölgyek felé Jodie, majd áttért a férfiakra – … ők pedig a hozzájuk tartozó pasik, Simon, Doug és Adam.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory sorban biccentett mindegyikük felé és leült a neki szorított helyre.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Az udvarmester közben nekilátott ismertetni a heti programot, de új barátait ez nem nagyon érdekelte.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Örülök, hogy végre megismerhetünk – szólalt meg az egyik nő. Hogy Sel, Kay vagy Drew, azt Tory nem tudta volna megmondani, mert az asztalnál már nem a bemutatás sorrendjében ültek.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Már sokat hallottunk rólad – vette át a szót a másik barna hajú.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Képzelem – bólintott tamáskodón Tory.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – De csak jót! – nevetett a szőke.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Na, azt viszont kötve hiszem!</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Az már tuti, hogy jó csapattag leszel, pont hallottam a nyálcsorgatós megmozdulásodat – állapította meg az Adamként megnevezett.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory nagyot nyelt és óhatatlanul is a színpad felé pillantott. Egyenesen Alex szemébe.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Mosolyára egyszerűen lehetetlen volt nem mosollyal válaszolni, de aztán Tory szinte azonnal vissza is fordult asztaltársaságához.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Láttuk, hogy Brian rögtön rárepült az új húsra – jegyezte meg Simon vagy Doug. Tory még nem nagyon tudott különbséget tenni köztük.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Jaj, Simon, ne is mondd. Már a hangjától kiráz a hideg – utálkozott Jodie. – Szóval, ezen a nyáron hogy fogjuk megleckéztetni?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Isteni ötleteim vannak, egész évben ezen agyaltam – jelentette Adam.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Én még egy topikot is nyitottam, és amennyi szívatás ötletet kaptam, az évek-re elegendő – áradozott a másodikként megszólaló barna.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Saját kútfőből nem ment, Drew cica? – ugratta a szőke.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Áh féltem, hogy én már túl brutális lennék. Igazából leszek is, ha még egyszer belecsíp a fenekembe.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Miért nem tiltatjátok ki? – tudakolta Tory. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Az nem buli – hunyorított vidáman Jodie. – Attól, hogy undorító, még joga van itt lenni. Nekünk meg jogunk van móresre tanítani és közben istenien szórakozunk. A múltkor például tömlöcbe zárattuk rongálásért. Az mekkora volt?!</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Tömlöcbe? – ráncolta a szemöldökét Tory. – Nem túlzás ez egy kicsit? Nem elég a pellengér?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ennek semmi sem túlzás, a pellengér meg már különben is uncsi, nem pálya és nem is éri meg a fáradságot.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Fáradságot?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Jaja, besurranni az értékmegőrzőhöz, kilopni a telóját, aztán meg becsempészni a szobájába túl rizikós macera fél nap kalodáért – magyarázta Drew. – Ettől már sokkal nagyobb durranás volt rázárni az ajtót az árnyékszéken. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Azt nem csak belülről lehet zárni? - Tory számára ez kezdett elég zavarossá válni.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Egy ügyes kis trükkel nem.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – De mit lehet egy árnyékszéken megrongálni? – csodálkozott Tory.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hát, arra mi sem számítottunk, hogy ledobja magáról a bódét... – röhögött fel Simon. – A fene se gondolta, hogy akkora erő van benne.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Aztán meg már magyarázkodhatott – pukkadozott (kizárásos alapon) Doug.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – És a trükk?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Na azt volt nehéz gyorsan leszedni az ajtóról – vigyorgott Adam.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Azt a pofát míg élek nem felejtem el! – csuklott fel a szőke. – Szerintem ő sem. Báááárr... Utána úgy látszott meghúzza magát, de most megint ott folytatja, ahol abbahagyta. Nem tanul.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Akkor idén nyáron nem állunk meg egynél – határozta el Simon.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Arra gondolsz, amire én? –firtatta Jodie csillogó szemmel.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nincs kegyelem! – bólintott a férfi.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Ujjongásuk beleveszett a vacsora érkezését fogadó felmorajlásba. Töméntelen mennyiségű szolga kezdte hordani a minden jóval megrakott tálakat.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Holnap a lovagi tornán ötletbörzét tartunk, most éhenhalok – közölte Simon és várakozóan nézett a feléjük haladó "ételfutárra".</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Ekkor a zenészek is belecsaptak a húrokba, hogy a lakoma közben szórakoztassák a jónépet.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory tekintete feléjük tévedt és amikor Alex szemébe nézett, hirtelen jeges rémület kúszott végig a gerincén.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">"Tudja!"</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div>Dracohttp://www.blogger.com/profile/06387307509896262184noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-162105691476541512.post-73399873104824517432011-08-27T12:40:00.000+02:002011-08-27T12:40:17.382+02:004 <style type="text/css">
p { margin-bottom: 0.21cm; }
</style> <br />
<div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="color: black;"><span style="font-size: medium;"> <span style="color: #fce5cd;"> </span></span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="color: black;"><span style="font-size: medium;"><span style="color: #fce5cd;"> Valami égi csoda folytán Tory mégiscsak lábon hordta ki a sokkot, de még mindig teljesen kész volt a döbbenettől, ráadásul változatlanul magán érezte a zenész villogó tekintetét. Milliónyi felemás érzés rohanta meg egyszerre. </span></span></span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Első körben mindennél jobban szeretett volna láthatatlanná válni, ám sanszosabb volt, hogy szégyenében a föld nyílik meg alatta.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">De legalább ennyire szeretett volna ordítani és toporzékolni dühében. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Ordítani, ahogy a torkán kifér, hogy <i>MIÉRT</i>?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Hányszor kell még megfizetnie a naivságáért, mikor már ezerszer megbánta a történteket? </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">És miért pont az ő fia van rá ilyen hatással? Miért pont ő ébreszti fel benne azokat az érzéseket, amiket nem akart többé érezni?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory torkát sírás fojtogatta – „ Légy átkozott Richard, ezerszer is átkozott, amiért ezt tetted velem! ” </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Húú, szívem, úgy látom... – kezdte Jodie Tory felé fordulva, de a nőre pillantva lefagyott az arcáról a kaján mosoly. – Tee, jól vagy? </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Hogyan? – Tory ijedten rezzent fel Jodie érintésére</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Olyan sápadtnak látszol – aggodalmaskodott barátnője.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Egy kicsit... megszédültem. Biztos a vércukrom – próbált valami elfogadható magyarázatot adni Tory.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nem csoda, alig ettél ma valamit. Gyere, keresünk egy jó helyet, te foglalod és pihizel, én meg szerzek valami nasit – tüsténkedett Jodie. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Oké – bólogatott kábán Tory és hagyta, hogy barátnője anyáskodón az asztalokhoz vezesse, engedelmesen ült le a padra. Alig érzékelte mi van körülötte. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A füle zúgott, torkában gombóc nőtt, minden egyes levegővételért külön meg kellett küzdenie, a szíve pedig olyan őrült módon kalimpált össze-vissza, hogy azt hihette, menten kiszakad a helyéből. Agyában erőnléti edzést tartottak a gondolatok és ő, mint edző egyelőre eredmény nélkül igyekezett ráncba szedni őket. Idegesen tördelte a kezét.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">„Vajon tudja? És ha igen, akkor mennyit tud? Véletlen lenne, hogy éppen engem szúrt ki a tömegből? Nem találkoztunk, ez biztos, de Richard vajon... ó, hogy vigyen el az ördög, Richard! És Alex vajon meddig marad? Remélem</span></span><span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU"><span style="background: none repeat scroll 0% 0% transparent;"> </span></span></span><span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">csak ma estére, aztán holnap továbbállnak... Legalább egy programfüzetem lenne... Ennyit a nyugodt nyaralásról. ” – gondolta elkeseredetten. – „ Most mi a fenét csináljak? ”</span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Jodie huppant le mellé. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Na ezt gyorsan edd meg, mert egyre szarabbul nézel ki – nyomott egy szelet sajtot Tory kezébe.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Köszi.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Biztos, hogy nincs semmi baj?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Pár falat és jobban leszek – nyugtatta meg Jodie-t és bizonyságul jóízűt harapott a sajtba. Lopva a színpad felé lesett. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A muzsikusok még ott matattak, a hangszereiket babrálták, be-beszólogattak egymásnak. A zsiványkendős kobzos az emelvény szélén posztolt, ujjai alatt a húrokról olykor meglógott pár futam, de az esze jól láthatóan messze járt. Úgy tűnt, mintha keresne valamit a sokaságban.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory megpróbálta a lehető legkisebbre összehúzni magát, és azon imádkozott, hogy ne ő legyen az a valami. Jodie-ra tévedt a tekintete, s ismét gondolkodóba esett.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Ő már jobban tudja mi a dörgés errefele. Mi lenne, ha óvatosan rákérdezne? Nagyon óvatosan persze, nehogy gyanút fogjon. Életének ez a fejezetét még vele sem osztotta meg, és nem most akart mesedélutánt tartani. Talán majd egyszer, de most semmiképpen. Még mindig szégyellte... </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Na hogy tetszettek a Vándormadarak? – előzte meg Jodie. Tory kis híján visszaköpte a falatot, de gyorsan összeszedte magát.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Meglepően jók – válaszolt elismerően. – Könnyen emészthető, hangulatos, nagyon tetszett a hangszerelés...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Jesszus Tory, nem elemzést kértem! – vágott közbe a fejét csóválva Jodie. Ültében szembefordult vele, megragadta a karjait és finoman megrázta. – Kérlek, próbálj meg hús-vér emberként viselkedni. Kérlek!</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – A véleményem kérdezted – nézett rá tanácstalanul Tory. Nem értette mi a gond.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – De nem vezércikk stílusban.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nem vagyok már tini, hogy visítozva kezdjek áradozni – húzta el a száját a nő, de Jodie rosszalló pillantása felpiszkálta benne a kisördögöt. Erősen túljátszva összecsapta a tenyerét és affektálósra véknyított hangon belekezdett. – Hát egyszerűen isssteniek! Eldobtam az agyam és majdnem berosáltam a gyönyörűségtől. Komcsi, kis híján menetet vágtam magamba! Kedvem lett volna táncra perdülni, és ha nem szerzem meg valahonnan a cédéjüket, vagy nem tudom letölteni a netről, akkor tuuutttira öngyi leszek, mert enélkül nem élet az élet! Aztán meg fan clubot nyitok, hogy egy rahedli lövött tyúkkal együtt csorgassam a nyálam, és egy koncertjükről se maradjak le.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Barátnője először nagyot nézett, de a második mondattól már vette a lapot és a térdét csapkodva fetrengett a nevetéstől, csakúgy, mint a hirtelenjében verbuválódott hallgatóság, míg végül menthetetlenül röhögésbe fulladt a rögtönzött előadás.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Már el is felejtettem milyen dinnye tudsz lenni! – borult a nyakába Jodie még mindig vihogva.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Igazán örülök, hogy ennyire elnyertük a tetszését, szépséges hölgy. Bár a nyálcsorgatást kissé túlzásnak tartom, de ha elárulja becses nevét és címét, ígérem, minden fellépésünkről időben értesítem – szólalt meg mellettük egy kedélyesen dörmögő hang.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory riadtan nézett fel a hang gazdájára. Alex Bryant szeme sokatmondóan villant rá, mosolya semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy a produkció java részét hallotta.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Ó, én csak... – Tory úgy érezte, hogy még a ruhája is elpirult. Közben azért szentségelt is, mert a legkevésbé sem akarta felhívni magára a férfi figyelmét. Bár sejtette, hogy azzal már akkor elkésett, mikor a zenész még a színpadon állt.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Cédénk sajnos még nincs, de nem venném a lelkemre, ha emiatt... khm... – és itt a férfi is nehezen tudott erőt venni feltörő jókedvén – … öngyi lenne.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory akaratlanul is elnevette magát. Egyet mindenképpen a pasas javára kellett írnia: kitűnően értett a feszültség oldásához.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Elnézést a túlzásokért, csak... – Tory kétségbeesetten kereste a megfelelő szavakat. – ...szóval a barátnőm szerint túl visszafogottan nyilvánítottam tetszést... </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Tetszett az ellenpontozás – biztosította Alex bátorítóan mosolyogva. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory-nak minden erejére szüksége volt, hogy ép eszénél tudjon maradni a delejező pillantás tüze alatt. Elbizonytalanította a férfi kedvessége. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Mindennél jobban kívánta, hogy bárcsak másvalaki lenne, és ezzel egy időben halálra rémisztette a felismerés, hogy ezekben a szemekben, ezekben a karokban nagyon el tudna veszni...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Újfent érezte, ahogy elönti a pír a fejebúbjától a lábujja hegyéig. Alex kérdően nézett rá, mintha várt volna valamire, de Tory képtelen volt felidézni, mit is kérdezett vagy kért.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">És a férfi mintha megérezte volna!</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Nos, még mindig várok egy névre, szép vicces hölgy.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A szép vicces hölgy ismételten bepánikolt. Mégis hogyan mutatkozzon be Richard fiának?! </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Alex felé nyújtotta a kezét, ő pedig értetlenül bámult rá. Jodie bokán rúgta és jelbeszéddel adta értésére mi a teendő. Végre leesett a tantusz.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory a férfi meleg tenyerébe csúsztatta saját jéghideg ujjait, és miközben az finoman, már-már érzékien, mintegy bilincsként zárta rá hüvelykjét, ő szégyellősen a szemébe nézett és alig hallhatóan rebegte el a nevét.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Victoria... Morgan.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Alex Bryant, szolgálatára – válaszolt a férfi is szinte mormogva és végig a nő szemébe nézve, kissé meghajolva a szájához emelte Tory kezét. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy egyre fogy a távolság... abban a pillanatban a szíve minimum egy dobbanást kihagyott, ismeretlen eredetű elektromosság sistergett végig a bőrén és legszívesebben felsóhajtott volna, de a férfi tekintete egy másodpercre sem engedte el, valami ismeretlen erővel hipnotizálta. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Óráknak tűnt a villanásnyi idő, mintha megállt volna...</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Victoria?! Ó az istenit! Az előbb már azt hittem végre észhez tértél – hörrent fel mellette Jodie, szilánkjaira robbantva a törékeny csodát. Alex és Tory is pislogva néztek rá. Jodie a férfihoz fordult. – Hibbant barátnőmet mindenki csak Tory–nak hívja.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory-ban megfagyott a vér. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> „ Jaj Jodie, ezt miért kellett?! ” – szűkölt fel belül.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Alex azonban jót mulatott a fogadatlan prókátoron, majd visszafordult Tory-hoz.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Tory... – mondta ki halkan és bólintott. A nő nagyot nyelt és fohászkodott.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> „ Istenem, kérlek ne! Ma este ne! ”</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Igen – biccentett és elhúzta a kezét, de bármire megesküdött volna, hogy Alex készakarva simította végig egészen az ujjai hegyéig.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Ez jobban illik hozzád – állapította meg a férfi, lazán letegezve Tory-t. – A Victoria szép, de túl komoly név egy olyan elbűvölő, vidám hölgynek, mint te vagy.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory elképedve nézett rá. Most először találtak volna meghallgatásra könyörgései?</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Mielőtt ez kiderült volna, a törpe dudás kurjantott a viszonylagos csendbe.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Alex, mozgás vissza, mindjárt itt a királyi pár!</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div>Dracohttp://www.blogger.com/profile/06387307509896262184noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-162105691476541512.post-51695562111170425412011-08-25T19:44:00.000+02:002011-08-25T19:44:47.852+02:003 <style type="text/css">
p { margin-bottom: 0.21cm; }
</style> <div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> <span style="color: #fce5cd;">A szélrózsa minden irányából kezdtek szállingózni a népek, egyelőre csak cél nélkül szédelegtek erre-arra, nézték, hogyan forgatják a hatalmas ökröt a hasonlóan gigantikus nyárson, feltérképezték a különféle mesterségeket űző iparosok bejárati ajtó felé lógatott céhtábláit, és itt is, ott is egyre gyakrabban hangzott fel örömujjongás, mikor a régi ismerősök egymásra találtak, vagy újonc emberke lelt a forgatagban szomszédra vagy éppen rokonra.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Jodie hagyta, hogy barátnője a neki megfelelő tempóban barátkozzon a környezettel. Mikor némi cselhez folyamodva idecsalta, számított rá, hogy így reagálhat. </span> </div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Nem örült, hogy ez az eshetőség jött be, de remélte, hogy a helyzet rövid időn belül változik, hiszen saját tapasztalatból tudta, hogy Tory régebben gyakran és szívesen túrázott, sátorozott, egyszóval igazi belevaló csaj volt. S bár az utóbbi időkben erről az énjéről megfeledkezni látszott, Jodie biztosra vette, hogy csak a megfelelő motiváció hiányzik, ami semmiképpen nem a nagyvárosi túlstimulált környezet.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Honnan jön ez a rengeteg ember? Úgy értem hol laknak? Vagy ilyen nagy a kastély? – kérdezte meg váratlanul Tory.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nos, akadnak köztük napijegyesek is, de ha azt hiszed, hogy a fogadóval és a kastéllyal kimerült a szálláslehetőség, nagyot tévedsz. Kisebb pénzűeknek például ott van a szénapadlás, az istálló...</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Egy fedél alatt az állatokkal? Fincsi!</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Bármire képesek, csak hogy itt lehessenek. A szervezők pedig igen nyitottak... ha valaki csak a kaját tudja állni, az a szállásért dolgozhat, persze hozzáértő felügyelet mellett. Lehet istállót trágyázni, baromfiudvart gondozni, birkát, libát őrizni, legelőt kaszálni, kovácsfújtatót hajtani, a konyhán segíteni...</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Nincs elég személyzet?</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Mindig elkél egy dolgos kéz. És ez a kor nem a rohanásról volt híres, szóval senki sem szakad meg a munkában. Csekély fizetség azért, hogy kiszállhass a mókuskerékből és kvázi elbújhass a világ elől kicsit lomtalanítani az agyadat... – Tory elgondolkodva nézett és Jodie érezte, hogy most kell tovább ütnie a vasat. – Mint pár éve a hegyekben, emlékszel? Kenuval le a folyón, ott vertünk sátrat, ahol a sötétedés ért, a tábortűznél szalonnát sütöttünk és horrortörténeteket meséltünk... és egyáltalán nem izgatott, hogy hol is fogsz kábelt fektetni... </span> </div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory kurtán felnevetett.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Mint ha nem is én lettem volna.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – De, az pontosan te voltál. Most nem vagy önmagad.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> A szolgálók szinte észrevétlenül varázsoltak terülj-terülj asztalkámat a hosszú sorokban beállított faasztalokra, csupán annyi szépséghibával, hogy a tányérok és korsók még kongtak az ürességtől.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">De Tory gyomra hiába kezdte egyre hangosabban követelni a magáét, még egyáltalán nem úgy tűnt, hogy ezt a hibát hamarosan orvosolják. Pedig az ökör felől egyre ínycsiklandóbb illatok ostromolták a jónépet. </span> </div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Mintha csak a küszöbön álló éhséglázadásnak akarták volna elejét venni, a környékbeli utcák valamelyikéből éljenzés tört fel, majd rögtön ezután feldörrent egy dob, aztán talán egy ütemnyi késéssel még egy.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Jól kivehetően a tér felé indultak meg, erre utalt az egyre közelebbről hallható ricsaj, mivel a hallgatóság lelkesen csatlakozott a zenészek kurjantásaihoz.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory várakozóan nézett a hang irányába.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Mindig is imádta a dobokat. Volt a hangjukban valami egészen delejező, valami szakrálisan ősi, valami, ami minden élőből féktelen életörömöt csalt elő, s őt úgy vonzotta, mint lepkét a lámpafény. </span> </div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Mire Tory szíve dobbanása beleolvadt a dobok dörgésébe, az öt férfiból és két nőből álló, természetesen középkori ruhákba öltözött banda is előbukkant a mellékutcából. A döngő ritmushoz fürge tamburin, tiszta hangú koboz, hegedű és vidám dudaszó csatlakozott.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Jodie felujjongott mellette.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Ezt el sem hiszem! A Vándormadarak!</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Mi van? – nézett rá értetlenül Tory.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – A Vándormadarak! Ők! Úgy egy éve hallottam először a zenéjüket, baromi jók és most itt vannak.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – És nem voltak benne a programban?</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – A fellépők kiléte mindig meglepetés – próbálta Jodie túlharsogni az egyre hangosabb, és ezáltal egyre magával ragadóbb zenét, de ez volt rá az utolsó kísérlete. Helyette karon ragadta Tory-t és ritmusra szökdécselve magával húzta a zenészeket egyre sűrűbben körbefogó forgatagba.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Voltak, akik csak hagyták hadd vigye őket a sokaság, míg mások már útközben táncra perdültek. Még a jobbára csendes, visszafogott Tory is ráhangolódott a zene ritmusára, léptei önkéntelenül </span><span style="font-size: medium;">követték </span><span style="font-size: medium;">a dudák dallamát.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Fogalma sem volt róla, hogy hova-merre tartanak, csak ment a zene után, mint ahogy a mesében követték a patkányok a bűvös furulyást.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Hogy ezt valóban a zene okozta, vagy az, hogy látszott mennyire élvezik a zenészek amit csinálnak és ez ragadt át a hallgatóságra is, annyira mindegy volt. De az biztos, hogy két pillanat alatt olyan hangulatot teremtettek, hogy más feleslegesen próbált volna túltenni rajtuk, és a legszebb az volt, hogy a színpadra felállva ezt még tudták fokozni. Sőt!</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Szinte életre keltették magát az emelvényt is, amit Tory eddig észre sem vett, pedig biztos, hogy legalább egyszer elsétáltak mellette Jodie-val. </span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Ekkor varázsütésre, egyszerre hallgatott el a muzsika is a kezeik alatt, majd a jól megérdemelt tapsot követően az egyik dudás, a zömök, barna üstökű hobbitszerűség lépett előre és jó rikkancs módjára felkonferálta a következő számot.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A közönség soraiból jópáran velük énekelték a könnyed dalocskát, s utána is </span><span style="font-size: medium;">nagyszerű érzékkel válogatták össze a műsort, egy-egy pörgősebb rész után lágy andalító játékukkal ringatták el az embereket, hogy aztán újult erővel csapjanak a közepébe.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Tory önként és „dúdolva” adta át magát az elragadó dallamoknak, élvezve, hogy egész testét átbizsergetik a dobok, és ellazítja a körülötte állók alap zsongása.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Elbűvölve figyelte, amint a hegedűs lány eggyé válik hangszerével, a másik pedig a hangjával játszik kedve szerint. A két dudás, mint Stan és Pan, épp olyan mókásak, ahogy ügyetlen táncot lejtenek egymással, de egyúttal épp olyan profik, hiszen közben egyetlen hangot sem tévesztenek. A dobosok, szíve csücskei, fáradhatatlanul adják társaik és a közönség talpa alá a ritmust. És a kobzos, aki... </span> </div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory riadtan sütötte le a szemét.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A kobzos mintha pontosan őt figyelné. </span> </div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Vitathatatlan odaadással pengeti a húrokat, össze-összekacsint zenésztársaival, de Tory-nak határozottan olyan érzése volt, mintha az ő szemét keresné.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> A nő gyors, lopott pillantások segítségével igyekezett feltérképezni a férfit.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Magas volt, karcsú, de szemmel láthatóan izmos, vállas, míg a csípője keskeny és... </span> </div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory elpirult és fejét leszegve jót nevetett magán. Ő, amint egy pasit stíröl, ráadásul igen alaposan és igen kényes terület érintésével is.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Felnézett és a kobzos arcára koncentrált, de csak annyit tudott megállapítani, hogy a kissé kalózosan megkötött fekete kendő mellett kellemesen szabályos és igen férfias vonásokkal is büszkélkedhet, ám tekintetük ekkor ismét egymásra talált, és zavarában Tory ismét elkapta a fejét.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A koncert alatt ez még számtalanszor megismétlődött, és Tory kezdte nagyon furcsán érezni magát. Nem mintha tolakodó lett volna a vissza-visszatérő figyelem, de nem tudta eldönteni, hogy a férfi csak megszokásból pásztázza a közönséget, vagy valóban az ő pillantását igyekszik elkapni.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">És vajon miért ilyen ismerős? Hiszen sosem látta még ezelőtt. </span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Márpedig egy ilyen férfira emlékezne.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> A nagy találgatósdi közben észre sem vette, hogy elszaladt az idő, meglepődött, hogy a dudás "Frodó" az utolsó dalt jelenti be.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Hölgyeim és Uraim, asszonyok, lányok, urak és ifjak, mélyen tisztelt közönség! A Vándormadarak nagyon szépen köszönik a figyelmüket, engedjék meg, hogy előadásunk végén bemutassam a banda tagjait. A doboknál...</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Először talán a hölgytagokat, te bohóc! – feddte meg az egyik megtermett dobos.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Óh igen, elnézést, hogy megfeledkeztem az illemről. Először természetesen a hölgytagokat, majd csak eztán következhetnek a hímtagok... – bevezetője általános derültséget keltett a közönség soraiban. Tory a ruhaujjába rejtette jókedvét.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Amiből te vagy a legnagyobb – jegyezte meg spontán a másik dobos.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A bemutatás bizonytalan időre felfüggesztődött, de aztán összekaparták magukat.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Tehát azt hiszem valahol ott jártam, hogy a kisasszony a hegedűvel az én egyetlen és utánozhatatlan húgom, Jenny Prescott.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A kisasszony mosolyogva hajolt meg. Frodó folytatta.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– Énekével szórakoztatta önöket Kristin Mooney, gyere drágám, gyűjtsd be a tapsod.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Kristin kecsesen pukedlizett és Jenny mellé hátrált a színpadon.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– És akkor most a...</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Meg ne próbáld! – fenyítette be a kétajtós szekrény a balján.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> – Még nem is te következel, várj a sorodra! Szóval, ez a szép colos dudás itt a jobbomon George Woods. Gyerünk Georgie, megérdemled az éltetést – biztatta a kisember, majd a hangzavar múltával folytatta. – A morgós fiatalember Peter Jones, aki testvérével Frankie-vel együtt a dobot püföli mindannyiunk legigazabb örömére... mert mit művelnének ezek egy hegedűvel...? – és Frodó itt kénytelen volt fedezékbe menekülni. A kobzos háta mögött vélte ezt megtalálni.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A férfi nevetve megrázta a fejét, majd a dudájánál fogva maga elé penderítette a menekültet.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– A magát roppant szellemesnek tartó törpe dudás Vic Prescott.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory megállapította, hogy a férfi beszédhangja még az énekhangjánál is sokkalta fülbemászóbb, a meleg bariton végigborzongatta a gerincét.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">– S az én sziklaszilárd menedékem, a világ legjobb kobzosaaaa... Aleeex Bryant!</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory kis híján elfelejtett levegőt venni és az ájulás kerülgette. Villámként cikázott át rajta a felismerés.</span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> „Alex Bryant! Úristen, Richard fia!”</span></div><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div>Dracohttp://www.blogger.com/profile/06387307509896262184noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-162105691476541512.post-12288320422187942552011-08-23T15:44:00.000+02:002011-08-23T15:44:26.039+02:002 <style type="text/css">
p { margin-bottom: 0.21cm; }
</style> <br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="color: black;"><span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU"> </span></span></span></div><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="color: black;"><span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU"> <span style="color: #fce5cd;">A szoba első blikkre jobb volt, mint amire Tory ilyen nyitány után számított, de amint lehuppant a keskeny ablakhoz közelebbi ágyra, rögtön elszállt minden illúziója. </span></span></span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Az ágy az ő ízléséhez képest szokatlanul kemény volt, tapintás és hang alapján szalmamatracra tippelt. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Az egész kezdett nagyon... Tory a megfelelő szó után kutatott a fejében és mikor rátalált lemondóan sóhajtott... ez már nem csak kezdett nyugtalanító lenni, hanem határozottan az volt. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A vele szemben ülő Jodie-ra nézett.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Na szóval mi volt ez a pellengéresdi?</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Na vajon?! Hiszen pont erről beszéltem a szekéren... Próbáltalak felkészíteni. De amint látom hiába, mert egy szót se hallottál, igazam van? </span></span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory arca minden szónál ékesebben beszélt. Jodie bólintott.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Csodálkoztam is, hogy milyen nyugodtan veszed tudomásul, pedig pontosan azért vártam vele a szekerezésig, mert tartottam tőle, hogy a vonaton vészfékeznél... </span></span> </div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Ennyi erővel a szekérről is leugorhattam volna. Sőt még most is meggondolhatom magam, elvégre ez nem börtön...</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">És honnan tudod, hogy nem vitetlek tömlöcbe? Legfeljebb azt hinnék, hogy piszok jól játszod a szereped – vigyorodott el Jodie. – Hiszen ide mindenki játszani jár.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Kivéve akit aljas módon bepaliznak – jegyezte meg morcosan Tory.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Lazíts már, Kékharisnya! Tetszeni fog!</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Már nem tetszik. Mi az isten haragjáért vették el a mobilomat?</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Jobb lett volna, ha lebuksz és a főtéren kötsz ki?</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Azt mondod, hogy az a sok ember azért volt ott, mert...</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Pontosan – erősítette meg Jodie és magyarázni kezdett. – Ezen a helyen néhány jelentéktelen apróságtól eltekintve igazi autentikus középkori környezetet hoztak létre a szervezők, ahol semmi keresnivalója a modern kütyüknek, beleértve hőn imádott telefonodat. A szabályzatban pedig benne foglaltatik, hogy aki ez ellen vét, az a piactéren pellengérre állíttatik és a törvénytisztelő nép által megdobáltatik.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Mellőznéd az agyament nyelvezetet? Vagy ezért is büntetés jár? – húzta el a száját megvetően Tory.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Ha érdekel esetleg, hogy miért is paliztalak be, hát ezért! – szívta fel magát szobatársa. – Mert úgy besavanyodtál, hogy néha már rendesen sírhatnékom van tőled. Mást már nem is látsz, szórakozásnak, lazításnak, barátoknak nincs helye az életedben, csak a meló ezerrel. És a nagy hajtásban fel sem tűnt, hogy már csak én viselem el a hülyeségeidet.</span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory szavaszegetten pislogott Jodie-ra. Az iménti közlés nem kicsit sokkolta.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Tényleg ilyen szörnyű vagyok?</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Na jó annyira nem. Csak néha. De a munkamániád tényleg az agyamra megy. Kérlek hidd el, hogy én csak jót akarok neked.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Oké... Akkor esetleg... nem kezdhetnénk előről?</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Dehogynem – mosolyodott el Jodie boldogan.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Tehát no telefon, különben a piactéren végzem. Mi van még tiltólistán? – vett nagy levegőt Tory.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Minden, ami nem ebbe a korba való. Laptop, mp3 lejátszó, fényképezőgép, ilyesmik.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Fényképezőgép sem? De hát milyen a nyaralás fénykép nélkül?</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Hihetetlenül nyugis.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">De ha azt se tudom megmutatni milyen itt, hogy a manóba csinálok kedvet másoknak?</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Erre való a szájhagyomány – nevetett fel Jodie.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">És gondolom azok szeretnének fényképet csinálni, akik nem tudnak elég jól mesélni. Ki képes emiatt beköpni a másikat?!</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Bárki, aki kikapcsolódni jött ide. Egyesek szinte sportot űznek belőle. Versenyeznek, hogy ki fülel le többet a záróvacsoráig.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Aki pedig nem bukik le, az díjat kap?</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Azt ám! Legkésőbb távozáskor úgyis megfogják, de az már nem dobálást kap, hanem kitiltást. Pedig még a dobálással is jobban járna, pár éve csak salátával engedélyezik.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Milyen kedvesek.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Senki nem mondhatja, hogy nem szóltak előre, minden szórólapjukon, ismertetőjükön rajta van. Emléket másféleképpen is lehet vinni. </span></span> </div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Például?</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Festetni nem tilos, sőt kifejezetten ajánlják. És emellett még rengeteg program van, és totál szabadon dönthetsz, hogy részt veszel e rajtuk vagy sem. </span></span> </div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Mint a dobálás?</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Látom ez nagyon piszkálja a csőrödet. De csak egyszer próbáld ki...</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Inkább kihagynám.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Először mindenki ezt mondja – kacsintott cinkosan Jodie. – Lényeg a lényeg, itt teljesen el vagyunk zárva a külvilágtól, sőt teljesen magunkra és egymásra vagyunk utalva.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Ezt hogy érted?</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Hát... nincs áram, tehát semmilyen elektromos készülék sem. Nincs... – a nő kicsit habozott, hogy ezt az információt most ossza e meg barátnőjével, de úgy döntött, hogy jobb minél előbb túlesni rajta. – Szóval nincs folyóvíz sem, legalábbis nem a szó szoros értelmében, mert folyó az van... lent a rét alján... mosni is ott fogunk...</span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory hisztigyanúsan nyögött fel.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Mmi van?! – dadogta zavarodottan, majd visszafogottan fortyogott tovább. – Ezek után az jön, hogy vadászni és gyűjtögetni is kell, hogy ne haljunk éhen, és... – és itt váltott át magas cére, – ...és hogy fogunk tisztálkodni?!</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Nem kell vadászni, a kaját helyben készítik korabeli receptek alapján, az akkoriban rendelkezésre álló „technológiával”, nemsoká meg is kóstolhatod az esti lakomán. Tisztálkodáshoz meg van afféle fürdőszoba, a konyháról kell kérni meleg vizet és... </span></span> </div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">És az emberek ezért még fizetnek is? – Tory ezt képtelen volt felérni ésszel.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Méghozzá nem is keveset. Na jó, annyira azért nem súlyos – helyesbített Jodie.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">A pénztárcámat miért vették el?</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Így előzik meg a lopást. Néhány ilyen eset után vezették be ezt a módit. A szállás meg a kaja ki van fizetve előre, ha pedig a piacon megtetszik valami, azt felírják a számládra és távozáskor fizeted. Egy gonddal kevesebb, teljesen átadhatod magad a pihenésnek.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Rögtön a mosás után, mi? – grimaszolt Tory és kicsit magába roskadt. Jodie átült mellé és átkarolta a vállát.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Ez mind nem olyan vészes, mint amilyennek első hangzásra tűnik – duruzsolta a fülébe megnyugtatásképp. Tory elgyötörve nézett rá.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Rosszabb?</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Dehogyis! Isteni a fonóban pletykálni, a piacon lófrálni, a mutatványosokat nézni, vagy éppen a zenészeket hallgatni. Kószálhatunk a környéken, belóghatunk a várba... Oltári jó a hangulat... mire észbekapsz már el is röppen a hét, és semmi kedved nem lesz hazamenni. Na gyere, megcsinálom a hajad.</span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory úgy döntött, hogy a ruhatárban felvett ruhájában marad, nem volt éppen olyan hangulatban, hogy kiöltözzön. Főleg miután láttamozta, hogy tükör sincs, amiben meg tudná nézni mit alkotott a fején a barátnője.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A földszinten a fogadósnő kívánt jó szórakozást, ők pedig kiléptek a szűk utcára és visszafele indultak a piactér felé.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Már megkezdődött a készülődés az esti lakomához, sülő hús illatát sodorta feléjük a szél, miközben gyakran kellett félreállniuk, hogy a padokat és asztalokat cipelő jobbágyoknak utat adjanak.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Ezekben a házakban kik laknak? – bökött Tory az egyik vályogházra.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">A parasztok, a cselédek, a szolgák... egyszóval a kiszolgálószemélyzet. Ha nincs kedved bugyit mosni, fogadhatsz egyet közülük jó pénzért.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Az én bugyimhoz csak ne nyúljon senki! Különben is miféle dolog ez?</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Hótt hétköznapi. Ezért vannak itt. Ha úgy nézzük, mi vagyunk a hülyék, mert fizetünk azért, hogy itt lehessünk, míg nekik ugyanezért fizetnek, és még élvezik is. Különben nem jönnének ide dolgozni.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Ebben van valami. </span></span> </div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Kezdesz már megbékélni?</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Még szokatom magam a gondolathoz... – és ekkor villámcsapásként hasított Tory-ba a tény. – Atyaég! Ha folyóvíz nincs, az azt jelenti hogy... Jodie, hol lehet itt vécézni?!</span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Jodie kis híján hanyattvágta magát nevettében. </span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Ez is csak neked juthat az eszedbe! Nos kedves barátném, hacsak nincs kedved kipróbálni az úgynevezett éjjeliedényt, akkor bizony jobban teszed, ha felkeresed valamelyik árnyékszéket vagy egy néptelenebb részen található bokrot. Utóbbinál ildomos elkaparni magad után.</span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div>Dracohttp://www.blogger.com/profile/06387307509896262184noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-162105691476541512.post-45521937164302064342011-08-21T22:32:00.001+02:002011-08-21T23:03:37.078+02:001<span style="font-size: large;"><b>Under a violet moon</b></span><br />
(Nem tudom miért ezt a címet adtam neki... bár sejtéseim vannak. A változtatás jogát stip-stop fenntartom.)<br />
<br />
Akkor kezdjük... Egyszer volt, hol nem volt...<br />
<br />
<style type="text/css">
p { margin-bottom: 0.21cm; }
</style> <br />
<div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory még mindig nem tudta elhinni, hogy itt van. Az egész annyira valószínűtlen volt, mint egy álom. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Valahol, most szinte elérhetetlen messzeségben, javában tombolt a XXI. század, minden high tech csillogásával, rohanásával, mialatt ő egy szekér hátulján zötyög a lábát lógázva, körülötte smaragdzöld dombok, ameddig a szem ellát, sehol egy villanyoszlop vagy bármilyen, fejlettebb civilizációra utaló jel, az üdítő csendet csupán az eget időről időre felszántó madárrajok csivitelése, a szekérkaraván recsegése, s a rajta utazók élénk tereferéje törte meg, a levegő pedig olyan kristálytiszta, hogy szinte harapni lehet.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Meg se gondolta volna, hogy létezik még ilyen hely. A város ahonnan ő jött, fuldoklott a füstben, a madarak csiripelését elnyomta az autók zaja, nem mintha egyáltalán észrevette volna a szárnyas bagázst állandóan a földre, vagy valahova a bizonytalan jövőbe szegezett tekintetével.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Ehhez képest már a vonatút is elég furcsa volt, leginkább a Roxfortba tartó mesebeli expresszre emlékeztette, holott nem is a kilenc és háromnegyedik vágányról indult.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">De ahogy közeledtek a céljukhoz, egyre több Hermione Granger - féle túlbuzgó vedlett át korabeli ruhákba, hogy aztán következetesen úrnőmnek, lovag úrnak, apródnak, kegyes uramnak - és ki tudja még mi mindennek - szólítva egymást az előttük álló kalandra hangolják magukat. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Útitársa és egyben legjobb barátnője, Jodie szerint ők már időtlen idők óta járnak a középkort idéző fesztiválra, sőt egész évben erre készülnek új toalettel és mindennel, ami ehhez dukál. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Egyesek kifejezetten tökélyre fejlesztették „maskarájukat”, és Tory irigykedve nézte a színpompás, romantikusan lágy esésű kelmékből készült ruhakölteményekben és káprázatos fejdíszekben feszítő hölgyeket, és a jellegtelen, már-már unalmas férfiakból átváltozott igazi, szívtipró daliákat, jókedélyű, gömbölyded földesurakat.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Mielőtt végképp úrrá lett volna rajta az elkeseredés, hogy ő a nyomukba se érhet, „hiszen ha ezt tudta volna...” Jodie megnyugtatta, hogy a „faluban” kölcsönzött ruhák sem maradnak el sokban ezektől a bársony, selyem és szaténcsodáktól, ráadásul azok jobban fognak illeni hozzájuk, mert úgyis a fogadóban lesz szállásuk, míg a rongyrázós banda <i>(Jodie definíciója megmosolyogtatta Toryt)</i> jobbára a várban lakik.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Jodie egyébként most is szünet nélkül beszélt hozzá, ezúttal részletesen ecsetelve mindazt, amit az utazás kezdete előtt csak címszavakban és felettébb titokzatosan volt hajlandó megosztani, azt is nem kis nyaggatás árán.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Na igen, a csajszi attól félt, hogy elijeszti őt, a mindig elfoglalt, mindig rohanó és ebből kifolyólag mindig feszült és hullafáradt üzletasszonyt a garantáltan fékezett habzású kikapcsolódástól.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">S noha majdnem napra pontosan egy éve zaklatta a rendhagyó nyaralással, miszerint ezt nem szabad kihagynia, Tory pont most, hogy megeredt a nyelve és azt szedhetett volna ki belőle, amit akar, képtelen volt odafigyelni rá, mit hord össze, csak automatikusan bólogatott.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A környezet egyébként is úgy hatott rá, mintha bedrogozott volna, és a távolban ebben a pillanatban tűnt fel a vár, s a lábánál elterülő, kőfallal körülzárt település. Még a szája is tátva maradt.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Mintha időgépbe került volna.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Ez az érzése aztán még inkább elmélyült, ahogy a hatalmas kapuhoz értek és az őrök szertartásosan összezárták alabárdjukat az átkelni szándékozók előtt.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Az őrtoronyban szolgálatot teljesítő bajtársuk jelzőkürtjének szavára hirtelen egyszerű vászonruhás „cselédség” népesítette be a fal előtti teret és serényen munkához láttak. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A visszatérő vendégek meghívóik felmutatása után szabad utat kaptak, és utazóládáik gyors ellenőrzését követően megindultak velük a szekerek.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Az „elsőbálozókat” ezzel szemben külön kísérők vezették a kőfal egy láthatatlan átjáróján keresztül egy tágas fogadóterembe, ahol szigorú szortírozást rendeztek a poggyászukban, s a nemkívánatos holmit biztonságosan zárható rekeszekbe száműzték, majd egy kisebb helyiségbe terelték őket, ahonnan már nem jöttek vissza.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory felháborodottan nézte az eljárást miközben barátnőjével a sorukra várakoztak.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Hova a fenébe hoztál te engem?</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">A sötét középkorba – nevetett Jodie.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Ez egyáltalán nem vicces. Különben is, mire fel veszik el még a mobilokat is?</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Mert nem lesz rá szükséged.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">De mi van, ha valaki utol akar érni?</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Tudják, hogy nyaralni vagy, nem? Egy hetet prímán kibírnak nélküled is.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">De...</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Ugyan Tory! – intette le a nő. – Ha egy szikrányi is van még benned abból a belevaló csajból, akit annak idején az egyetemen megismertem, akkor élvezni fogod.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Mi van? – hördült fel Tory.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Bizony miss Morgan! Ha egészen őszinte akarok lenni, már torkig vagyok a kékharisnya tempóval, amit újabban felvettél, szóval vedd ezt a kiruccanást úgy, mint a barátságunk próbáját – közölte Jodie és a pulthoz lépve átadta mindkettőjük utazótáskáját. </span></span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory letaglózva nézett barátnőjére és szótlanul hagyta, hogy szinte az összes becsomagolt holmiját karanténba zárják. Nagy kísértést érzett, hogy a mobilját suttyomban mégis a zsebébe rejtse, de Jodie résen volt.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">A helyedben nem tenném – kuncogott a bennfentesek bölcsességével.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Miért ne? Ez különben is a személyes jogok súlyos megsértése.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">A kisasszony helyében megfogadnám a hölgy tanácsát – mondta mintegy mellékesen a poggyászturkász.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Megint voltak renitensek? – érdeklődött jókedvűen Jodie.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Voltak? Vannak! – nevetett a lány. – Mindig vannak, akik megpróbálnak becsempészni ezt-azt, főleg a visszatérők közül. Pedig pont ők már tudhatnák, hogy nincs pardon. </span></span> </div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Tessék? – kérdezte rosszat sejtve Tory.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Majd meglátod.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Kisasszony, javasolnám, hogy kapcsolja ki a készüléket, és bízza nyugodtan a gondjainkra – fordult hozzá a lány.</span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory fájdalmas pillantást vetett a telefonra, de megtette amit kértek tőle. Majd döbbenten vette tudomásul, hogy a pénztárcáját is elzárják. Ezután mindkettőjük nevét bevezették a nagykönyvbe, és személyes kísérőjük őket is átvezette a kisebb szobába.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Ez volt a ruhatár.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Az öltöztető hölgy igen rutinos volt, alig 5 perc múlva mindketten tetőtől talpig beöltözve, plusz két váltás „köznapi”, valamint egy rend, díszvacsorához való ruhával az ajándék szütyőjükben léptek be a falon túlra. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Kísérőjük megérdeklődte, hogy kívánják– e igénybe venni a szekeret, amin érkeztek, és nemleges válaszukat tudomásul véve szabad utat adott a járgánynak.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Ők ketten gyalog vágtak neki a Jodie szerint nem vészes útnak.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">A telefonomért még számolunk. </span></span> </div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Én mondtam, hogy inkább hagyd otthon... De a megőrzőben is sokkal jobb helye van most, mint nálad, hamarosan meglátod. </span></span> </div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Ha ezt tudom, el sem jövök – puffogott a nő.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Azt hiszed titkolóztam volna, ha ezzel nem vagyok tisztában?</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Na szép! – fújt dühösen Tory.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Ne hisztizz már annyit! - intette le Jodie.</span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory megeresztett egy morcos pillantást élete megrontója felé, aztán inkább átadta magát a látványnak. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Szűk utcácskákon át, bájos kis vályogházak előtt vezetett az útjuk és minden szembejövő udvarias főhajtással üdvözölte őket. A kellemetlen közjáték után ez üdítően hatott Tory-ra és lassan kezdett ráhangolódni a különleges atmoszférára. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A ruhához kapott könnyű kis cipellőben szokatlan volt még a járás, tisztán érezte benne a talaj összes egyenetlenségét, de egyúttal élvezte is, csakúgy mint azt, ahogy hosszú törtfehér alapruhája minden lépésnél rásimul meztelen lábszárára, a finom pasztellsárga felsőruha pedig, melyet keskeny, fonott bőröv tartott a derekán és leginkább egy túl hosszúra hagyott átalvetőre hasonlított, arra késztette, hogy szokásával ellentétben kihúzza magát, amitől egészen kecsessé és méltóságteljessé vált a tartása és a járása egyaránt. </span> </div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Oldalra pillantva látta, hogy Jodie ugyanúgy átlényegült, de még mielőtt ezt békülésképpen szóvá tehette volna, dobszó és egyre erősödő lárma ütötte meg a fülét.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Jodie arca egyszerre kipirult.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Hurrrá, bünti vaaan! – ujjongott fel, megragadta barátnője kezét, aki így nem tehetett mást, minthogy megpróbálja tartani vele a tempót.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">A sírba viszel... – lihegte levegő után kapkodva Tory.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Attól milliószor jobb mulatságba! – biztosította Jodie már kiabálva, mert ekkor érkeztek meg a zaj forrásához, a piactérre.</span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory kis híján dobott egy hátast az szemei elé táruló látványtól. A tér kellős közepén ugyanis egymástól elszeparált kis emelvényeken legalább egy tucat ember álldogált kalodába zárva és zokszó nélkül tűrték, hogy a pórnép egy közepes méretű zöldségesstand árukészletét zúdítja a nyakukba.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Amatőrök! – kommentálta lesajnálóan Jodie és már csatlakozott is a dobálókhoz. A törvénysértők alaposan megkapták a magukét.</span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory alaposan ledöbbent társa viselkedésén, és azon, hogy a pellengérre állított társaságban a vonatról ismerős arcokat is felfedezett.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Aztán persze ennek a mulatságnak is vége szakadt, az őrök feloszlatták a kárörvendő csőcseléket, akik nevetgélve indultak eredeti úticéljuk felé.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Boszorkányégetés is lesz? – tudakolta kissé szemrehányóan Tory.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Nem – vihogott Jodie. – De nem rossz ötlet, majd szólok a szervezőknek.</span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">A piactértől alig egy utcányira volt a fogadó, ahol a szállásukat jelölték ki.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Ez, a többi háztól eltérően, téglából és fából készült egy emeletes épület volt. Odabent pirospozsgás, széltében és hosszában is jelentékeny kiterjedésű, kedélyes asszonyság fogadta őket.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Hozta isten a kisasszonkákat! Minő öröm, hogy szerény kis hajlékomban szállnak meg. A szobájuk az emeleten lesz, a lépcsőtű' jobbra a második ajtó. Rendezkeggyenek el, mintha otthun lennének, pihenjék ki az út fáradalmait, mossák le magukrúl az út porát, 'sztán ha elkészű'tek, indú'hatnak is az esti lakomára. A programot itten találják a pultnál, a lámpáho' is innen vihetnek majd tüzet. Reggeli 10 órakkó' az ebédlőben. Ha bármi kérdésük van még, fordú'janak bizalommal hozzám.</span></span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">Tory egyik ámulatból a másikba esett, Jodie pedig gyakorlottan elvett egyet a kézzel megírt pergamenekből.</span></div><div align="JUSTIFY" lang="hu-HU" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">10 órakor lesz csak reggeli? - bukott ki belőle a lépcsőn felfele.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Örülj neki, ha addigra ki bírsz kelni az ágyból, különben éhen maradsz.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">És mi ez a marhaság a tűzzel meg a lámpával?</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Drágám, láttál te itt villanydrótot?</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Nincs áram? – kérdezte Tory rosszat sejtve.</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="color: #fce5cd; margin-bottom: 0cm;">– <span style="font-size: medium;"><span lang="hu-HU">Hogy lenne? A középkorban?</span></span></div><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</div>Dracohttp://www.blogger.com/profile/06387307509896262184noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-162105691476541512.post-36336877250333819812011-08-21T22:18:00.000+02:002011-08-21T22:18:54.572+02:00Előszó<div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="font-family: "Courier New",Courier,monospace; text-align: justify;"><b>Nem tudok nem írni.</b></div><div style="font-family: "Courier New",Courier,monospace; text-align: justify;"><b>Huzamosabb ideig biztosan nem tudom megállni ezt a szinte elemi késztetést, ami kölyökkorom óta kísér utamon.</b></div><div style="font-family: "Courier New",Courier,monospace; text-align: justify;"><b>Ez az, amiben leginkább örömem lelem még ha meg is kínlódok vele néha.</b></div><div style="font-family: "Courier New",Courier,monospace; text-align: justify;"><b><br />
</b></div><div style="font-family: "Courier New",Courier,monospace; text-align: justify;"><b>Hogy milyen eredménnyel művelem e hobbit?</b></div><div style="font-family: "Courier New",Courier,monospace; text-align: justify;"><b>Nos, azt döntsétek el Ti, akik olvassátok. :)</b></div><div style="font-family: "Courier New",Courier,monospace; text-align: justify;"><b>Mert én elfogult vagyok.</b></div><div style="font-family: "Courier New",Courier,monospace; text-align: justify;"><b><br />
</b></div><div style="font-family: "Courier New",Courier,monospace; text-align: justify;"><b>Mit is mondhatnék még?</b></div><div style="font-family: "Courier New",Courier,monospace; text-align: justify;"><b>Talán ennyit:</b></div><div style="font-family: "Courier New",Courier,monospace; text-align: justify;"><b><br />
</b></div><div style="font-family: "Courier New",Courier,monospace; text-align: justify;"><b>Jó szórakozást! :)</b></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div>Dracohttp://www.blogger.com/profile/06387307509896262184noreply@blogger.com2